Zsoltárok könyve

Zsolt 1
Zsolt 1.1
Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Zsolt 1.2
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsolt 1.3
Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.
Zsolt 1.4
Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
Zsolt 1.5
A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.
Zsolt 1.6
Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Zsolt 2
Zsolt 2.1
Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Zsolt 2.2
A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
Zsolt 2.3
"Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"
Zsolt 2.4
Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
Zsolt 2.5
De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
Zsolt 2.6
"Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
Zsolt 2.7
Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
Zsolt 2.8
Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Zsolt 2.9
Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."
Zsolt 2.10
Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
Zsolt 2.11
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
Zsolt 2.12
csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Zsolt 3
Zsolt 3.1
(Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elől.)
Zsolt 3.2
Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!
Zsolt 3.3
Hányan mondják rólam: "Nincs menedéke Istenénél!"
Zsolt 3.4
De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled.
Zsolt 3.5
Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről.
Zsolt 3.6
Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.
Zsolt 3.7
Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek.
Zsolt 3.8
Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedők fogait kitörted.
Zsolt 3.9
Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!
Zsolt 4
Zsolt 4.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid zsoltára.)
Zsolt 4.2
Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!
Zsolt 4.3
Ti emberek, meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek, ami haszontalan, miért törekedtek álnokságra?
Zsolt 4.4
Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok.
Zsolt 4.5
Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Vegyétek ezt jól fontolóra szívetekben! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek!
Zsolt 4.6
Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!
Zsolt 4.7
Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram,
Zsolt 4.8
te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.
Zsolt 4.9
Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!
Zsolt 5
Zsolt 5.1
(A karvezetőnek, fuvolára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 5.2
Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre!
Zsolt 5.3
Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,
Zsolt 5.4
Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.
Zsolt 5.5
Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted,
Zsolt 5.6
az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind,
Zsolt 5.7
és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében.
Zsolt 5.8
De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve.
Zsolt 5.9
Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet!
Zsolt 5.10
Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik.
Zsolt 5.11
Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek.
Zsolt 5.12
De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet!
Zsolt 5.13
Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
Zsolt 6
Zsolt 6.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] - Dávid zsoltára.)
Zsolt 6.2
Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!
Zsolt 6.3
Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom!
Zsolt 6.4
A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?
Zsolt 6.5
Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg!
Zsolt 6.6
Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged?
Zsolt 6.7
Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
Zsolt 6.8
Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök.
Zsolt 6.9
Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
Zsolt 6.10
az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.
Zsolt 6.11
Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!
Zsolt 7
Zsolt 7.1
(Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
Zsolt 7.2
Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!
Zsolt 7.3
Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
Zsolt 7.4
Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,
Zsolt 7.5
ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
Zsolt 7.6
akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba!
Zsolt 7.7
Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
Zsolt 7.8
Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked.
Zsolt 7.9
[Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
Zsolt 7.10
Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
Zsolt 7.11
Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket.
Zsolt 7.12
Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
Zsolt 7.13
ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
Zsolt 7.14
maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
Zsolt 7.15
Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
Zsolt 7.16
Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe.
Zsolt 7.17
Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
Zsolt 7.18
De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.
Zsolt 8
Zsolt 8.1
(A karvezetőnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)
Zsolt 8.2
Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja
Zsolt 8.3
a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót.
Zsolt 8.4
Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.
Zsolt 8.5
Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Zsolt 8.6
Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.
Zsolt 8.7
Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél:
Zsolt 8.8
minden juhot és barmot, a mezők vadjait,
Zsolt 8.9
az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,
Zsolt 8.10
Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!
Zsolt 9
Zsolt 9.1
(A karvezetőnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 9.2
Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
Zsolt 9.3
Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.
Zsolt 9.4
Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt.
Zsolt 9.5
Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.
Zsolt 9.6
A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.
Zsolt 9.7
Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,
Zsolt 9.8
az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.
Zsolt 9.9
Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.
Zsolt 9.10
Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Zsolt 9.11
Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket,
Zsolt 9.12
Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!
Zsolt 9.13
Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.
Zsolt 9.14
Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!
Zsolt 9.15
Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!
Zsolt 9.16
A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott.
Zsolt 9.17
Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Zsolt 9.18
Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
Zsolt 9.19
De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.
Zsolt 9.20
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!
Zsolt 9.21
Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!
Zsolt 10
Zsolt 10.1
Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsolt 10.2
A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt.
Zsolt 10.3
A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat:
Zsolt 10.4
"Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!" - ez minden gondolata.
Zsolt 10.5
Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét.
Zsolt 10.6
Így beszél szívében: "Nemzedékeken át nem ingok meg soha."
Zsolt 10.7
Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik.
Zsolt 10.8
A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi.
Zsolt 10.9
Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt.
Zsolt 10.10
Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának.
Zsolt 10.11
Ezt mondja szívében: "Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek."
Zsolt 10.12
Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt!
Zsolt 10.13
Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: "Úgysem áll bosszút!"?
Zsolt 10.14
De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola.
Zsolt 10.15
Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szünjön meg élni!
Zsolt 10.16
Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok.
Zsolt 10.17
A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad.
Zsolt 10.18
Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.
Zsolt 11
Zsolt 11.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: "Menekülj a hegyekbe, mint a madár!"?
Zsolt 11.2
Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.
Zsolt 11.3
Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?
Zsolt 11.4
Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait.
Zsolt 11.5
Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke.
Zsolt 11.6
Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze.
Zsolt 11.7
Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.
Zsolt 12
Zsolt 12.1
(A karvezetőnek, nyolc húrra - Dávid zsoltára.)
Zsolt 12.2
Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.
Zsolt 12.3
Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal.
Zsolt 12.4
Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
Zsolt 12.5
azokét, akik mondják: "Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk - ki lehet úrrá felettünk?"
Zsolt 12.6
De szól az Úr: "Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja."
Zsolt 12.7
Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított.
Zsolt 12.8
Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől.
Zsolt 12.9
A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.
Zsolt 13
Zsolt 13.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 13.2
Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem?
Zsolt 13.3
Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség?
Zsolt 13.4
Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek
Zsolt 13.5
s ellenségem azzal dicsekedjék: "Legyőztem!" Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem,
Zsolt 13.6
hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.
Zsolt 14
Zsolt 14.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: "Nincs Isten!" Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné.
Zsolt 14.2
Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.
Zsolt 14.3
Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.
Zsolt 14.4
Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz.
Zsolt 14.5
De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart.
Zsolt 14.6
Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad.
Zsolt 14.7
Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!
Zsolt 15
Zsolt 15.1
(Dávid zsoltára.) Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden?
Zsolt 15.2
Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,
Zsolt 15.3
és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza,
Zsolt 15.4
a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta,
Zsolt 15.5
pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.
Zsolt 16
Zsolt 16.1
(Miktam - Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök.
Zsolt 16.2
Ti így beszéltek az Úrhoz: "Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!"
Zsolt 16.3
A "szentekhez" pedig, kik a földön élnek: "Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!"
Zsolt 16.4
Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra.
Zsolt 16.5
Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat.
Zsolt 16.6
Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben.
Zsolt 16.7
Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet.
Zsolt 16.8
Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Zsolt 16.9
Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni.
Zsolt 16.10
Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
Zsolt 16.11
Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
Zsolt 17
Zsolt 17.1
(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
Zsolt 17.2
Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
Zsolt 17.3
Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
Zsolt 17.4
mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
Zsolt 17.5
haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
Zsolt 17.6
Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
Zsolt 17.7
Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
Zsolt 17.8
Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
Zsolt 17.9
az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek,
Zsolt 17.10
megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
Zsolt 17.11
Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
Zsolt 17.12
Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
Zsolt 17.13
Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
Zsolt 17.14
Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
Zsolt 17.15
Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.
Zsolt 18
Zsolt 18.1
(A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
Zsolt 18.2
Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
Zsolt 18.3
Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
Zsolt 18.4
akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
Zsolt 18.5
Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
Zsolt 18.6
az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
Zsolt 18.7
Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
Zsolt 18.8
Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
Zsolt 18.9
Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
Zsolt 18.10
Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
Zsolt 18.11
Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
Zsolt 18.12
Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
Zsolt 18.13
Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
Zsolt 18.14
Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
Zsolt 18.15
Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
Zsolt 18.16
Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Zsolt 18.17
Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Zsolt 18.18
Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
Zsolt 18.19
A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Zsolt 18.20
Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Zsolt 18.21
Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Zsolt 18.22
Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Zsolt 18.23
Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Zsolt 18.24
Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Zsolt 18.25
Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
Zsolt 18.26
Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
Zsolt 18.27
A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
Zsolt 18.28
A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
Zsolt 18.29
Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
Zsolt 18.30
Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
Zsolt 18.31
Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
Zsolt 18.32
Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
Zsolt 18.33
Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
Zsolt 18.34
Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
Zsolt 18.35
Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
Zsolt 18.36
Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
Zsolt 18.37
Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
Zsolt 18.38
Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
Zsolt 18.39
Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
Zsolt 18.40
A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
Zsolt 18.41
Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
Zsolt 18.42
Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
Zsolt 18.43
Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
Zsolt 18.44
Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
Zsolt 18.45
és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
Zsolt 18.46
az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
Zsolt 18.47
Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!
Zsolt 18.48
Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem.
Zsolt 18.49
Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál.
Zsolt 18.50
Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.
Zsolt 18.51
Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.
Zsolt 19
Zsolt 19.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 19.2
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.
Zsolt 19.3
A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
Zsolt 19.4
Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
Zsolt 19.5
a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
Zsolt 19.6
mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
Zsolt 19.7
Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
Zsolt 19.8
Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
Zsolt 19.9
Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.
Zsolt 19.10
Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
Zsolt 19.11
értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél.
Zsolt 19.12
Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem.
Zsolt 19.13
De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
Zsolt 19.14
Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.
Zsolt 19.15
Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!
Zsolt 20
Zsolt 20.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 20.2
A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve!
Zsolt 20.3
Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged!
Zsolt 20.4
Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod!
Zsolt 20.5
Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet!
Zsolt 20.6
Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet!
Zsolt 20.7
Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében.
Zsolt 20.8
Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.
Zsolt 20.9
Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.
Zsolt 20.10
Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!
Zsolt 21
Zsolt 21.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 21.2
Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.
Zsolt 21.3
Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.
Zsolt 21.4
Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.
Zsolt 21.5
Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre.
Zsolt 21.6
Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted.
Zsolt 21.7
Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el.
Zsolt 21.8
Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni.
Zsolt 21.9
Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!
Zsolt 21.10
Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!
Zsolt 21.11
Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül!
Zsolt 21.12
Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak.
Zsolt 21.13
Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.
Zsolt 21.14
Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!
Zsolt 22
Zsolt 22.1
(A karvezetőnek a "Szarvasünő reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 22.2
Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?
Zsolt 22.3
Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
Zsolt 22.4
Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
Zsolt 22.5
Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.
Zsolt 22.6
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
Zsolt 22.7
De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
Zsolt 22.8
Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
Zsolt 22.9
"Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"
Zsolt 22.10
Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
Zsolt 22.11
A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Zsolt 22.12
Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
Zsolt 22.13
Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
Zsolt 22.14
Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
Zsolt 22.15
Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.
Zsolt 22.16ab
Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.
Zsolt 22.17
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték,
Zsolt 22.16c
és a halál porába fektettek.
Zsolt 22.18
Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,
Zsolt 22.19
elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
Zsolt 22.20
Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
Zsolt 22.21
Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
Zsolt 22.22
Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
Zsolt 22.23
Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
Zsolt 22.24
Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
Zsolt 22.25
Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
Zsolt 22.26
A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
Zsolt 22.27
A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
Zsolt 22.28
A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,
Zsolt 22.29
hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
Zsolt 22.30
Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
Zsolt 22.31
Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,
Zsolt 22.32
igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.
Zsolt 23
Zsolt 23.1
(Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
Zsolt 23.2
zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel
Zsolt 23.3
és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Zsolt 23.4
Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Zsolt 23.5
Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Zsolt 23.6
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.
Zsolt 24
Zsolt 24.1
(Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.
Zsolt 24.2
Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.
Zsolt 24.3
Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén?
Zsolt 24.4
Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.
Zsolt 24.5
Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
Zsolt 24.6
Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene.
Zsolt 24.7
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Zsolt 24.8
Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
Zsolt 24.9
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Zsolt 24.10
Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.
Zsolt 25
Zsolt 25.1
(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram,
Zsolt 25.2
Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam.
Zsolt 25.3
Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik.
Zsolt 25.4
Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!
Zsolt 25.5
Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!
Zsolt 25.6
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Zsolt 25.7
Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Zsolt 25.8
Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek.
Zsolt 25.9
Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire.
Zsolt 25.10
Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét.
Zsolt 25.11
Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos!
Zsolt 25.12
Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza.
Zsolt 25.13
Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet.
Zsolt 25.14
Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét.
Zsolt 25.15
Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól.
Zsolt 25.16
Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény!
Zsolt 25.17
Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból!
Zsolt 25.18
Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet!
Zsolt 25.19
Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek!
Zsolt 25.20
Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök!
Zsolt 25.21
Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek.
Zsolt 25.22
Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!
Zsolt 26
Zsolt 26.1
(Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg!
Zsolt 26.2
Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!
Zsolt 26.3
Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek.
Zsolt 26.4
Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm.
Zsolt 26.5
Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm.
Zsolt 26.6
Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat.
Zsolt 26.7
Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet.
Zsolt 26.8
Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol.
Zsolt 26.9
Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel!
Zsolt 26.10
Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre.
Zsolt 26.11
Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam!
Zsolt 26.12
Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben.
Zsolt 27
Zsolt 27.1
(Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr - kitől rettegnék?
Zsolt 27.2
Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak.
Zsolt 27.3
Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom.
Zsolt 27.4
Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát.
Zsolt 27.5
A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem.
Zsolt 27.6
Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak.
Zsolt 27.7
Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
Zsolt 27.8
Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni.
Zsolt 27.9
Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!
Zsolt 27.10
Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.
Zsolt 27.11
Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!
Zsolt 27.12
Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak.
Zsolt 27.13
De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.
Zsolt 27.14
Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!
Zsolt 28
Zsolt 28.1
(Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók.
Zsolt 28.2
Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé!
Zsolt 28.3
Ne taszíts el a bűnösökkel, azokkal, kik a rosszat teszik! Békésen beszélnek embertársaikkal, szívükben azonban gonoszat forralnak.
Zsolt 28.4
Bánj velük, Uram, ahogy megérdemlik, tetteiknek gonoszsága szerint! Torold meg kezük művét, tettüket fizesd vissza nekik!
Zsolt 28.5
Nem törődnek az Úr törvényével és kezének műveivel, ezért rontsa le őket és ne építse újra!
Zsolt 28.6
Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam!
Zsolt 28.7
Az Úr az én erőm és védőpajzsom, szívem benne bízott és segítséget kaptam, testem újjáéledt, szívből megköszönöm neki.
Zsolt 28.8
Népének ereje az Úr, ő a szabadulás vára fölkentjének.
Zsolt 28.9
Segíts népeden és áldd meg örökséged, gondozd tieidet és tartsd meg mindörökre!
Zsolt 29
Zsolt 29.1
(Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat!
Zsolt 29.2
Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat!
Zsolt 29.3a
Az Úr szava a vizek fölött,
Zsolt 29.3c
az Úr a hatalmas vizek fölött.
Zsolt 29.4
Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel.
Zsolt 29.5
Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait.
Zsolt 29.6
Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát.
Zsolt 29.7
Az Úr szava tüzes villámot szór,
Zsolt 29.8
az Úr szava megremegteti a pusztát, az Úr megremegteti Kádes pusztáját.
Zsolt 29.9ab
Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket.
Zsolt 29.3b
A dicsőség Istene mennydörög,
Zsolt 29.9c
s templomában minden így kiált: Dicsőség!
Zsolt 29.10
Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké.
Zsolt 29.11
Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét.
Zsolt 30
Zsolt 30.1
(Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.)
Zsolt 30.2
Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.
Zsolt 30.3
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál,
Zsolt 30.4
Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak.
Zsolt 30.5
Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét!
Zsolt 30.6
Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.
Zsolt 30.7
Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,
Zsolt 30.8
mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem.
Zsolt 30.9
Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért:
Zsolt 30.10
Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet?
Zsolt 30.11
Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram.
Zsolt 30.12
Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.
Zsolt 30.13
Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!
Zsolt 31
Zsolt 31.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 31.2
Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem,
Zsolt 31.3
hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram!
Zsolt 31.4
Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem!
Zsolt 31.5
Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom.
Zsolt 31.6
Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene,
Zsolt 31.7
te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom.
Zsolt 31.8
Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban.
Zsolt 31.9
Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad.
Zsolt 31.10
Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve.
Zsolt 31.11
Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak.
Zsolt 31.12
Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem.
Zsolt 31.13
A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény.
Zsolt 31.14
Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni.
Zsolt 31.15
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!
Zsolt 31.16
Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!
Zsolt 31.17
Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban!
Zsolt 31.18
Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba!
Zsolt 31.19
Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel!
Zsolt 31.20
Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek.
Zsolt 31.21
Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől.
Zsolt 31.22
Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
Zsolt 31.23
Ijedtemben így beszéltem: "Elutasítottál szemed elől." De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam.
Zsolt 31.24
Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek.
Zsolt 31.25
Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Zsolt 32
Zsolt 32.1
(Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Zsolt 32.2
Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
Zsolt 32.3
Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
Zsolt 32.4
Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
Zsolt 32.5
De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
Zsolt 32.6
Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
Zsolt 32.7
Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
Zsolt 32.8
Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
Zsolt 32.9
Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!"
Zsolt 32.10
A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
Zsolt 32.11
Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!
Zsolt 33
Zsolt 33.1
Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret!
Zsolt 33.2
Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!
Zsolt 33.3
Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve!
Zsolt 33.4
Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.
Zsolt 33.5
Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével.
Zsolt 33.6
Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.
Zsolt 33.7
Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja.
Zsolt 33.8
Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget!
Zsolt 33.9
Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.
Zsolt 33.10
Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja.
Zsolt 33.11
Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata.
Zsolt 33.12
Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.
Zsolt 33.13
Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind.
Zsolt 33.14
Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek.
Zsolt 33.15
Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket.
Zsolt 33.16
A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg.
Zsolt 33.17
Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg.
Zsolt 33.18
De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,
Zsolt 33.19
hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben.
Zsolt 33.20
Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.
Zsolt 33.21
Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.
Zsolt 33.22
Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!
Zsolt 34
Zsolt 34.1
(Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.)
Zsolt 34.2
Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig.
Zsolt 34.3
Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek!
Zsolt 34.4
Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian!
Zsolt 34.5
Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból.
Zsolt 34.6
Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Zsolt 34.7
Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
Zsolt 34.8
Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Zsolt 34.9
Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Zsolt 34.10
Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt.
Zsolt 34.11
A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek.
Zsolt 34.12
Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.
Zsolt 34.13
Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?
Zsolt 34.14
Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől!
Zsolt 34.15
Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!
Zsolt 34.16
Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.
Zsolt 34.17
De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön.
Zsolt 34.18
Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól.
Zsolt 34.19
A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja.
Zsolt 34.20
Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.
Zsolt 34.21
Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.
Zsolt 34.22
A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte.
Zsolt 34.23
A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.
Zsolt 35
Zsolt 35.1
(Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak!
Zsolt 35.2
Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,
Zsolt 35.3
vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: "Én vagyok üdvösséged!"
Zsolt 35.4
Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem!
Zsolt 35.5
Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét!
Zsolt 35.6
Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala!
Zsolt 35.7
Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek.
Zsolt 35.8
Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe!
Zsolt 35.9
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének!
Zsolt 35.10
Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől.
Zsolt 35.11
Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam.
Zsolt 35.12
A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem.
Zsolt 35.13
Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.
Zsolt 35.14
Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól.
Zsolt 35.15
Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal
Zsolt 35.16
azt kiáltják: "Ha! Ha! Láttuk!" Fogukat csikorgatták ellenem.
Zsolt 35.17
Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!
Zsolt 35.18
Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged.
Zsolt 35.19
Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek!
Zsolt 35.20
Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak.
Zsolt 35.21
Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: "Na most majd meglátjuk!"
Zsolt 35.22
Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem!
Zsolt 35.23
Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem!
Zsolt 35.24
Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam,
Zsolt 35.25
ne gondolják szívükben: "Éppen így akartuk!" Ne mondhassák: "Most aztán felfaltuk!"
Zsolt 35.26
Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem!
Zsolt 35.27
De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: "Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!"
Zsolt 35.28
Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!
Zsolt 36
Zsolt 36.1
(A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
Zsolt 36.2
Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
Zsolt 36.3
Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
Zsolt 36.4
Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
Zsolt 36.5
Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
Zsolt 36.6
Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
Zsolt 36.7
Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
Zsolt 36.8
Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
Zsolt 36.9
Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
Zsolt 36.10
Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
Zsolt 36.11
Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
Zsolt 36.12
Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
Zsolt 36.13
Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
Zsolt 37
Zsolt 37.1
(Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket,
Zsolt 37.2
mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Zsolt 37.3
Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz.
Zsolt 37.4
Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait.
Zsolt 37.5
Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.
Zsolt 37.6
Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt.
Zsolt 37.7
Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel,
Zsolt 37.14c
hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét.
Zsolt 37.8
Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
Zsolt 37.9
Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet.
Zsolt 37.10
Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod.
Zsolt 37.11
A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét.
Zsolt 37.12
Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát.
Zsolt 37.13
Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél.
Zsolt 37.14ab
A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár.
Zsolt 37.15
De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik.
Zsolt 37.16
Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága.
Zsolt 37.17
Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.
Zsolt 37.18
Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre.
Zsolt 37.19
A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak.
Zsolt 37.20
Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst.
Zsolt 37.21
Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz.
Zsolt 37.22
Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek.
Zsolt 37.23
Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli.
Zsolt 37.24
Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét.
Zsolt 37.25
Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.
Zsolt 37.26
Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek.
Zsolt 37.27
Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre.
Zsolt 37.28
Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul.
Zsolt 37.29
Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.
Zsolt 37.30
Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes.
Zsolt 37.31
Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.
Zsolt 37.32
A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik.
Zsolt 37.33
De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll.
Zsolt 37.34
Bízzál az Úrban és kövesd az útját,
Zsolt 37.40b
ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását.
Zsolt 37.35
Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét.
Zsolt 37.36
Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam.
Zsolt 37.37
Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad!
Zsolt 37.38
A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik.
Zsolt 37.39
Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején.
Zsolt 37.40
Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.
Zsolt 38
Zsolt 38.1
(Dávid zsoltára, emlékezésre.)
Zsolt 38.2
Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!
Zsolt 38.3
Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik.
Zsolt 38.4
Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.
Zsolt 38.5
Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik.
Zsolt 38.6
Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.
Zsolt 38.7
törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok.
Zsolt 38.8
Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé.
Zsolt 38.9
Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok.
Zsolt 38.10
Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.
Zsolt 38.11
Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény.
Zsolt 38.12
Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak.
Zsolt 38.13
Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást.
Zsolt 38.14
De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját.
Zsolt 38.15
Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet.
Zsolt 38.16
De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem!
Zsolt 38.17
Azt mondom: "Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam."
Zsolt 38.18
Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha.
Zsolt 38.19
Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt.
Zsolt 38.20
De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek.
Zsolt 38.21
A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem.
Zsolt 38.22
Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem!
Zsolt 38.23
Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!
Zsolt 39
Zsolt 39.1
(A karvezetőnek Jedutuntól - Dávid zsoltára.)
Zsolt 39.2
Így szóltam: "Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen."
Zsolt 39.3
Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.
Zsolt 39.4
A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:
Zsolt 39.5
"Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.
Zsolt 39.6
Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,
Zsolt 39.7
az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd."
Zsolt 39.8
Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.
Zsolt 39.9
Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!
Zsolt 39.10
Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.
Zsolt 39.11
Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.
Zsolt 39.12
Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.
Zsolt 39.13
Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
Zsolt 39.14
Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!
Zsolt 40
Zsolt 40.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 40.2
Bíztam, az Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat.
Zsolt 40.3
Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet.
Zsolt 40.4
Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal.
Zsolt 40.5
Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.
Zsolt 40.6
Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.
Zsolt 40.7
Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot,
Zsolt 40.8
így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták,
Zsolt 40.9
hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.
Zsolt 40.10
Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod.
Zsolt 40.11
Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam.
Zsolt 40.12
Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon!
Zsolt 40.13
Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott.
Zsolt 40.14
Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre!
Zsolt 40.15
Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak.
Zsolt 40.16
Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: "Jól van így!"
Zsolt 40.17
Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet.
Zsolt 40.18
De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!
Zsolt 41
Zsolt 41.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 41.2
Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján.
Zsolt 41.3
Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába.
Zsolt 41.4
Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli.
Zsolt 41.5
Így szólok: "Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!"
Zsolt 41.6
Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: "Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?"
Zsolt 41.7
Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja.
Zsolt 41.8
Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben.
Zsolt 41.9
Béliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé.
Zsolt 41.10
Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát.
Zsolt 41.11
Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek!
Zsolt 41.12
Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam,
Zsolt 41.13
engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre.
Zsolt 41.14
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Zsolt 42
Zsolt 42.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Zsolt 42.2
Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
Zsolt 42.3
Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
Zsolt 42.4
Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?"
Zsolt 42.5
A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.
Zsolt 42.6
Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét
Zsolt 42.7
és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
Zsolt 42.8
Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
Zsolt 42.9
Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
Zsolt 42.10
Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Zsolt 42.11
A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?"
Zsolt 42.12
De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Zsolt 43
Zsolt 43.1
Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől!
Zsolt 43.2
Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Zsolt 43.3
Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba!
Zsolt 43.4
Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem.
Zsolt 43.5
Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Zsolt 44
Zsolt 44.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Zsolt 44.2
Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben
Zsolt 44.3
a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted.
Zsolt 44.4
Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket.
Zsolt 44.5
Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak.
Zsolt 44.6
Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Zsolt 44.7
Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,
Zsolt 44.8
te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.
Zsolt 44.9
Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük.
Zsolt 44.10
De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.
Zsolt 44.11
Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.
Zsolt 44.12
Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.
Zsolt 44.13
Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből.
Zsolt 44.14
Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Zsolt 44.15
Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.
Zsolt 44.16
Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.
Zsolt 44.17
Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.
Zsolt 44.18
Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.
Zsolt 44.19
Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le,
Zsolt 44.20
amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.
Zsolt 44.21
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:
Zsolt 44.22
Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát?
Zsolt 44.23
Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.
Zsolt 44.24
Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!
Zsolt 44.25
Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?
Zsolt 44.26
Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt.
Zsolt 44.27
Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!
Zsolt 45
Zsolt 45.1
(A karvezetőnek a "Liliomok" szerint - Korach fiainak tanítókölteménye, a szeretet himnusza.)
Zsolt 45.2
Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje.
Zsolt 45.3
Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre.
Zsolt 45.4
Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében!
Zsolt 45.5
Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat!
Zsolt 45.6
Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük.
Zsolt 45.7
A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara.
Zsolt 45.8
Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül.
Zsolt 45.9
Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra.
Zsolt 45.10
Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve.
Zsolt 45.11
Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát!
Zsolt 45.12
A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón!
Zsolt 45.13
Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek
Zsolt 45.14
aranyba foglalt drágakövekkel.
Zsolt 45.15
A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnőit hozzá vezetik.
Zsolt 45.16
Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába.
Zsolt 45.17
Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett.
Zsolt 45.18
Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged.
Zsolt 46
Zsolt 46.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak éneke oboára.)
Zsolt 46.2
Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.
Zsolt 46.3
Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,
Zsolt 46.4
ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]
Zsolt 46.5
A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát.
Zsolt 46.6
Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
Zsolt 46.7
A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet.
Zsolt 46.8
Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
Zsolt 46.9
Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet,
Zsolt 46.10
megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti.
Zsolt 46.11
Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett.
Zsolt 46.12
Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
Zsolt 47
Zsolt 47.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Zsolt 47.2
Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!
Zsolt 47.3
Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett.
Zsolt 47.4
Letiporta előttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket.
Zsolt 47.5
Örökséget választott nekünk, dicsőséget Jákobnak, akit szeretett.
Zsolt 47.6
Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával.
Zsolt 47.7
Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek!
Zsolt 47.8
Isten az egész föld királya - zendítsetek hát ünnepi dalra!
Zsolt 47.9
Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik.
Zsolt 47.10
A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb.
Zsolt 48
Zsolt 48.1
(Ének - Korach fiainak zsoltára.)
Zsolt 48.2
Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye,
Zsolt 48.3
a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, "északnak határa" valóban a nagy király városa.
Zsolt 48.4
Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik.
Zsolt 48.5
Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták.
Zsolt 48.6
Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak.
Zsolt 48.7
Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt.
Zsolt 48.8
Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit.
Zsolt 48.9
Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta.
Zsolt 48.10
Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében.
Zsolt 48.11
Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal.
Zsolt 48.12
Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden!
Zsolt 48.13
Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait!
Zsolt 48.14
Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek:
Zsolt 48.15
Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!
Zsolt 49
Zsolt 49.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Zsolt 49.2
Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg:
Zsolt 49.3
a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények!
Zsolt 49.4
A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem.
Zsolt 49.5
Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet.
Zsolt 49.6
A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága?
Zsolt 49.7
Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek.
Zsolt 49.8
Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat.
Zsolt 49.9
Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha,
Zsolt 49.10
hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa.
Zsolt 49.11
Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják,
Zsolt 49.12
és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is.
Zsolt 49.13
Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
Zsolt 49.14
Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak.
Zsolt 49.15
Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük.
Zsolt 49.16
De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz.
Zsolt 49.17
Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik!
Zsolt 49.18
Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele.
Zsolt 49.19
Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: "Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál",
Zsolt 49.20
akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak.
Zsolt 49.21
Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
Zsolt 50
Zsolt 50.1
(Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig.
Zsolt 50.2
Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr,
Zsolt 50.3
Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak.
Zsolt 50.4
Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött:
Zsolt 50.5
"Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek!
Zsolt 50.6
Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet.
Zsolt 50.7ab
Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom.
Zsolt 50.21c
Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet),
Zsolt 50.7c
én az Isten, a te Istened.
Zsolt 50.8
Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen.
Zsolt 50.9
Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból.
Zsolt 50.10
Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja.
Zsolt 50.11
Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem.
Zsolt 50.12
Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége.
Zsolt 50.13
Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom?
Zsolt 50.14
A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt!
Zsolt 50.15
Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz."
Zsolt 50.16
De a gonoszokhoz így beszél az Isten: "Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet?
Zsolt 50.17
Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat.
Zsolt 50.18
Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél.
Zsolt 50.19
Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot.
Zsolt 50.20
Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted.
Zsolt 50.21ab
Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
Zsolt 50.22
Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Zsolt 50.23
Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét."
Zsolt 51
Zsolt 51.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára,
Zsolt 51.2
amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.)
Zsolt 51.3
Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!
Zsolt 51.4
Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől!
Zsolt 51.5
Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen.
Zsolt 51.6
Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.
Zsolt 51.7
Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.
Zsolt 51.8
De nézd, te az igaz szívben leled örömöd - taníts meg hát a bölcsesség titkára!
Zsolt 51.9
Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!
Zsolt 51.10
Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim.
Zsolt 51.11
Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat!
Zsolt 51.12
Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!
Zsolt 51.13
Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Zsolt 51.14
Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!
Zsolt 51.15
Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök.
Zsolt 51.16
Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat.
Zsolt 51.17
Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet.
Zsolt 51.18
Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el.
Zsolt 51.19
Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.
Zsolt 51.20
Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!
Zsolt 51.21
Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.
Zsolt 52
Zsolt 52.1
(A karvezetőnek tanítóköltemény Dávidtól,
Zsolt 52.2
amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.)
Zsolt 52.3
Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere?
Zsolt 52.4
Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez.
Zsolt 52.5
Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót.
Zsolt 52.6
Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv!
Zsolt 52.7
Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből.
Zsolt 52.8
Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta:
Zsolt 52.9
"Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!"
Zsolt 52.10
Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában.
Zsolt 52.11
Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád.
Zsolt 53
Zsolt 53.1
(A karvezetőnek - betegség idején: Dávid tanítókölteménye.)
Zsolt 53.2
Az esztelen így szól szívében: "Nincs Isten!" Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné.
Zsolt 53.3
Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi.
Zsolt 53.4
Tévelygők és romlottak mind! Egyetlen egy sincs, aki a jót tenné.
Zsolt 53.5
Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez?
Zsolt 53.6
Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette őket.
Zsolt 53.7
Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael.
Zsolt 54
Zsolt 54.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye,
Zsolt 54.2
azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: "Dávid nálunk rejtőzik.")
Zsolt 54.3
Segíts meg, Isten, neved által, légy hatalmas szószólója ügyemnek!
Zsolt 54.4
Hallgasd meg imámat, Istenem, figyelj szám szavára!
Zsolt 54.5
Mert gőgösek keltek föl ellenem, a hatalom emberei életemre törnek, s nem tekintik az Istent.
Zsolt 54.6
De lám, Isten az én segítségem, az Úr ereje tartja fenn életem.
Zsolt 54.7
A bajt fordítsd vissza ellenségeimre, hűségedben, uram, semmisítsd meg őket!
Zsolt 54.8
Akkor örömmel mutatok be áldozatot neked, és dicsőítem jóságos nevedet.
Zsolt 54.9
Kimentett engem minden gyötrelemből s szememmel láttam ellenségem vesztét.
Zsolt 55
Zsolt 55.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye.)
Zsolt 55.2
Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől!
Zsolt 55.3
Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol,
Zsolt 55.4
az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak.
Zsolt 55.5
A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez.
Zsolt 55.6
Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el.
Zsolt 55.7
Így szólok: "Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék."
Zsolt 55.8
Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék.
Zsolt 55.9
Sietve kerestem vihartól, széltől védett menedéket,
Zsolt 55.10
Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erőszakot látok.
Zsolt 55.11
Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik.
Zsolt 55.12
Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szűnik a zsarolás és csalás.
Zsolt 55.13
Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle.
Zsolt 55.14
De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam,
Zsolt 55.15
akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem. Eméssze meg őket a nyugtalanság,
Zsolt 55.16
lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban!
Zsolt 55.17
Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem.
Zsolt 55.18
Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam.
Zsolt 55.19
Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem.
Zsolt 55.20
Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet.
Zsolt 55.21
Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát.
Zsolt 55.22
Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítő olaj, de a valóságban kivont éles kard.
Zsolt 55.23
Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!
Zsolt 55.24
Te pedig, Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába. A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.
Zsolt 56
Zsolt 56.1
(A karvezetőnek a "Távoli istenek galambja" szerint - miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)
Zsolt 56.2
Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.
Zsolt 56.3
Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra,
Zsolt 56.4
amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom.
Zsolt 56.5
Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.
Zsolt 56.6
Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem.
Zsolt 56.7
Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek.
Zsolt 56.8
Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket!
Zsolt 56.9
Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.
Zsolt 56.10
Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van.
Zsolt 56.11
Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát.
Zsolt 56.12
Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem?
Zsolt 56.13
Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.
Zsolt 56.14
Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.
Zsolt 57
Zsolt 57.1
(A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.)
Zsolt 57.2
Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
Zsolt 57.3
Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
Zsolt 57.4
Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.
Zsolt 57.5
Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
Zsolt 57.6
Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
Zsolt 57.7
Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
Zsolt 57.8
A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
Zsolt 57.9
Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
Zsolt 57.10
A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Zsolt 57.11
Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket.
Zsolt 57.12
Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
Zsolt 58
Zsolt 58.1
(A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól.)
Zsolt 58.2
Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek?
Zsolt 58.3
Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak.
Zsolt 58.4
A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak.
Zsolt 58.5
Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja.
Zsolt 58.6
Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez.
Zsolt 58.7
Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát!
Zsolt 58.8
Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű.
Zsolt 58.9
Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha!
Zsolt 58.10
Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, - zölden vagy száradtan - hordja el őket a haragos szél!
Zsolt 58.11
Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében!
Zsolt 58.12
S az emberek majd mondogatják: "Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!"
Zsolt 59
Zsolt 59.1
(A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.)
Zsolt 59.2
Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem!
Zsolt 59.3
Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől!
Zsolt 59.4
Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek,
Zsolt 59.5
ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd,
Zsolt 59.6
mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hűtleneket, ne kíméld őket!
Zsolt 59.7
Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, s kószálnak a városban.
Zsolt 59.8
Nézd, a szájuk tajtékzik, ajkukon kard: "Ki hall meg bennünket?"
Zsolt 59.9
De te, Uram, kineveted őket, csúffá teszel minden népséget.
Zsolt 59.10
Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem!
Zsolt 59.11
Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem.
Zsolt 59.12
Pusztítsd el őket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el őket, Istenünk, védőpajzsunk!
Zsolt 59.13
Ajkuk minden szava bűn a szájukban - okozza vesztüket a gőg, átok és hazugság!
Zsolt 59.14
Pusztítsd el őket haragodban, veszítsd el őket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig.
Zsolt 59.15
Esténként visszatérnek és ugatnak, mint a kutyák, s kószálnak a városban;
Zsolt 59.16
kóborolnak és élelmet keresnek, s ha nem laknak jól, még jobban vonítanak.
Zsolt 59.17
Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján.
Zsolt 59.18
Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.
Zsolt 60
Zsolt 60.1
(A karvezetőnek a "Liliom a bizonyíték" szerint - miktam Dávidtól; okulásul írta,
Zsolt 60.2
amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.)
Zsolt 60.3
Eltaszítottál minket, Istenem, áttörted sorainkat, megharagudtál ránk, de most térj vissza hozzánk!
Zsolt 60.4
Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik.
Zsolt 60.5
Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk.
Zsolt 60.6
Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől.
Zsolt 60.7
Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz. Segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Zsolt 60.8
Isten egykor így szólt szentélyében: "Örömmel osztom szét Szichemet és fölmérem Szukkot völgyét,
Zsolt 60.9
az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám.
Zsolt 60.10
Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát győzelmet, Filisztea!
Zsolt 60.11
Ki vezet el az erős városhoz, ki kísér el Edomba?
Zsolt 60.12
Nemde eltaszítottál bennünket Istenem, hogy nem vonulsz ki többé seregünkkel?
Zsolt 60.13
Nyújts segítséget az ellenség ellen, mivel az emberi segítség ingatag!
Zsolt 60.14
Istennel majd bátran küzdünk, s ő letiporja ellenségünket.
Zsolt 61
Zsolt 61.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávidtól.)
Zsolt 61.2
Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!
Zsolt 61.3
A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!
Zsolt 61.4
Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen.
Zsolt 61.5
Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtőzve szárnyaid alatt!
Zsolt 61.6
Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet.
Zsolt 61.7
Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát!
Zsolt 61.8
Uralkodjék örökké Isten előtt, küldd védelmére kegyelmedet és hűségedet!
Zsolt 61.9
Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.
Zsolt 62
Zsolt 62.1
(A karvezetőnek, Jedutun szerint - Dávid zsoltára.)
Zsolt 62.2
Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.
Zsolt 62.3
Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg.
Zsolt 62.4
Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat?
Zsolt 62.5
Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak.
Zsolt 62.6
Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön!
Zsolt 62.7
Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg.
Zsolt 62.8
Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem.
Zsolt 62.9
Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk!
Zsolt 62.10
Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.
Zsolt 62.11
Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá!
Zsolt 62.12
Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle:
Zsolt 62.13
Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
Zsolt 63
Zsolt 63.1
(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.)
Zsolt 63.2
Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.
Zsolt 63.3
Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
Zsolt 63.4
Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked.
Zsolt 63.5
Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.
Zsolt 63.6
Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet.
Zsolt 63.7
Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem.
Zsolt 63.8
Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom.
Zsolt 63.9
Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
Zsolt 63.10
Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe,
Zsolt 63.11
kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak.
Zsolt 63.12
A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.
Zsolt 64
Zsolt 64.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 64.2
Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől!
Zsolt 64.3
Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől!
Zsolt 64.4
Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat,
Zsolt 64.5
hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.
Zsolt 64.6
Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: "Ki lát bennünket?
Zsolt 64.7
Titkos útjainkat ki tekinti át?" Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.
Zsolt 64.8
Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk.
Zsolt 64.9
Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.
Zsolt 64.10
Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik.
Zsolt 64.11
Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.
Zsolt 65
Zsolt 65.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára, ének.)
Zsolt 65.2
Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat.
Zsolt 65.3
Te meghallgatod a kéréseket,
Zsolt 65.4
ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket.
Zsolt 65.5
Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével.
Zsolt 65.6
Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak.
Zsolt 65.7
Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad.
Zsolt 65.8
Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak;
Zsolt 65.9
félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit.
Zsolt 65.10
Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted:
Zsolt 65.11
barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad.
Zsolt 65.12
Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség;
Zsolt 65.13
pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek;
Zsolt 65.14
a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!
Zsolt 66
Zsolt 66.1
(A karvezetőnek - ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind,
Zsolt 66.2
zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel!
Zsolt 66.3
Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt.
Zsolt 66.4
Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet!
Zsolt 66.5
Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között!
Zsolt 66.6
A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk!
Zsolt 66.7
Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Zsolt 66.8
Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét!
Zsolt 66.9
Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.
Zsolt 66.10
Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál.
Zsolt 66.11
A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre.
Zsolt 66.12
Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.
Zsolt 66.13
Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam:
Zsolt 66.14
ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.
Zsolt 66.15
Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked.
Zsolt 66.16
Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!
Zsolt 66.17
Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét.
Zsolt 66.18
Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.
Zsolt 66.19
Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra.
Zsolt 66.20
Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.
Zsolt 67
Zsolt 67.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre - zsoltár, ének.)
Zsolt 67.2
Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk,
Zsolt 67.3
hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét!
Zsolt 67.4
Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged!
Zsolt 67.5
Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön.
Zsolt 67.6
Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged!
Zsolt 67.7
A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket.
Zsolt 67.8
Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!
Zsolt 68
Zsolt 68.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 68.2
Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik.
Zsolt 68.3
Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt.
Zsolt 68.4
Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben.
Zsolt 68.5
Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt!
Zsolt 68.6
Az árvák atyja, özvegyek védelmezője - ez az Isten szent hajlékában.
Zsolt 68.7
Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.
Zsolt 68.8
Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál:
Zsolt 68.9
megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt.
Zsolt 68.10
Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad.
Zsolt 68.11
Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek.
Zsolt 68.12a
Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre:
Zsolt 68.15a
"A Mindenható elűzött
Zsolt 68.12b
hatalmas sereget."
Zsolt 68.13
Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott.
Zsolt 68.14
Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain.
Zsolt 68.15b
Ékszerük, mint hó a Calmonon.
Zsolt 68.16
Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs.
Zsolt 68.17
Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre.
Zsolt 68.18
Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe.
Zsolt 68.19
Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.
Zsolt 68.20
Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket.
Zsolt 68.21
Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól.
Zsolt 68.22
Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek.
Zsolt 68.23
Így szól az Úr: "Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből,
Zsolt 68.24
hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket."
Zsolt 68.25
Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe.
Zsolt 68.26
Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve.
Zsolt 68.27
"Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!"
Zsolt 68.28
Itt van Benjamin, a legfiatalabb - legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői.
Zsolt 68.29
Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol!
Zsolt 68.30
Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot.
Zsolt 68.31
Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket!
Zsolt 68.32
Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé,
Zsolt 68.33
föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak,
Zsolt 68.34
aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét.
Zsolt 68.35
Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma.
Zsolt 68.36
Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!
Zsolt 69
Zsolt 69.1
(A karvezetőnek a "Liliomok" szerint - Dávidtól.)
Zsolt 69.2
Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,
Zsolt 69.3
belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem.
Zsolt 69.4
Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
Zsolt 69.5
Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. [Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.]
Zsolt 69.6
Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted.
Zsolt 69.7
De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene!
Zsolt 69.8
Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat.
Zsolt 69.9
Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem.
Zsolt 69.10
Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.
Zsolt 69.11
Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.
Zsolt 69.12
Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik.
Zsolt 69.13
A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek.
Zsolt 69.14
De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint!
Zsolt 69.15
Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet,
Zsolt 69.16
nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
Zsolt 69.17
Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám!
Zsolt 69.18
Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar!
Zsolt 69.19
Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg!
Zsolt 69.20a
Ismered gyalázatomat,
Zsolt 69.20c
szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól,
Zsolt 69.21
Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan.
Zsolt 69.20b
Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna.
Zsolt 69.22
Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
Zsolt 69.23
Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká!
Zsolt 69.24
Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!
Zsolt 69.25
Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket!
Zsolt 69.26
Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban!
Zsolt 69.27
Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.
Zsolt 69.28
Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted!
Zsolt 69.29
Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt!
Zsolt 69.30
Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem!
Zsolt 69.31
Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
Zsolt 69.32
Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Zsolt 69.33
A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!
Zsolt 69.34
Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.
Zsolt 69.35
Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog!
Zsolt 69.36
Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,
Zsolt 69.37
szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.
Zsolt 70
Zsolt 70.1
(A karvezetőnek - Dávidtól, emlékezetül.)
Zsolt 70.2
Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre!
Zsolt 70.3
Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek!
Zsolt 70.4
Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: "Úgy kell neki!"
Zsolt 70.5
De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet!
Zsolt 70.6
De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram!
Zsolt 71
Zsolt 71.1
Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom!
Zsolt 71.2
Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre!
Zsolt 71.3
Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram.
Zsolt 71.4
Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől!
Zsolt 71.5
Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta.
Zsolt 71.6
Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam.
Zsolt 71.7
Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy.
Zsolt 71.8
Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel.
Zsolt 71.9
Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!
Zsolt 71.10
Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek.
Zsolt 71.11
Azt mondják: "Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!"
Zsolt 71.12
Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre!
Zsolt 71.13
Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat!
Zsolt 71.14
Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted.
Zsolt 71.15
Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet.
Zsolt 71.16
Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem.
Zsolt 71.17
Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem.
Zsolt 71.18
De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat,
Zsolt 71.19
és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem?
Zsolt 71.20
Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből.
Zsolt 71.21
Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam.
Zsolt 71.22
S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked.
Zsolt 71.23
Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad.
Zsolt 71.24
Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!
Zsolt 72
Zsolt 72.1
(Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára:
Zsolt 72.2
kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet.
Zsolt 72.3
A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan
Zsolt 72.4
ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri.
Zsolt 72.5
Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold.
Zsolt 72.6
Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet.
Zsolt 72.7
Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold.
Zsolt 72.8
Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig.
Zsolt 72.9
A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet.
Zsolt 72.10
Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek.
Zsolt 72.11
A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki.
Zsolt 72.12
Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül.
Zsolt 72.13
A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét.
Zsolt 72.14
Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében.
Zsolt 72.15
[Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké.
Zsolt 72.16
Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön!
Zsolt 72.17
Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek.
Zsolt 72.18
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát;
Zsolt 72.19
áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen!
Zsolt 72.20
[Vége Izáj fia, Dávid imájának.]
Zsolt 73
Zsolt 73.1
(Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük!
Zsolt 73.2
Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.
Zsolt 73.3
Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek.
Zsolt 73.4
Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli.
Zsolt 73.5
A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik.
Zsolt 73.6
A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak.
Zsolt 73.7
A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság.
Zsolt 73.8
Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal.
Zsolt 73.9
Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.
Zsolt 73.10
S népem fut utánuk, mohón szürcsöli áradó vizüket.
Zsolt 73.11
Így szólnak: "Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?"
Zsolt 73.12
Lám, ilyenek a bűnösök: növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul.
Zsolt 73.13
Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?
Zsolt 73.14
Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.
Zsolt 73.15
Ha azt gondolnám: "Úgy beszélek, mint ők", megtagadnám fiaid nemzetségét.
Zsolt 73.16
Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott,
Zsolt 73.17
míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.
Zsolt 73.18
Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd őket.
Zsolt 73.19
Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte őket.
Zsolt 73.20
Ahogy az ébredő elűzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz.
Zsolt 73.21
Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:
Zsolt 73.22
akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt,
Zsolt 73.23
de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.
Zsolt 73.24
Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe.
Zsolt 73.25
Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Zsolt 73.26
Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.
Zsolt 73.27
Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak.
Zsolt 73.28
Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.
Zsolt 74
Zsolt 74.1
(Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen?
Zsolt 74.2
Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.
Zsolt 74.3
Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,
Zsolt 74.4
a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,
Zsolt 74.5
amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak,
Zsolt 74.6
úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.
Zsolt 74.7
Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.
Zsolt 74.8
Így szóltak magukban: "Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!"
Zsolt 74.9
Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?
Zsolt 74.10
Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?
Zsolt 74.11
Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?
Zsolt 74.12
Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez.
Zsolt 74.13
Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.
Zsolt 74.14
A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.
Zsolt 74.15
Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat.
Zsolt 74.16
A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.
Zsolt 74.17
Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.
Zsolt 74.18
Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.
Zsolt 74.19
Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre!
Zsolt 74.20
Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak.
Zsolt 74.21
Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge!
Zsolt 74.22
Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!
Zsolt 74.23
Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!
Zsolt 75
Zsolt 75.1
(A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - Aszaf zsoltára, ének.)
Zsolt 75.2
Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid!
Zsolt 75.3
Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint.
Zsolt 75.4
Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait.
Zsolt 75.5
A dicsekvőnek azt mondom: "Hagyd a dicsekvést!" Az istentelennek: "Ne emeld föl a fejed!
Zsolt 75.6
Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!"
Zsolt 75.7
Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül:
Zsolt 75.8
Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli.
Zsolt 75.9
Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön.
Zsolt 75.10
Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.
Zsolt 75.11
A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.
Zsolt 76
Zsolt 76.1
(A karvezetőnek húros hangszerre - Aszaf zsoltára, ének.)
Zsolt 76.2
Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben.
Zsolt 76.3
Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye.
Zsolt 76.4
Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút.
Zsolt 76.5
Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk.
Zsolt 76.6
A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott.
Zsolt 76.7
Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek.
Zsolt 76.8
Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt?
Zsolt 76.9
Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett,
Zsolt 76.10
amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön.
Zsolt 76.11
Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad,
Zsolt 76.12
Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek!
Zsolt 76.13
Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt.
Zsolt 77
Zsolt 77.1
(A karvezetőnek a "Jedutun" szerint - Aszaf zsoltára.)
Zsolt 77.2
Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson.
Zsolt 77.3
Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szűntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása.
Zsolt 77.4
Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem.
Zsolt 77.5
Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.
Zsolt 77.6
Régmúlt napokra kell gondolnom,
Zsolt 77.7
a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem:
Zsolt 77.8
"Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas?
Zsolt 77.9
Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret?
Zsolt 77.10
Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?"
Zsolt 77.11
S így szólok: "Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott."
Zsolt 77.12
Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról.
Zsolt 77.13
Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem.
Zsolt 77.14
Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges?
Zsolt 77.15
Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.
Zsolt 77.16
Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait.
Zsolt 77.17
A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek.
Zsolt 77.18
A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek.
Zsolt 77.19
Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.
Zsolt 77.20
Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható.
Zsolt 77.21
Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.
Zsolt 78
Zsolt 78.1
(Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!
Zsolt 78.2
Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek,
Zsolt 78.3
amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk.
Zsolt 78.4
Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt.
Zsolt 78.5
Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,
Zsolt 78.6
hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.
Zsolt 78.7
Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.
Zsolt 78.8
Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez.
Zsolt 78.9
Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.
Zsolt 78.10
Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.
Zsolt 78.11
Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.
Zsolt 78.12
Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.
Zsolt 78.13
Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.
Zsolt 78.14
Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél.
Zsolt 78.15
Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni.
Zsolt 78.16
Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta.
Zsolt 78.17
S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.
Zsolt 78.18
Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.
Zsolt 78.19
Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: "Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?"
Zsolt 78.20
S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. "De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?"
Zsolt 78.21
Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.
Zsolt 78.22
Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.
Zsolt 78.23
De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit.
Zsolt 78.24
Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
Zsolt 78.25
Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.
Zsolt 78.26
Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.
Zsolt 78.27
Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.
Zsolt 78.28
Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.
Zsolt 78.29
Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.
Zsolt 78.30
De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt,
Zsolt 78.31
Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.
Zsolt 78.32
De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.
Zsolt 78.33
Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.
Zsolt 78.34
Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.
Zsolt 78.35
Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
Zsolt 78.36
Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.
Zsolt 78.37
Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen.
Zsolt 78.38
Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.
Zsolt 78.39
Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.
Zsolt 78.40
Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!
Zsolt 78.41
Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének.
Zsolt 78.42
Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
Zsolt 78.43
Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
Zsolt 78.44
amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.
Zsolt 78.45
Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.
Zsolt 78.46
A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.
Zsolt 78.47
Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel.
Zsolt 78.48
Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.
Zsolt 78.49
Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.
Zsolt 78.50
Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
Zsolt 78.51
Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra.
Zsolt 78.52
Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat.
Zsolt 78.53
Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.
Zsolt 78.54
Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.
Zsolt 78.55
Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.
Zsolt 78.56
Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.
Zsolt 78.57
Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.
Zsolt 78.58
Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.
Zsolt 78.59
Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.
Zsolt 78.60
Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.
Zsolt 78.61
Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta.
Zsolt 78.62
Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Zsolt 78.63
Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;
Zsolt 78.64
papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
Zsolt 78.65
De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől.
Zsolt 78.66
Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.
Zsolt 78.67
József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
Zsolt 78.68
Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
Zsolt 78.69
Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.
Zsolt 78.70
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.
Zsolt 78.71
Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét.
Zsolt 78.72
Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.
Zsolt 79
Zsolt 79.1
(Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették.
Zsolt 79.2
Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak.
Zsolt 79.3
Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse őket.
Zsolt 79.4
Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak.
Zsolt 79.5
Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tűz?
Zsolt 79.6
Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik,
Zsolt 79.7
amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették.
Zsolt 79.8
Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk.
Zsolt 79.9
Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért!
Zsolt 79.10
Miért mondják a pogányok: "Hol van hát Istenük?" Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak.
Zsolt 79.11
Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erős karod a halálra szántakat!
Zsolt 79.12
Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!
Zsolt 79.13
Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.
Zsolt 80
Zsolt 80.1
(A karvezetőnek a "Liliom a bizonyíték" szerint - Aszaf zsoltára.)
Zsolt 80.2
Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz,
Zsolt 80.3
ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg,
Zsolt 80.4
Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk.
Zsolt 80.5
Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik.
Zsolt 80.6
A könnyek kenyerével etetted, a könnyek árját adtad italául.
Zsolt 80.7
Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak.
Zsolt 80.8
Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.
Zsolt 80.9
Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd.
Zsolt 80.10
Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön.
Zsolt 80.11
Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait.
Zsolt 80.12
Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig.
Zsolt 80.13
Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik.
Zsolt 80.14
Az erdei vadkan pusztíthatja, s legelője lett az erdő vadjainak.
Zsolt 80.15
Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet,
Zsolt 80.16
és védd meg, mit jobbod ültetett!
Zsolt 80.17
Mint a szemetet, a tűzben elégették, pusztuljanak ezért haragos orcád elől!
Zsolt 80.18
Kezed nyugodjék jobbod emberén, az emberfián, akit megerősítettél!
Zsolt 80.19
Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved.
Zsolt 80.20
Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.
Zsolt 81
Zsolt 81.1
(A karvezetőnek Gát szerint - Aszaftól.)
Zsolt 81.2
Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének!
Zsolt 81.3
Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett!
Zsolt 81.4
Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján!
Zsolt 81.5
Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől.
Zsolt 81.6
Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem:
Zsolt 81.7
"Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát.
Zsolt 81.8
Bánatodban hozzám kiáltottál, s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak.
Zsolt 81.9
Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael!
Zsolt 81.10
Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha!
Zsolt 81.11
Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm.
Zsolt 81.12
De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz.
Zsolt 81.13
Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után.
Zsolt 81.14
Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael!
Zsolt 81.15
Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen.
Zsolt 81.16
Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana.
Zsolt 81.17
Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem."
Zsolt 82
Zsolt 82.1
(Aszaf zsoltára.) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet.
Zsolt 82.2
"Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet?
Zsolt 82.3
Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek.
Zsolt 82.4
Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!"
Zsolt 82.5
De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak.
Zsolt 82.6
Bár azt mondtam: "Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind."
Zsolt 82.7
Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok.
Zsolt 82.8
Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép!
Zsolt 83
Zsolt 83.1
(Aszaf éneke.)
Zsolt 83.2
Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen!
Zsolt 83.3
Nézd, hogyan dühöngnek ellenségeid, s milyen fenn hordják a fejüket, akik gyűlölnek téged.
Zsolt 83.4
Gonoszat forralnak néped ellen, védetted ellen tanácsot tartanak.
Zsolt 83.5
Így szólnak: "Gyertek, töröljük ki a népek sorából, Izrael nevét ne is emlegessék!"
Zsolt 83.6
Igen, egyetértőn tanácskoznak, és szövetkeznek ellened:
Zsolt 83.7
Edom sátrai, az izmaeliták, Moáb és a hagriták,
Zsolt 83.8
Gebál, Ammon és Amalek, a filiszteusok és Tírusz lakói.
Zsolt 83.9
Asszur is velük szövetkezett, segítséget nyújt Lót fiainak.
Zsolt 83.10
Bánj velük, ahogy Midiánnal tettél, Sziszerával és Jábinnal a Kison-pataknál.
Zsolt 83.11
Endornál megsemmisültek, és a földben televénnyé lettek.
Zsolt 83.12
Fejedelmeikkel bánj el, mint Orebbel és Zebbel, vezéreikkel tégy úgy, ahogy Szebachhal és Zalmunnával,
Zsolt 83.13
akik azt mondogatták: "Szerezzük meg magunknak Izrael földjeit!"
Zsolt 83.14
Istenem, tedd őket olyanná, mint a száraz kóró, mint pelyva a szélben,
Zsolt 83.15
mint a tűz, mely égeti az erdőt, mint a láng, mely nyaldossa a hegyet!
Zsolt 83.16
Így hajszold őket a viharban, fenyegesd meg őket zivatarodban!
Zsolt 83.17
Arcukat borítsa gyalázat, és keressék a te nevedet, Uram!
Zsolt 83.18
Érje őket örök szégyen, tanácstalanság, pusztuljanak el dicstelenül!
Zsolt 83.19
Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr! Az egész világon egyedül te vagy fölséges.
Zsolt 84
Zsolt 84.1
(A karvezetőnek Gát szerint - Korach fiainak zsoltára.)
Zsolt 84.2
Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!
Zsolt 84.3
Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után.
Zsolt 84.4
A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom!
Zsolt 84.5
Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak.
Zsolt 84.6
Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.
Zsolt 84.7
Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti.
Zsolt 84.8
Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik.
Zsolt 84.9
Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan!
Zsolt 84.10
Isten védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát!
Zsolt 84.11
Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában.
Zsolt 84.12
Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek,
Zsolt 84.13
Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!
Zsolt 85
Zsolt 85.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Zsolt 85.2
Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad.
Zsolt 85.3
Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad.
Zsolt 85.4
Méltatlankodásodat visszavontad, haragod tüzét lelohasztottad.
Zsolt 85.5
Teremts újjá minket, Istenünk, tedd félre neheztelésedet, Szabadítónk!
Zsolt 85.6
Örökké neheztelni akarsz ránk, átterjed bosszúd minden nemzedékre?
Zsolt 85.7
Nem akarsz bennünket fölébreszteni, néped már nem ujjonghat többé benned?
Zsolt 85.8
Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást!
Zsolt 85.9
Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá.
Zsolt 85.10
Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik, s dicsőség lakik majd földjükön.
Zsolt 85.11
Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált.
Zsolt 85.12
A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le.
Zsolt 85.13
Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését.
Zsolt 85.14
Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában.
Zsolt 86
Zsolt 86.1
(Dávid imája.) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény.
Zsolt 86.2
Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik.
Zsolt 86.3
Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok.
Zsolt 86.4
Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem.
Zsolt 86.5
Hiszen te jóságos és elnéző vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak.
Zsolt 86.6
Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgő szavamra!
Zsolt 86.7
Hozzád kiáltok a szorongatás napján s tudom, hogy meghallgatsz.
Zsolt 86.8
Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket műveltél.
Zsolt 86.9
Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram!
Zsolt 86.10
Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten.
Zsolt 86.11
Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet!
Zsolt 86.12
Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké.
Zsolt 86.13
Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből.
Zsolt 86.14
Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel.
Zsolt 86.15
Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben.
Zsolt 86.16
Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián!
Zsolt 86.17
Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.
Zsolt 87
Zsolt 87.1
(Korach fiainak zsoltára, ének.) Szent hegyekre vetette alapjait,
Zsolt 87.2
mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob bármely hajléka.
Zsolt 87.3
Dicső dolgot hirdet rólad (az Úr), te, Isten városa!
Zsolt 87.4
"Rahabot és Bábelt azok közé sorolom, amelyek tisztelnek engem. Lám, a filiszteusok, a tírusziak és Etiópia népe mind benne születtek.
Zsolt 87.5
De Sionról ezt mondják majd: Anyánk! Mert mindegyik benne született." Maga alapította, a Fölséges.
Zsolt 87.6
Az Úr számba veszi a népeket: Mind benne születtek.
Zsolt 87.7
És a fejedelmeket is följegyzi közöttük: Mindegyiknek benned a hajléka.
Zsolt 88
Zsolt 88.1
(Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a "Machalat" szerint énekelni - az eszrachita Heman tanítókölteménye.)
Zsolt 88.2
Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.
Zsolt 88.3
Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem!
Zsolt 88.4
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához.
Zsolt 88.5
Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja.
Zsolt 88.6
A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk.
Zsolt 88.7
A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba.
Zsolt 88.8
Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem.
Zsolt 88.9
Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.
Zsolt 88.10
Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem.
Zsolt 88.11
Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek?
Zsolt 88.12
A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában?
Zsolt 88.13
Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?
Zsolt 88.14
Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám.
Zsolt 88.15
Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem?
Zsolt 88.16
Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem.
Zsolt 88.17
Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek.
Zsolt 88.18
Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak.
Zsolt 88.19
Barátomat, bizalmasomat elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.
Zsolt 89
Zsolt 89.1
(Az eszrachita Etán tanítókölteménye.)
Zsolt 89.2
Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át.
Zsolt 89.3
Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben.
Zsolt 89.4
"Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Zsolt 89.5
nemzetségedet minden időkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom."
Zsolt 89.6
Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet.
Zsolt 89.7
Hiszen ki olyan a felhők közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá?
Zsolt 89.8
Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van.
Zsolt 89.9
Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hűsége körülvesz téged.
Zsolt 89.10
Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed,
Zsolt 89.11
Rachabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje.
Zsolt 89.12
Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad.
Zsolt 89.13
Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít.
Zsolt 89.14
Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve.
Zsolt 89.15
Trónod igazságon és jogon nyugszik, előtted kegyelem és hűség menetel.
Zsolt 89.16
Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!
Zsolt 89.17
Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt.
Zsolt 89.18
Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedből emeljük föl fejünk.
Zsolt 89.19
Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké.
Zsolt 89.20
Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: "Egy erősre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népből.
Zsolt 89.21
Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem,
Zsolt 89.22
hogy kezem mindig segítse és karom erőt öntsön belé.
Zsolt 89.23
Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte.
Zsolt 89.24
Nem, szétzúzom előtte ellenségeit, és akik gyűlölik, azokat megverem.
Zsolt 89.25
Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét.
Zsolt 89.26
Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig.
Zsolt 89.27
Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!
Zsolt 89.28
Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál.
Zsolt 89.29
Örökre megőrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szűnik meg.
Zsolt 89.30
Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai.
Zsolt 89.31
Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint,
Zsolt 89.32
ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat,
Zsolt 89.33
vesszővel büntetem vétküket, és ostorral minden bűnüket.
Zsolt 89.34
De kegyelmem nem vonom meg tőle, s nem tagadom meg tőle hűségemet.
Zsolt 89.35
Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg.
Zsolt 89.36
Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok.
Zsolt 89.37
Nemzetsége örökre megmarad, trónja előttem lesz, miként a nap.
Zsolt 89.38
S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hűséges tanú a felhők között."
Zsolt 89.39
Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erősen haragszol fölkentedre.
Zsolt 89.40
A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad.
Zsolt 89.41
Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait.
Zsolt 89.42
Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok előtt.
Zsolt 89.43
Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek.
Zsolt 89.44
Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban.
Zsolt 89.45
Dicsőséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted.
Zsolt 89.46
Megrövidítetted ifjúsága napjait, őt magát meg szégyennel töltötted el.
Zsolt 89.47
Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtőzni? Haragod úgy ég majd, mint a tűz?
Zsolt 89.48
Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert!
Zsolt 89.49
Hol van egy élő is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét?
Zsolt 89.50
Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hűségedben Dávidnak esküt tettél?
Zsolt 89.51
Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem.
Zsolt 89.52
Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait.
Zsolt 89.53
Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Zsolt 90
Zsolt 90.1
(Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
Zsolt 90.2
mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
Zsolt 90.3
Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: "Emberek fiai, térjetek oda vissza!"
Zsolt 90.4
Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
Zsolt 90.5
Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
Zsolt 90.6
reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
Zsolt 90.7
Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
Zsolt 90.8
A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
Zsolt 90.9
Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
Zsolt 90.10
Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
Zsolt 90.11
Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
Zsolt 90.12
Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
Zsolt 90.13
Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
Zsolt 90.14
üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
Zsolt 90.15
Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
Zsolt 90.16
Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
Zsolt 90.17
Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!
Zsolt 91
Zsolt 91.1
Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él,
Zsolt 91.2
az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram, és a menedékem, Istenem, benned bízom!
Zsolt 91.3
Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából.
Zsolt 91.4
Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod.
Zsolt 91.5
Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól;
Zsolt 91.6
sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől.
Zsolt 91.7
S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el.
Zsolt 91.8
Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön.
Zsolt 91.9
Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra.
Zsolt 91.10
Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz.
Zsolt 91.11
Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.
Zsolt 91.12
A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad.
Zsolt 91.13
Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el.
Zsolt 91.14
"Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet.
Zsolt 91.15
Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.
Zsolt 91.16
Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet."
Zsolt 92
Zsolt 92.1
(Zsoltár, szombati ének.)
Zsolt 92.2
Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
Zsolt 92.3
reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet,
Zsolt 92.4
tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.
Zsolt 92.5
Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok:
Zsolt 92.6
"Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!"
Zsolt 92.7
Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha.
Zsolt 92.8
A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,
Zsolt 92.9
de te fölséges vagy örökkén-örökké.
Zsolt 92.10
Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz.
Zsolt 92.11
Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.
Zsolt 92.12
Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.
Zsolt 92.13
Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.
Zsolt 92.14
Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.
Zsolt 92.15
Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,
Zsolt 92.16
hogy hirdessék: "Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!"
Zsolt 93
Zsolt 93.1
Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát.
Zsolt 93.2
Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy.
Zsolt 93.3
A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat.
Zsolt 93.4
Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban.
Zsolt 93.5
Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre.
Zsolt 94
Zsolt 94.1
Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg!
Zsolt 94.2
Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik.
Zsolt 94.3
Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni?
Zsolt 94.4
Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők?
Zsolt 94.5
Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet.
Zsolt 94.6
Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik.
Zsolt 94.7
Azt mondogatják: "Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre."
Zsolt 94.8
Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek?
Zsolt 94.9
Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?
Zsolt 94.10
Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket?
Zsolt 94.11
Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az.
Zsolt 94.12
Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz,
Zsolt 94.13
hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír.
Zsolt 94.14
Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét.
Zsolt 94.15
Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd.
Zsolt 94.16
Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem?
Zsolt 94.17
Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék.
Zsolt 94.18
Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram.
Zsolt 94.19
Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.
Zsolt 94.20
A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt?
Zsolt 94.21
Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el,
Zsolt 94.22
bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten.
Zsolt 94.23
Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!
Zsolt 95
Zsolt 95.1
Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!
Zsolt 95.2
Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
Zsolt 95.3
Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.
Zsolt 95.4
Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.
Zsolt 95.5
Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.
Zsolt 95.6
Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!
Zsolt 95.7
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.
Zsolt 95.8
Bárcsak meghallanátok ma a szavát: "Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!
Zsolt 95.9
Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.
Zsolt 95.10
Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.
Zsolt 95.11
Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!"
Zsolt 96
Zsolt 96.1
Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak!
Zsolt 96.2
Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét!
Zsolt 96.3
Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt!
Zsolt 96.4
Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél.
Zsolt 96.5
A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója.
Zsolt 96.6
Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség.
Zsolt 96.7
Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat!
Zsolt 96.8
Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé,
Zsolt 96.9
szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte,
Zsolt 96.10
hirdessétek a pogányoknak: "Király az Úr!" Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket.
Zsolt 96.11
Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van!
Zsolt 96.12
Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt!
Zsolt 96.13
Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.
Zsolt 97
Zsolt 97.1
Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget!
Zsolt 97.2
Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság.
Zsolt 97.3
Előtte tűz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül.
Zsolt 97.4
Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg.
Zsolt 97.5
A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt.
Zsolt 97.6
Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét.
Zsolt 97.7
Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte.
Zsolt 97.8
Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet.
Zsolt 97.9
Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.
Zsolt 97.10
Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat, őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá, s megmenti őket a gonoszok kezétől.
Zsolt 97.11
Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el.
Zsolt 97.12
Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!
Zsolt 98
Zsolt 98.1
(Zsoltár) Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett.
Zsolt 98.2
Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt.
Zsolt 98.3
Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét.
Zsolt 98.4
Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok!
Zsolt 98.5
Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa!
Zsolt 98.6
Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt!
Zsolt 98.7
Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják!
Zsolt 98.8
Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz!
Zsolt 98.9
Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket.
Zsolt 99
Zsolt 99.1
Király az Úr - a népek reszketnek; kerubok fölött trónol - a föld megremeg.
Zsolt 99.2
Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent
Zsolt 99.3
és hatalmas vagy!
Zsolt 99.4
Király vagy, az igazságosságot szereted te vetetted meg a rend alapját, te alkottad a jogot és az igazságot Jákobban.
Zsolt 99.5
Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!
Zsolt 99.6
Mózes és Áron a papok közül, és Sámuel azok közül, akik megvallották nevét: ők az Úrhoz kiáltottak és meghallgatta őket.
Zsolt 99.7
A felhőoszlopból beszélt hozzájuk, megőrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott.
Zsolt 99.8
Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, Istenünk, te kegyes voltál hozzájuk, de vétkeiket keményen büntetted.
Zsolt 99.9
Magasztaljátok az Urat, Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Zsolt 100
Zsolt 100.1
(Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind,
Zsolt 100.2
örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva!
Zsolt 100.3
Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén.
Zsolt 100.4
Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét,
Zsolt 100.5
mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 101
Zsolt 101.1
(Dávid zsoltára.) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram!
Zsolt 101.2
Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban,
Zsolt 101.3
szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget.
Zsolt 101.4
Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz.
Zsolt 101.5
Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm.
Zsolt 101.6
Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám,
Zsolt 101.7
nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt.
Zsolt 101.8
Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind.
Zsolt 102
Zsolt 102.1
(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)
Zsolt 102.2
Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!
Zsolt 102.3
Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!
Zsolt 102.4
Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz.
Zsolt 102.5
Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem.
Zsolt 102.6
Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt.
Zsolt 102.7
Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.
Zsolt 102.8
Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn.
Zsolt 102.9
Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak.
Zsolt 102.10
Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.
Zsolt 102.11
Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz,
Zsolt 102.12
napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű.
Zsolt 102.13
Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át.
Zsolt 102.14
Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra.
Zsolt 102.15
Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain.
Zsolt 102.16
Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt:
Zsolt 102.17
Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,
Zsolt 102.18
ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat.
Zsolt 102.19
Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.
Zsolt 102.20
Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből.
Zsolt 102.21
Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat.
Zsolt 102.29
Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre,
Zsolt 102.22
hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét,
Zsolt 102.23
ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Zsolt 102.24
Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma).
Zsolt 102.25
Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken.
Zsolt 102.26
Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása.
Zsolt 102.27
Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak.
Zsolt 102.28
De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.
Zsolt 103
Zsolt 103.1
(Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!
Zsolt 103.2
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!
Zsolt 103.3
Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged.
Zsolt 103.4
Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz.
Zsolt 103.5
Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.
Zsolt 103.6
Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
Zsolt 103.7
Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak.
Zsolt 103.8
Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Zsolt 103.9
Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Zsolt 103.10
Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
Zsolt 103.11
Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.
Zsolt 103.12
Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
Zsolt 103.13
Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Zsolt 103.14
Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.
Zsolt 103.15
Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,
Zsolt 103.16
de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt.
Zsolt 103.17
Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.
Zsolt 103.18
Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.
Zsolt 103.19
Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek.
Zsolt 103.20
Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát!
Zsolt 103.21
Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!
Zsolt 103.22
Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!
Zsolt 104
Zsolt 104.1
Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl,
Zsolt 104.2
a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,
Zsolt 104.3
lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.
Zsolt 104.4
A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.
Zsolt 104.5
A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán.
Zsolt 104.6
Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.
Zsolt 104.7
De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra.
Zsolt 104.8
A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.
Zsolt 104.9
Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.
Zsolt 104.10
Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Zsolt 104.11
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Zsolt 104.12
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
Zsolt 104.13
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Zsolt 104.14
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen,
Zsolt 104.15
a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki.
Zsolt 104.16
Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
Zsolt 104.17
A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.
Zsolt 104.18
A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik.
Zsolt 104.19
Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.
Zsolt 104.20
Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak.
Zsolt 104.21
Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat.
Zsolt 104.22
De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban.
Zsolt 104.23
Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.
Zsolt 104.24
Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.
Zsolt 104.25
Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege.
Zsolt 104.26
Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék.
Zsolt 104.27
Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben.
Zsolt 104.28
Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.
Zsolt 104.29
De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek.
Zsolt 104.30
Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.
Zsolt 104.31
Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek!
Zsolt 104.32
Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.
Zsolt 104.33
Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.
Zsolt 104.34
Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
Zsolt 104.35
A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!
Zsolt 105
Zsolt 105.1
(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,
Zsolt 105.2
hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!
Zsolt 105.3
Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!
Zsolt 105.4
Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!
Zsolt 105.5
Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira!
Zsolt 105.6
Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának!
Zsolt 105.7
Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.
Zsolt 105.8
Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,
Zsolt 105.9
a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,
Zsolt 105.10
s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.
Zsolt 105.11
Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.
Zsolt 105.12
Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,
Zsolt 105.13
az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,
Zsolt 105.14
akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk:
Zsolt 105.15
"Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!"
Zsolt 105.16
Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.
Zsolt 105.17
De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.
Zsolt 105.18
Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,
Zsolt 105.19
amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt.
Zsolt 105.20
A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.
Zsolt 105.21
Megtette házának urává, minden javának intézőjévé,
Zsolt 105.22
hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.
Zsolt 105.23
Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.
Zsolt 105.24
Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál.
Zsolt 105.25
Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.
Zsolt 105.26
Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.
Zsolt 105.27
Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén.
Zsolt 105.28
Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.
Zsolt 105.29
Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.
Zsolt 105.30
Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.
Zsolt 105.31
Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon.
Zsolt 105.32
Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra.
Zsolt 105.33
Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.
Zsolt 105.34
Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.
Zsolt 105.35
Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.
Zsolt 105.36
Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére.
Zsolt 105.37
Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben.
Zsolt 105.38
Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.
Zsolt 105.39
Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik.
Zsolt 105.40
Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket.
Zsolt 105.41
Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig.
Zsolt 105.42
Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
Zsolt 105.43
Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.
Zsolt 105.44
Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzá szerezték a népek kincseit,
Zsolt 105.45
hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.
Zsolt 106
Zsolt 106.1
(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Zsolt 106.2
Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?
Zsolt 106.3
Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.
Zsolt 106.4
Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!
Zsolt 106.5
Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.
Zsolt 106.6
Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.
Zsolt 106.7
Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,
Zsolt 106.8
mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.
Zsolt 106.9
Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.
Zsolt 106.10
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.
Zsolt 106.11
Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.
Zsolt 106.12
Erre hittek szavának és zengték dicséretét.
Zsolt 106.13
Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.
Zsolt 106.14
A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.
Zsolt 106.15
Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.
Zsolt 106.16
A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.
Zsolt 106.17
Erre megnyílt a föld és elnyelte Dátánt, eltemette Abiron hadát.
Zsolt 106.18
Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.
Zsolt 106.19
A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.
Zsolt 106.20
Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.
Zsolt 106.21
Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.
Zsolt 106.22
Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.
Zsolt 106.23
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.
Zsolt 106.24
Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.
Zsolt 106.25
Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.
Zsolt 106.26
Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.
Zsolt 106.27
Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.
Zsolt 106.28
Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.
Zsolt 106.29
Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.
Zsolt 106.30
De fölkelt Pinchász és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.
Zsolt 106.31
Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.
Zsolt 106.32
Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.
Zsolt 106.33
Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.
Zsolt 106.34
Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.
Zsolt 106.35
Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.
Zsolt 106.36
Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.
Zsolt 106.37
Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.
Zsolt 106.38
Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
Zsolt 106.39
tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.
Zsolt 106.40
Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.
Zsolt 106.41
A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Zsolt 106.42
Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.
Zsolt 106.43
Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.
Zsolt 106.44
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
Zsolt 106.45
Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.
Zsolt 106.46
Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.
Zsolt 106.47
Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
Zsolt 106.48
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!
Zsolt 107
Zsolt 107.1
(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Zsolt 107.2
Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
Zsolt 107.3
Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.
Zsolt 107.4
Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
Zsolt 107.5
Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
Zsolt 107.6
Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.
Zsolt 107.7
Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.
Zsolt 107.8
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsolt 107.9
Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
Zsolt 107.10
A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
Zsolt 107.11
Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
Zsolt 107.12
Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
Zsolt 107.13
Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsolt 107.14
Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
Zsolt 107.15
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsolt 107.16
Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
Zsolt 107.17
Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
Zsolt 107.18
Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.
Zsolt 107.19
Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsolt 107.20
Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.
Zsolt 107.21
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsolt 107.22
Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
Zsolt 107.23
Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
Zsolt 107.24
ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
Zsolt 107.25
Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
Zsolt 107.26
Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.
Zsolt 107.27
Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
Zsolt 107.28
Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsolt 107.29
A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
Zsolt 107.30
Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.
Zsolt 107.31
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsolt 107.32
Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!
Zsolt 107.33
Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
Zsolt 107.34
Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.
Zsolt 107.35
Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
Zsolt 107.36
Az éhezőket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
Zsolt 107.37
Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.
Zsolt 107.38
Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
Zsolt 107.39
Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.
Zsolt 107.40
Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
Zsolt 107.41
az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
Zsolt 107.42
Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
Zsolt 107.43
Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!
Zsolt 108
Zsolt 108.1
(Ének Dávid zsoltára.)
Zsolt 108.2
A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem!
Zsolt 108.3
Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt.
Zsolt 108.4
A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Zsolt 108.5
Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri.
Zsolt 108.6
Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged.
Zsolt 108.7
Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket.
Zsolt 108.8
Így szólt az Úr szentélyében: "Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét.
Zsolt 108.9
Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.
Zsolt 108.10
De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött."
Zsolt 108.11
Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba?
Zsolt 108.12
Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel?
Zsolt 108.13
Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.
Zsolt 108.14
Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő letiporja ellenségeinket.
Zsolt 109
Zsolt 109.1
(A karvezetőnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass,
Zsolt 109.2
hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
Zsolt 109.3
a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
Zsolt 109.4
Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
Zsolt 109.5
A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel.
Zsolt 109.6
"Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
Zsolt 109.7
Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!
Zsolt 109.8
Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
Zsolt 109.9
fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
Zsolt 109.10
Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból!
Zsolt 109.11
Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
Zsolt 109.12
Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
Zsolt 109.13
Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve!
Zsolt 109.14
Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék,
Zsolt 109.15
lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!"
Zsolt 109.16
Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört.
Zsolt 109.17
Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el.
Zsolt 109.18
Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
Zsolt 109.19
Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.
Zsolt 109.20
Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
Zsolt 109.21
Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
Zsolt 109.22
Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul.
Zsolt 109.23
Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
Zsolt 109.24
Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól.
Zsolt 109.25
Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
Zsolt 109.26
Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
Zsolt 109.27
Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte.
Zsolt 109.28
Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
Zsolt 109.29
Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen.
Zsolt 109.30
Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
Zsolt 109.31
Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.
Zsolt 110
Zsolt 110.1
(Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!"
Zsolt 110.2
Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!
Zsolt 110.3
Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.
Zsolt 110.4
Az Úr megesküdött és nem bánja meg: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Zsolt 110.5
Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le,
Zsolt 110.6
a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét.
Zsolt 110.7
Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.
Zsolt 111
Zsolt 111.1
(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben!
Zsolt 111.2
Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk.
Zsolt 111.3
Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart.
Zsolt 111.4
Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas.
Zsolt 111.5
Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik.
Zsolt 111.6
Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét.
Zsolt 111.7
Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok,
Zsolt 111.8
érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek.
Zsolt 111.9
Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve.
Zsolt 111.10
Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.
Zsolt 112
Zsolt 112.1
(Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében.
Zsolt 112.2
Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén.
Zsolt 112.3
Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre.
Zsolt 112.4
A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas.
Zsolt 112.5
Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja.
Zsolt 112.6
Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad.
Zsolt 112.7
Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél.
Zsolt 112.8
Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak.
Zsolt 112.9
Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik.
Zsolt 112.10
A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.
Zsolt 113
Zsolt 113.1
(Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét!
Zsolt 113.2
Az Úr neve áldott most és mindörökké!
Zsolt 113.3
Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét!
Zsolt 113.4
Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket.
Zsolt 113.5
Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol,
Zsolt 113.6
aki letekint az égre és a földre?
Zsolt 113.7
A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből.
Zsolt 113.8
Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt.
Zsolt 113.9
A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.
Zsolt 114
Zsolt 114.1
(Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül:
Zsolt 114.2
Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa.
Zsolt 114.3
A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját.
Zsolt 114.4
A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok.
Zsolt 114.5
Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad?
Zsolt 114.6
Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok?
Zsolt 114.7
Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt,
Zsolt 114.8
aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!
Zsolt 115
Zsolt 115.1
Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!
Zsolt 115.2
Miért mondogatják a pogányok: "Hol van hát Istenünk?"
Zsolt 115.3
Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
Zsolt 115.4
De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
Zsolt 115.5
Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
Zsolt 115.6
van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
Zsolt 115.7
van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
Zsolt 115.8
Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
Zsolt 115.9
De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
Zsolt 115.10
Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
Zsolt 115.11
Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
Zsolt 115.12
Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
Zsolt 115.13
Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
Zsolt 115.14
Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
Zsolt 115.15
Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Zsolt 115.16
Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
Zsolt 115.17
Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
Zsolt 115.18
Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.
Zsolt 116
Zsolt 116.1
(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat.
Zsolt 116.2
Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Zsolt 116.3
Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Zsolt 116.4
Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: "Ó Uram, mentsd meg életemet!"
Zsolt 116.5
Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Zsolt 116.6
Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Zsolt 116.7
Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled.
Zsolt 116.8
Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól.
Zsolt 116.9
[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.]
Zsolt 116.10
Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: "Mély megaláztatásban lett részem."
Zsolt 116.11
Kétségbeesésemben ezt mondtam: "Az emberek gonoszak mind."
Zsolt 116.12
Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?
Zsolt 116.13
Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
Zsolt 116.14
[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.]
Zsolt 116.15
Az Úr szemében drága dolog az igazak halála.
Zsolt 116.16
Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet,
Zsolt 116.17
dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.
Zsolt 116.18
Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt.
Zsolt 116.19
Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!
Zsolt 117
Zsolt 117.1
(Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse!
Zsolt 117.2
Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké.
Zsolt 118
Zsolt 118.1
(Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Zsolt 118.2
Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.
Zsolt 118.3
Mondja Áron háza: irgalma örökké tart.
Zsolt 118.4
Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart.
Zsolt 118.5
Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.
Zsolt 118.6
Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
Zsolt 118.7
Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad.
Zsolt 118.8
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.
Zsolt 118.9
Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni.
Zsolt 118.10
A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket.
Zsolt 118.11
Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket.
Zsolt 118.12
Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket.
Zsolt 118.13
Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített.
Zsolt 118.14
Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.
Zsolt 118.15
Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: "Az Úr jobbja erősnek bizonyult,
Zsolt 118.16
az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult."
Zsolt 118.17
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
Zsolt 118.18
Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak.
Zsolt 118.19
Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Zsolt 118.20
Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Zsolt 118.21
Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
Zsolt 118.22
A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Zsolt 118.23
Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Zsolt 118.24
Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
Zsolt 118.25
Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!
Zsolt 118.26
Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.
Zsolt 118.27
Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!
Zsolt 118.28
Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítlek!
Zsolt 118.29
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Zsolt 119
Zsolt 119.1
Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él.
Zsolt 119.2
Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt.
Zsolt 119.3
Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad.
Zsolt 119.4
Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen.
Zsolt 119.5
Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál!
Zsolt 119.6
Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre.
Zsolt 119.7
Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem.
Zsolt 119.8
Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha!
Zsolt 119.9
Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat.
Zsolt 119.10
Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom!
Zsolt 119.11
Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened.
Zsolt 119.12
Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre!
Zsolt 119.13
Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát.
Zsolt 119.14
A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem.
Zsolt 119.15
Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon.
Zsolt 119.16
Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem.
Zsolt 119.17
Gyakorolj kegyet szolgáddal s élni fogok, és követem tanításodat.
Zsolt 119.18
Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát.
Zsolt 119.19
Idegen vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsaidat.
Zsolt 119.20
Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.
Zsolt 119.21
Te megfenyegetted a kevélyt; akik eltérnek parancsaidtól, azokat mind átok terheli.
Zsolt 119.22
Vedd le rólam a megvetést és a gyalázatot, hiszen követem utasításodat.
Zsolt 119.23
Hatalmaskodók ülnek össze és elmarasztalnak, de szolgád törvényedről elmélkedik.
Zsolt 119.24
Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadóm.
Zsolt 119.25
Lelkem a porban hever, szavadhoz híven önts belém életet!
Zsolt 119.26
Feltártam előtted útjaimat, s te meghallgattál, taníts meg törvényeidre!
Zsolt 119.27
Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat.
Zsolt 119.28
A gond könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem!
Zsolt 119.29
Tarts távol a hazugság útjától, add meg nekem törvényed kegyelmét!
Zsolt 119.30
Igazságod útját választottam, útmutatásod után kívánkozom.
Zsolt 119.31
Alkalmazkodom parancsodhoz, Uram, ne engedd, hogy szégyent valljak!
Zsolt 119.32
Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad.
Zsolt 119.33
Mutasd meg, Uram, parancsaid útját, annak követésében legyen a jutalmam.
Zsolt 119.34
Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet, s kövessem egész szívemből!
Zsolt 119.35
Vezess az úton, amelyet te szabtál, mert tetszik nekem.
Zsolt 119.36
Szívem a te bizonyságaidhoz vonzódjék, ne a hitvány nyereséghez!
Zsolt 119.37
Fordítsd el a szemem, ne lássa a hiábavalót; szavad által adj nekem életet!
Zsolt 119.38
Váltsd valóra, amit szolgádnak ígértél, amit azoknak mondtál, akik félnek téged.
Zsolt 119.39
A gyalázatot, amitől félek, tartsd távol tőlem, és végzéseid tegyenek vidámmá!
Zsolt 119.40
Lám, törvényed után vágyakozom, s mivel igaz vagy, adj nekem életet!
Zsolt 119.41
Irgalmad lebegjen fölöttem, Uram, segítséged, amit megígértél.
Zsolt 119.42
Szembeszállok gúnyolóimmal, mert bízom a szavadban.
Zsolt 119.43
Ne vond meg számtól az igazság szavát, mert útmutatásodra hagyatkozom.
Zsolt 119.44
Törvényedet akarom mindig követni, mindenkor és mindörökre.
Zsolt 119.45
Akkor széles úton járhatok, hiszen parancsaid megtartásán fáradozom.
Zsolt 119.46
Királyok előtt hirdetem végzéseid, és nem vallok szégyent soha.
Zsolt 119.47
Igen, intézkedéseidben örömöm telik, és szívből szeretem őket.
Zsolt 119.48
Kezemet kitárom törvényed felé, és parancsaidról elmélkedem.
Zsolt 119.49
Juttasd eszébe szolgádnak szavadat, amellyel reményt adtál nekem.
Zsolt 119.50
Az vigasztal a szomorúságban, hogy szavad életet önt belém.
Zsolt 119.51
A gőgösek hevesen támadnak, de én nem tágítok törvényedtől.
Zsolt 119.52
Ha az ősi napokban hozott végzésedre gondolok, akkor megvigasztalódom, Uram!
Zsolt 119.53
Haragra gerjedek a bűnösök miatt, akik áthágják parancsaidat.
Zsolt 119.54
Utasításod olyan nekem, mint az ének, zarándokságom házában.
Zsolt 119.55
Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet.
Zsolt 119.56
Az a feladatom, hogy kövessem, amit parancsoltál.
Zsolt 119.57
Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak.
Zsolt 119.58
Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted.
Zsolt 119.59
Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam.
Zsolt 119.60
Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek.
Zsolt 119.61
A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el.
Zsolt 119.62
Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért.
Zsolt 119.63
Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat.
Zsolt 119.64
A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre!
Zsolt 119.65
Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram!
Zsolt 119.66
Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek.
Zsolt 119.67
Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat.
Zsolt 119.68
Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre!
Zsolt 119.69
A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat.
Zsolt 119.70
Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm.
Zsolt 119.71
Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet.
Zsolt 119.72
Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága.
Zsolt 119.73
A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid.
Zsolt 119.74
Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavamra hagyatkozom.
Zsolt 119.75
Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg.
Zsolt 119.76
Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak.
Zsolt 119.77
Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem.
Zsolt 119.78
Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom.
Zsolt 119.79
Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra.
Zsolt 119.80
Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem.
Zsolt 119.81
Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom.
Zsolt 119.82
Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg?
Zsolt 119.83
Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el.
Zsolt 119.84
Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett?
Zsolt 119.85
A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint.
Zsolt 119.86
Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek.
Zsolt 119.87
Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől.
Zsolt 119.88
Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait.
Zsolt 119.89
Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége.
Zsolt 119.90
Hűséged nemzedékről nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad.
Zsolt 119.91
Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség.
Zsolt 119.92
Ha törvényed nem volna gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban.
Zsolt 119.93
Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk.
Zsolt 119.94
A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel fürkészem végzéseid.
Zsolt 119.95
Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én törvényeidre gondoltam.
Zsolt 119.96
Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe.
Zsolt 119.97
Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg.
Zsolt 119.98
Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár.
Zsolt 119.99
Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz.
Zsolt 119.100
Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz.
Zsolt 119.101
Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad.
Zsolt 119.102
Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk.
Zsolt 119.103
Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.
Zsolt 119.104
Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait.
Zsolt 119.105
Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.
Zsolt 119.106
Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél.
Zsolt 119.107
Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad.
Zsolt 119.108
Fogadd tetszéssel ajkam áldozatát, és taníts meg parancsaidra.
Zsolt 119.109
Életem mindenkor teli van veszéllyel, de törvényeidről meg nem feledkezem.
Zsolt 119.110
A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el.
Zsolt 119.111
Végzésed az örökségem és szívemnek örökre gyönyörűsége.
Zsolt 119.112
Késztetem a szívem, hogy törvényedből éljen, hűségben mindörökre.
Zsolt 119.113
A megosztott szívtől irtózom, törvényedet szeretem egyedül.
Zsolt 119.114
Te vagy védelmezőm, te vagy a pajzsom, szavadban megbízhatom.
Zsolt 119.115
Gonosztevők, hátráljatok! Én megtartom Istenem parancsát.
Zsolt 119.116
Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben,
Zsolt 119.117
siess segítségemre, akkor megmenekülök, és intézkedéseidre figyelni fogok.
Zsolt 119.118
Akik elfordulnak törvényedtől, azokat elveted, mert minden törekvésük csalás.
Zsolt 119.119
A gonosztevőket mint salakot kiszórod, azért szeretem parancsaidat.
Zsolt 119.120
Testem remeg előtted a félelemtől, reszketve nézem ítéletedet.
Zsolt 119.121
Ami jogos és igazságos, azt követem, ne szolgáltass ki elnyomóimnak!
Zsolt 119.122
Vállalj kezességet szívesen szolgádért, hogy a kevélyek le ne győzzenek.
Zsolt 119.123
Szemem vágyódva fürkészi segítségedet, az igazságosságot, amelyet ígértél.
Zsolt 119.124
Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és taníts meg parancsaidra!
Zsolt 119.125
Szolgád vagyok, oktass engem, hogy megismerjem útjaidat!
Zsolt 119.126
Uram, eljött a tettek ideje, hiszen megszegték törvényedet.
Zsolt 119.127
Azért parancsaidat többre tartom az aranynál, kedvesebbek nekem, mint a színarany.
Zsolt 119.128
Mindenben igazodom utasításodhoz, és irtózom minden hamis úttól.
Zsolt 119.129
Rendelkezéseid csodálatosak, azért lelkem megtartja őket.
Zsolt 119.130
Szavaid fénye világít, és tanítja a tudatlanokat.
Zsolt 119.131
Sóvárogva nyitom ki számat, parancsaid után kívánkozom.
Zsolt 119.132
Fordulj felém és könyörülj rajtam, ahogy azokkal bánsz, akik tisztelik neved.
Zsolt 119.133
Irányítsd léptemet ígéreted szerint, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem.
Zsolt 119.134
Szabadíts meg az emberek elnyomásától, s követni fogom útmutatásodat.
Zsolt 119.135
Derítsd fel arcodat szolgád felett, és taníts meg minden végzésedre.
Zsolt 119.136
Szememből könnyek patakja árad, mivel sokan nem tartják meg törvényedet.
Zsolt 119.137
Igazságos vagy, Uram, igazak végzéseid!
Zsolt 119.138
Igazságosságban és teljes hűségben nyilvánítod ki parancsaidat!
Zsolt 119.139
Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat.
Zsolt 119.140
Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében.
Zsolt 119.141
Bár kicsi vagyok és lenézett, törvényeidet mégsem felejtem el.
Zsolt 119.142
Jogod örök érvényű jog, utasításod maga az igazság.
Zsolt 119.143
Szomorúság és szükség látogatott meg, törvényed mégis gyönyörűségem.
Zsolt 119.144
Bizonyságod mindörökre igaz, taníts meg rá, és élni fogok.
Zsolt 119.145
Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni.
Zsolt 119.146
Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat.
Zsolt 119.147
Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra.
Zsolt 119.148
Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát.
Zsolt 119.149
Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet!
Zsolt 119.150
Közelednek, akik álnokul üldöznek, s törvényeidtől nagyon távol állnak.
Zsolt 119.151
De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság.
Zsolt 119.152
Parancsaidat már régóta ismerem, örök időkre hirdetted ki őket.
Zsolt 119.153
Tekints nyomorúságomra és ments meg, hisz nem feledkeztem meg törvényeidről.
Zsolt 119.154
Képviseld ügyemet és szabadíts meg, ígéreted szerint adj nekem életet!
Zsolt 119.155
A gonoszoktól messze a szabadulás, mert nem keresik tetszésedet.
Zsolt 119.156
Irgalmad irántunk nagyon bőkezű, Uram, végzésed szerint adj nekem életet!
Zsolt 119.157
Sokan üldöznek és szorongatnak, de törvényed mellől nem tágítok.
Zsolt 119.158
A gonoszokat nézem és megborzadok, mert egyáltalán nem nézik szavad.
Zsolt 119.159
Nézd, Uram, én szeretem parancsaidat, ezért irgalmadban tartsd meg életem!
Zsolt 119.160
Szavaid eleje és vége igazság, igaz ítéleted örökre érvényes.
Zsolt 119.161
A fejedelmek ok nélkül üldöznek, de szívem csak a te szavadat féli.
Zsolt 119.162
Ígéreteidnek úgy örülök, mint aki gazdag zsákmányhoz jutott.
Zsolt 119.163
Gyűlölöm a bűnt és irtózom tőle, de törvényedet szeretem.
Zsolt 119.164
Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendelkezéseid mind jogosak.
Zsolt 119.165
Akik szeretik törvényedet, azoké a béke teljessége, azért soha el nem buknak.
Zsolt 119.166
Várom segítségedet, Uram, tégy hát, ahogy megígérted.
Zsolt 119.167
Lelkem követi útmutatásodat, hisz azt mindennél jobban szeretem.
Zsolt 119.168
Megtartom tanításodat és parancsaidat, útjaim színed előtt vannak.
Zsolt 119.169
Kiáltásom jusson eléd, Uram, szavad szerint taníts engem!
Zsolt 119.170
Könyörgésem jusson el hozzád, szabadíts meg ígéreted szerint.
Zsolt 119.171
Ajkam zengjen dicsérő éneket, mivel, megtanítasz törvényedre.
Zsolt 119.172
Nyelvem dicsőítse a szavadat, hisz minden parancsod jogos.
Zsolt 119.173
Nyújtsd ki kezedet segítségemre, mivel törvényedet választottam.
Zsolt 119.174
Uram, hozzád esengek szabadulásért, mert törvényed örömömre van.
Zsolt 119.175
Csak éljen a lelkem és áldjon téged, és utasításaid segítsenek engem!
Zsolt 119.176
Eltévedtem, mint a bárány, mely útját vesztette. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg törvényeidről!
Zsolt 120
Zsolt 120.1
(Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott.
Zsolt 120.2
Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!
Zsolt 120.3
Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?
Zsolt 120.4
A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!
Zsolt 120.5
Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom!
Zsolt 120.6
Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik.
Zsolt 120.7
Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.
Zsolt 121
Zsolt 121.1
(Zarándokének.) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?
Zsolt 121.2
A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
Zsolt 121.3
Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged.
Zsolt 121.4
Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett.
Zsolt 121.5
Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől.
Zsolt 121.6
Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold.
Zsolt 121.7
Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre.
Zsolt 121.8
Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.
Zsolt 122
Zsolt 122.1
(Zarándokének - Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!
Zsolt 122.2
Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!
Zsolt 122.3
Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város!
Zsolt 122.4
Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét.
Zsolt 122.5
Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.
Zsolt 122.6
Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged!
Zsolt 122.7
Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban!
Zsolt 122.8
Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke!
Zsolt 122.9
Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed!
Zsolt 123
Zsolt 123.1
(Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz.
Zsolt 123.2
Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat.
Zsolt 123.3
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot.
Zsolt 123.4
Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.
Zsolt 124
Zsolt 124.1
(Zarándokének - Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja -
Zsolt 124.2
ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak,
Zsolt 124.3
elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk,
Zsolt 124.4
elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna,
Zsolt 124.5
a zúgó ár elragadott volna.
Zsolt 124.6
De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak.
Zsolt 124.7
Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk.
Zsolt 124.8
Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.
Zsolt 125
Zsolt 125.1
(Zarándokének.) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké.
Zsolt 125.2
Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké.
Zsolt 125.3
A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon.
Zsolt 125.4
Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szívük tiszta!
Zsolt 125.5
De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek!
Zsolt 126
Zsolt 126.1
(Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
Zsolt 126.2
Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: "Az Úr nagy dolgot művelt velük!"
Zsolt 126.3
Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
Zsolt 126.4
Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
Zsolt 126.5
Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
Zsolt 126.6
Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
Zsolt 127
Zsolt 127.1
(Zarándokének - Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.
Zsolt 127.2
Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.
Zsolt 127.3
Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.
Zsolt 127.4
Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből.
Zsolt 127.5
Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.
Zsolt 128
Zsolt 128.1
(Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
Zsolt 128.2
Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.
Zsolt 128.3
Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.
Zsolt 128.4
Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.
Zsolt 128.5
Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján!
Zsolt 128.6
És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!
Zsolt 129
Zsolt 129.1
Ifjúságom óta sokat gyötörtek - Izrael elmondhatja -,
Zsolt 129.2
ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak.
Zsolt 129.3
A szántók a hátamon szántottak, s hosszú barázdákat vontak.
Zsolt 129.4
De az Úr, az Igaz szétszaggatta a gonoszok kötelékeit.
Zsolt 129.5
Hátráljanak szégyent vallva mind, akik gyűlölik Siont!
Zsolt 129.6
Legyenek, mint a fű a tetőn, amely elszárad a keleti szélben:
Zsolt 129.7
nem tölti meg markát annak, aki learatja, és ha kévét akar, nem lesz tele karja.
Zsolt 129.8
Akik arra mennek, nem köszönnek így: "Az Úr áldása van rajtatok!" De mi megáldunk titeket az Úr nevében.
Zsolt 130
Zsolt 130.1
(Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Zsolt 130.2
Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!
Zsolt 130.3
Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?
Zsolt 130.4
Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged.
Zsolt 130.5
Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában.
Zsolt 130.6
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt,
Zsolt 130.7
várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás.
Zsolt 130.8
Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.
Zsolt 131
Zsolt 131.1
(Zarándokének - Dávidtól.) Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm.
Zsolt 131.2
Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.
Zsolt 131.3
Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!
Zsolt 132
Zsolt 132.1
(Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására!
Zsolt 132.2
Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének:
Zsolt 132.3
"Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
Zsolt 132.4
nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat,
Zsolt 132.5
amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének."
Zsolt 132.6
Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején.
Zsolt 132.7
Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt.
Zsolt 132.8
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.
Zsolt 132.9
Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak!
Zsolt 132.10
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!
Zsolt 132.11
Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: "Testedből utódot emelek trónodra
Zsolt 132.12
ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre."
Zsolt 132.13
Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte.
Zsolt 132.14
"Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki;
Zsolt 132.15
igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom,
Zsolt 132.16
papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak.
Zsolt 132.17
Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek.
Zsolt 132.18
Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik."
Zsolt 133
Zsolt 133.1
(Zarándokének - Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!
Zsolt 133.2
Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.
Zsolt 133.3
Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.
Zsolt 134
Zsolt 134.1
(Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban!
Zsolt 134.2
Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente!
Zsolt 134.3
Áldjon meg téged Sionból az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Zsolt 135
Zsolt 135.1
(Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt,
Zsolt 135.2
akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban.
Zsolt 135.3
Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét!
Zsolt 135.4
Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt.
Zsolt 135.5
Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek.
Zsolt 135.6
Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén.
Zsolt 135.7
Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből.
Zsolt 135.8
Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig.
Zsolt 135.9
Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára.
Zsolt 135.10
Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített:
Zsolt 135.11
Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind.
Zsolt 135.12
Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta.
Zsolt 135.13
Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram!
Zsolt 135.14
Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin.
Zsolt 135.15
A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei.
Zsolt 135.16
Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
Zsolt 135.17
Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet.
Zsolt 135.18
Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük.
Zsolt 135.19
Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat,
Zsolt 135.20
Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat!
Zsolt 135.21
Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!
Zsolt 136
Zsolt 136.1
(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.2
Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.3
Áldjátok az Urak Urát: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.4
Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.5
Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.6
Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.7
Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.8
A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.9
A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.10
Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.11
Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.12
Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.13
Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.14
Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.15
A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.16
Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.17
Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.18
Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.19
Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.20
És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.21
Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.22
Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.23
Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.24
Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.25
Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
Zsolt 136.26
Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
Zsolt 137
Zsolt 137.1
Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
Zsolt 137.2
Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Zsolt 137.3
Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: "Zengjetek nekünk dalt a Sionról!"
Zsolt 137.4
De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
Zsolt 137.5
Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
Zsolt 137.6
Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
Zsolt 137.7
Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"
Zsolt 137.8
Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
Zsolt 137.9
Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!
Zsolt 138
Zsolt 138.1
(Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked,
Zsolt 138.2
s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.
Zsolt 138.3
Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét.
Zsolt 138.4
A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát.
Zsolt 138.5
Az Úr útjairól énekelnek majd: "Nagy az Úr dicsősége!"
Zsolt 138.6
Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri.
Zsolt 138.7
Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod
Zsolt 138.8
teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!
Zsolt 139
Zsolt 139.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
Zsolt 139.2
tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,
Zsolt 139.3
látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
Zsolt 139.4
A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Zsolt 139.5
Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Zsolt 139.6
Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
Zsolt 139.7
Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
Zsolt 139.8
Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Zsolt 139.9
Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
Zsolt 139.10
ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Zsolt 139.11
Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
Zsolt 139.12
neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
Zsolt 139.13
Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
Zsolt 139.14
Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,
Zsolt 139.15
létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,
Zsolt 139.16
szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
Zsolt 139.17
Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
Zsolt 139.18
Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.
Zsolt 139.19
Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.
Zsolt 139.20
Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.
Zsolt 139.21
Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?
Zsolt 139.22
Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.
Zsolt 139.23
Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt 139.24
Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
Zsolt 140
Zsolt 140.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 140.2
Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől!
Zsolt 140.3
Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak.
Zsolt 140.4
Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon.
Zsolt 140.5
Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe,
Zsolt 140.6
a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak.
Zsolt 140.7
Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat!
Zsolt 140.8
Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján.
Zsolt 140.9
Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön!
Zsolt 140.10
Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje!
Zsolt 140.11
Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl.
Zsolt 140.12
Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét.
Zsolt 140.13
Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek.
Zsolt 140.14
Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.
Zsolt 141
Zsolt 141.1
(Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak!
Zsolt 141.2
Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!
Zsolt 141.3
Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!
Zsolt 141.4
Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok.
Zsolt 141.5
Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.
Zsolt 141.6
Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim:
Zsolt 141.7
"Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába."
Zsolt 141.8
Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem!
Zsolt 141.9
Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától!
Zsolt 141.10
A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
Zsolt 142
Zsolt 142.1
(Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt, ima.)
Zsolt 142.2
Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz!
Zsolt 142.3
Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat.
Zsolt 142.4
Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak.
Zsolt 142.5
Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre.
Zsolt 142.6
Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
Zsolt 142.7
Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam.
Zsolt 142.8
Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.
Zsolt 143
Zsolt 143.1
(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
Zsolt 143.2
Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.
Zsolt 143.3
Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
Zsolt 143.4
A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben.
Zsolt 143.5
Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt.
Zsolt 143.6
Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
Zsolt 143.7
Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
Zsolt 143.8
Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
Zsolt 143.9
Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem.
Zsolt 143.10
Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
Zsolt 143.11
nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
Zsolt 143.12
Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.
Zsolt 144
Zsolt 144.1
(Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.
Zsolt 144.2
Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.
Zsolt 144.3
Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla?
Zsolt 144.4
Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
Zsolt 144.5
Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Zsolt 144.6
Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
Zsolt 144.7
Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg!
Zsolt 144.8
Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Zsolt 144.9
Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
Zsolt 144.10
Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
Zsolt 144.11
ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Zsolt 144.12
Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak.
Zsolt 144.13
Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!
Zsolt 144.14
Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
Zsolt 144.15
Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.
Zsolt 145
Zsolt 145.1
(Dicsőítő ének - Dávidtól.) Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom!
Zsolt 145.2
Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom.
Zsolt 145.3
Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen.
Zsolt 145.4
Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik.
Zsolt 145.5
Dicsőséged fönség és fényesség, és én csodatetteidről énekelek.
Zsolt 145.6
Ők félelmes tetteid erejét beszélik, én meg nagyságodat hirdetem.
Zsolt 145.7
Megemlékeznek végtelen jóságodról, és ujjonganak igazságosságodon.
Zsolt 145.8
Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.
Zsolt 145.9
Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.
Zsolt 145.10
Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod, és híveid dicsőítsenek!
Zsolt 145.11
Beszéljenek országod fényéről, és énekeljenek mindenhatóságodról,
Zsolt 145.12
hirdessék az emberek hatalmas tetteidet és királyságodnak ragyogó fönségét!
Zsolt 145.13
Királyságod örök királyság, uralmad tart minden nemzedéken át. Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden művében.
Zsolt 145.14
Az Úr fenntartja a botladozót, és fölemeli, akit megaláztak.
Zsolt 145.15
Minden szem terád vár, te adsz nekik ételt a kellő időben;
Zsolt 145.16
megnyitod a kezed, és minden élőt betöltesz javaiddal.
Zsolt 145.17
Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében.
Zsolt 145.18
Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.
Zsolt 145.19
Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket.
Zsolt 145.20
Megőriz az Úr mindenkit, aki szereti, de a gonoszokat megsemmisíti.
Zsolt 145.21
Szám hirdeti az Úr dicséretét. Minden test áldja szent nevét mindörökkön örökké!
Zsolt 146
Zsolt 146.1
(Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat!
Zsolt 146.2
Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok.
Zsolt 146.3
Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!
Zsolt 146.4
Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve.
Zsolt 146.5
Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét,
Zsolt 146.6
aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké,
Zsolt 146.7
az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat,
Zsolt 146.8
az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat,
Zsolt 146.9
az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.
Zsolt 146.10
Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!
Zsolt 147
Zsolt 147.1
(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés!
Zsolt 147.2
Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti.
Zsolt 147.3
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsolt 147.4
A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.
Zsolt 147.5
Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen.
Zsolt 147.6
Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.
Zsolt 147.7
Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek,
Zsolt 147.8
aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.
Zsolt 147.9
Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.
Zsolt 147.10
Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban.
Zsolt 147.11
Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.
Zsolt 147.12
Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet!
Zsolt 147.13
Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat.
Zsolt 147.14
Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged.
Zsolt 147.15
Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.
Zsolt 147.16
Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut.
Zsolt 147.17
A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket.
Zsolt 147.18
Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek.
Zsolt 147.19
Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek.
Zsolt 147.20
Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
Zsolt 148
Zsolt 148.1
(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban!
Zsolt 148.2
Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!
Zsolt 148.3
Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok!
Zsolt 148.4
Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett!
Zsolt 148.5
Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek!
Zsolt 148.6
Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül.
Zsolt 148.7
Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei!
Zsolt 148.8
Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek.
Zsolt 148.9
Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok.
Zsolt 148.10
Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak.
Zsolt 148.11
Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek.
Zsolt 148.12
Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek.
Zsolt 148.13
Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét.
Zsolt 148.14
Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.
Zsolt 149
Zsolt 149.1
(Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében!
Zsolt 149.2
Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!
Zsolt 149.3
Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!
Zsolt 149.4
Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat.
Zsolt 149.5
Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!
Zsolt 149.6
Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben,
Zsolt 149.7
hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket;
Zsolt 149.8
hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe;
Zsolt 149.9
hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!
Zsolt 150
Zsolt 150.1
(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében!
Zsolt 150.2
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért!
Zsolt 150.3
Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával!
Zsolt 150.4
Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral!
Zsolt 150.5
Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!