Teremtés könyve

Ter 1
Ter 1.1
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
Ter 1.2
A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Ter 1.3
Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
Ter 1.4
Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
Ter 1.5
A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
Ter 1.6
Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett.
Ter 1.7
Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.
Ter 1.8
Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
Ter 1.9
Isten ismét szólt: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt.
Ter 1.10
Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.11
Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett.
Ter 1.12
A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.13
Este lett és reggel: a harmadik nap.
Ter 1.14
Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától.
Ter 1.15
Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett.
Ter 1.16
Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is.
Ter 1.17
Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,
Ter 1.18
s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
Ter 1.19
Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
Ter 1.20
Isten szólt: "A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt.
Ter 1.21
Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.22
Isten megáldotta őket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön."
Ter 1.23
Este lett és reggel: az ötödik nap.
Ter 1.24
Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt.
Ter 1.25
Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.26
Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."
Ter 1.27
Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
Ter 1.28
Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
Ter 1.29
Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.
Ter 1.30
A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.
Ter 1.31
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Ter 2
Ter 2.1
Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt.
Ter 2.2
Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
Ter 2.3
Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.
Ter 2.4a
Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
Ter 2.4b
Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
Ter 2.5
még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.
Ter 2.6
Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.
Ter 2.7
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Ter 2.8
Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
Ter 2.9
És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
Ter 2.10
Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.
Ter 2.11
Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
Ter 2.12
Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is.
Ter 2.13
A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.
Ter 2.14
A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Ter 2.15
Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.
Ter 2.16
Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz.
Ter 2.17
De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."
Ter 2.18
Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő."
Ter 2.19
Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
Ter 2.20
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
Ter 2.21
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.
Ter 2.22
Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.
Ter 2.23
Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett."
Ter 2.24
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.
Ter 2.25
Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.
Ter 3
Ter 3.1
A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
Ter 3.2
Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
Ter 3.3
Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
Ter 3.4
Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
Ter 3.5
Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
Ter 3.6
Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.
Ter 3.7
Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
Ter 3.8
Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
Ter 3.9
De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"
Ter 3.10
Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem."
Ter 3.11
De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
Ter 3.12
Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem."
Ter 3.13
Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
Ter 3.14
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
Ter 3.15
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
Ter 3.16
Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad."
Ter 3.17
Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
Ter 3.18
Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.
Ter 3.19
Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
Ter 3.20
Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
Ter 3.21
Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.
Ter 3.22
Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!"
Ter 3.23
Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.
Ter 3.24
Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Ter 4
Ter 4.1
Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: "Isten segítségével embert hoztam a világra."
Ter 4.2
Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.
Ter 4.3
Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak.
Ter 4.4
Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
Ter 4.5
Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét.
Ter 4.6
Az Úr szólt Kainhoz: "Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?
Ter 4.7
De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell?
Ter 4.8
Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: "Menjünk a mezőre!" Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.
Ter 4.9
Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: "Hol van a testvéred, Ábel?" Ő így válaszolt: "Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?"
Ter 4.10
Erre ő ezt mondta: "Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.
Ter 4.11
Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét.
Ter 4.12
Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön."
Ter 4.13
Kain így szólt az Úrhoz: "Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni.
Ter 4.14
Lám, ma elűztél a föld színéről és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet."
Ter 4.15
Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.
Ter 4.16
Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le.
Ter 4.17
Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte.
Ter 4.18
Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech.
Ter 4.19
Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla.
Ter 4.20
Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal.
Ter 4.21
Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak.
Ter 4.22
Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt.
Ter 4.23
Lámech így szólt feleségeihez: "Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra:
Ter 4.24
Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer."
Ter 4.25
Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt."
Ter 4.26
Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.
Ter 5
Ter 5.1
Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta.
Ter 5.2
Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket.
Ter 5.3
Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott.
Ter 5.4
Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
Ter 5.5
Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.6
Szet 105 éves korában nemzette Enost.
Ter 5.7
Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
Ter 5.8
Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.9
Enos 90 éves korában nemzette Kenant.
Ter 5.10
Enos Kenan születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.11
Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.12
Kenan 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt.
Ter 5.13
Kenan Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.14
Kenan egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.15
Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet.
Ter 5.16
Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.17
Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.18
Járed 162 éves korában nemzette Hénochot.
Ter 5.19
Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.20
Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.21
Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot.
Ter 5.22
Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.23
Hénoch egész életkora 365 évet tett ki.
Ter 5.24
Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.
Ter 5.25
Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet.
Ter 5.26
Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.27
Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg.
Ter 5.28
Lámech 182 éves volt, amikor fia született.
Ter 5.29
A Noé nevet adta neki, "mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott."
Ter 5.30
Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.31
Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.32
Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
Ter 6
Ter 6.1
Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek,
Ter 6.2
az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.
Ter 6.3
Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."
Ter 6.4
Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.
Ter 6.5
Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul,
Ter 6.6
megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.
Ter 6.7
Ezt mondta az Úr: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket."
Ter 6.8
Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében.
Ter 6.9
Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt.
Ter 6.10
Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet.
Ter 6.11
A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal.
Ter 6.12
Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.
Ter 6.13
Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal.
Ter 6.14
Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal.
Ter 6.15
Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága.
Ter 6.16
Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet.
Ter 6.17
Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van.
Ter 6.18
Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei.
Ter 6.19
Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt.
Ter 6.20
A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak.
Ter 6.21
Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon."
Ter 6.22
Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.
Ter 7
Ter 7.1
Az Úr így szólt Noéhoz: "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben.
Ter 7.2
Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt.
Ter 7.3
(A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon.
Ter 7.4
Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam."
Ter 7.5
Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Ter 7.6
Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre.
Ter 7.7
Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei.
Ter 7.8
(A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő,
Ter 7.9
egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.)
Ter 7.10
Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre.
Ter 7.11
Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái.
Ter 7.12
Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre.
Ter 7.13
Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába,
Ter 7.14
s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas.
Ter 7.15
Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába.
Ter 7.16
Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.
Ter 7.17
Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott.
Ter 7.18
Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott.
Ter 7.19
A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított.
Ter 7.20
Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé.
Ter 7.21
Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember.
Ter 7.22
Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult.
Ter 7.23
Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről.
Ter 7.24
Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
Ter 8
Ter 8.1
Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
Ter 8.2
A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből,
Ter 8.3
és a víz lassan elapadt, a földön.
Ter 8.4
Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén.
Ter 8.5
A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok.
Ter 8.6
Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált,
Ter 8.7
s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről.
Ter 8.8
Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről.
Ter 8.9
De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába.
Ter 8.10
Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot.
Ter 8.11
A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről.
Ter 8.12
Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá.
Ter 8.13
Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt.
Ter 8.14
A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.
Ter 8.15
Ekkor Isten szólt Noéhoz:
Ter 8.16
"Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei.
Ter 8.17
Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön."
Ter 8.18
Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel.
Ter 8.19
Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után.
Ter 8.20
Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron.
Ter 8.21
Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: "Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem.
Ter 8.22
Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka."
Ter 9
Ter 9.1
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
Ter 9.2
A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.
Ter 9.3
Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
Ter 9.4
Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek.
Ter 9.5
A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét.
Ter 9.6
Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.
Ter 9.7
Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
Ter 9.8
Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak:
Ter 9.9
"Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal
Ter 9.10
és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával.
Ter 9.11
Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."
Ter 9.12
Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre:
Ter 9.13
szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.
Ter 9.14
Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön,
Ter 9.15
akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.
Ter 9.16
Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön."
Ter 9.17
Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között".
Ter 9.18
Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja.
Ter 9.19
Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége.
Ter 9.20
Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni.
Ter 9.21
Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában.
Ter 9.22
Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének.
Ter 9.23
Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.
Ter 9.24
Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia,
Ter 9.25
így szólt: "Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között."
Ter 9.26
Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája.
Ter 9.27
Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája."
Ter 9.28
Noé a vízözön után még 350 évig élt.
Ter 9.29
Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.
Ter 10
Ter 10.1
Ezek Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek az utódai. Fiaik a vízözön után születtek.
Ter 10.2
Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madai, Javan, Tubal, Mesek és Tirasz.
Ter 10.3
Gómer fiai: Askenász, Rifát és Togorma.
Ter 10.4
Javan fiai Elisa és Tarsis, a kittimek és a dananimok.
Ter 10.5
Ezektől ágaztak ki a népek szigetei. Ezek Jáfet fiai országuk és nyelvük szerint, törzseik és népeik szerint.
Ter 10.6
Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán.
Ter 10.7
Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán.
Ter 10.8
Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön.
Ter 10.9
Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Ter 10.10
Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra.
Ter 10.11
Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét, Rechobot-Irt,
Ter 10.12
Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.)
Ter 10.13
Micrajim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, naftukiták,
Ter 10.14
patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok származnak.
Ter 10.15
Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het,
Ter 10.16
továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták,
Ter 10.17
hivviták, arkiták és sziniták,
Ter 10.18
arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak.
Ter 10.19
A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig.
Ter 10.20
Ezek Kám fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint.
Ter 10.21
Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai.
Ter 10.22
Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Árám.
Ter 10.23
Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Mas.
Ter 10.24
Arpachsád fia Selak, Selaké pedig Eber.
Ter 10.25
Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán.
Ter 10.26
Joktán fiai: Almodád, Selef, Hacarmavet és Jerách,
Ter 10.27
Hadorám, Usal és Dikla,
Ter 10.28
Obál, Abimael, Seba,
Ter 10.29
Ofir, Havila és Jobab. Mindezek Joktán fiai.
Ter 10.30
Lakóhelyük Mesától Szefárig, a keleti hegységig terjedt.
Ter 10.31
Ezek Szem fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint.
Ter 10.32
Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.
Ter 11
Ter 11.1
Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai.
Ter 11.2
Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek.
Ter 11.3
Így szóltak egymáshoz: "Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki." A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul.
Ter 11.4
Azután így szóltak: "Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!"
Ter 11.5
Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek.
Ter 11.6
Így szólt: "Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják.
Ter 11.7
Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!"
Ter 11.8
Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését.
Ter 11.9
Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
Ter 11.10
Szem utódai ezek: Amikor Szem 100 éves volt, a vízözön utáni második évben nemzette Arpachsádot.
Ter 11.11
Arpachsád születése után még 500 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.12
Arpachsád 35 éves korában Selákot nemzette.
Ter 11.13
Selák születése után még 403 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.14
Selák 30 éves korában nemzette Hébert.
Ter 11.15
Héber születése után Selák még 403 évig élt, fiai és lányai születtek.
Ter 11.16
Héber 34 éves korában nemzette Peleget.
Ter 11.17
Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.18
Peleg 30 éves korában nemzette Reut.
Ter 11.19
Reu születése után Peleg még 209 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.20
Reu 32 éves korában Szerugot nemzette.
Ter 11.21
Szerug születése után Reu még 207 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.22
Szerug 30 éves korában nemzette Nachort.
Ter 11.23
Nachor születése után Szerug még 200 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.24
Nachor 29 éves korában Terachot nemzette.
Ter 11.25
Terach születése után Nachor még 119 évig élt, fiai meg lányai születtek.
Ter 11.26
Terach 70 éves korában nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt.
Ter 11.27
Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt.
Ter 11.28
Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban.
Ter 11.29
Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt.
Ter 11.30
Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei.
Ter 11.31
Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek.
Ter 11.32
Terach 205 éves korában halt meg Háránban.
Ter 12
Ter 12.1
Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Ter 12.2
Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.
Ter 12.3
Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."
Ter 12.4
Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.
Ter 12.5
Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.
Ter 12.6
Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak.
Ter 12.7
Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Ter 12.8
Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét.
Ter 12.9
Majd tovább vonult a Negeb felé.
Ter 12.10
Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Ter 12.11
Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: "Jól tudom, hogy szép asszony vagy.
Ter 12.12
Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak.
Ter 12.13
Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak."
Ter 12.14
Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép.
Ter 12.15
A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték,
Ter 12.16
Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki.
Ter 12.17
Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt.
Ter 12.18
Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged?
Ter 12.19
Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!"
Ter 12.20
A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.
Ter 13
Ter 13.1
Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is.
Ter 13.2
Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban.
Ter 13.3
A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között,
Ter 13.4
annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét.
Ter 13.5
Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai.
Ter 13.6
Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett.
Ter 13.7
Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.)
Ter 13.8
Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
Ter 13.9
Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra."
Ter 13.10
Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig.
Ter 13.11
Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól.
Ter 13.12
Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott.
Ter 13.13
A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.
Ter 13.14
Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: "Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra.
Ter 13.15
Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre.
Ter 13.16
Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is.
Ter 13.17
Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt."
Ter 13.18
Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.
Ter 14
Ter 14.1
Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében
Ter 14.2
ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával.
Ter 14.3
Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger).
Ter 14.4
Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tőle.
Ter 14.5
A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán,
Ter 14.6
a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik.
Ter 14.7
Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét.
Ter 14.8
Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük:
Ter 14.9
Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen.
Ter 14.10
Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak.
Ter 14.11
Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak.
Ter 14.12
Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Ő ugyanis Szodomában lakott.
Ter 14.13
A menekülők egyike hírt hozott erről Ábrámnak, a hébernek. Ő ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak.
Ter 14.14
Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig.
Ter 14.15
Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra.
Ter 14.16
Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt.
Ter 14.17
Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye).
Ter 14.18
Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.
Ter 14.19
Megáldotta és így szólt hozzá:
Ter 14.20
"Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Ő pedig tizedet adott neki mindenből.
Ter 14.21
Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak."
Ter 14.22
Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette.
Ter 14.23
Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.
Ter 14.24
Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak ők vegyék ki részüket."
Ter 15
Ter 15.1
A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz."
Ter 15.2
Ábrám így szólt: "Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam."
Ter 15.3
És Ábrám így folytatta: "Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm."
Ter 15.4
Az Úr szava ezt mondta neki: "Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik."
Ter 15.5
Aztán kivezette, és ezt mondta neki: "Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket." Majd hozzáfűzte: "Ilyen lesz a nemzetséged."
Ter 15.6
Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra.
Ter 15.7
Ismét szólt hozzá: "Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul."
Ter 15.8
Ő így válaszolt: "Uram, Istenem, miből tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?"
Ter 15.9
Erre megparancsolta neki: "Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!"
Ter 15.10
Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét.
Ter 15.11
Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elűzte őket.
Ter 15.12
Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg.
Ter 15.13
Ő azonban így szólt Ábrámhoz: "Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket 400 esztendeig.
Ter 15.14
De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan.
Ter 15.15
Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el.
Ter 15.16
A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes."
Ter 15.17
Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között.
Ter 15.18
Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: "Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig:
Ter 15.19
a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat,
Ter 15.20
hetitákat, perizitákat és refaitákat,
Ter 15.21
az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat."
Ter 16
Ter 16.1
Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója.
Ter 16.2
Sárai így szólt Ábrámhoz: "Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok." Ábrám megfogadta Sárai tanácsát.
Ter 16.3
Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak.
Ter 16.4
Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében.
Ter 16.5
Sárai ezt mondta Ábrámnak: "A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted."
Ter 16.6
Ábrám így felelt Sárainak: "Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz." Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tőle.
Ter 16.7
Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál.
Ter 16.8
Megszólította: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?"
Ter 16.9
"Úrnőm, Sárai elől menekülök" - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: "Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt."
Ter 16.10
Az Úr angyala még ezt mondta: "Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket."
Ter 16.11
Aztán még így szólt: "Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben.
Ter 16.12
Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le."
Ter 16.13
Ekkor ő kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: "Te El Roi vagy!" - azután hozzáfűzte: "Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?"
Ter 16.14
Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van.
Ter 16.15
Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.
Ter 16.16
Ábrám 86 esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak.
Ter 17
Ter 17.1
Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes.
Ter 17.2
Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak."
Ter 17.3
Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki:
Ter 17.4
"Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel.
Ter 17.5
Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek.
Ter 17.6
Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled.
Ter 17.7
Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek.
Ter 17.8
Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek."
Ter 17.9
Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át.
Ter 17.10
Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között:
Ter 17.11
Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.
Ter 17.12
A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé.
Ter 17.13
Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség.
Ter 17.14
Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet."
Ter 17.15
Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve.
Ter 17.16
Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle."
Ter 17.17
Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog?
Ter 17.18
Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: "Éljen csak Izmael színed előtt!"
Ter 17.19
De Isten ezt válaszolta: "Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek.
Ter 17.20
De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem.
Ter 17.21
De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül."
Ter 17.22
Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett.
Ter 17.23
Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta.
Ter 17.24
Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték.
Ter 17.25
Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték.
Ter 17.26
Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül.
Ter 17.27
Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.
Ter 18
Ter 18.1
Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.
Ter 18.2
Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt
Ter 18.3
és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.
Ter 18.4
Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt.
Ter 18.5
Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat." Azok így válaszoltak: "Tedd, amit mondtál."
Ter 18.6
Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: "Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt."
Ter 18.7
Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el.
Ter 18.8
Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.
Ter 18.9
Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."
Ter 18.10
Az folytatta: "A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott.
Ter 18.11
Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.
Ter 18.12
Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: "Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg."
Ter 18.13
Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok?
Ter 18.14
Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz."
Ter 18.15
Sára tagadta, és azt mondta: "Nem nevettem." De ő így válaszolt: "Igenis, nevettél."
Ter 18.16
A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket.
Ter 18.17
Akkor az Úr így szólt: "Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök?
Ter 18.18
Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.
Ter 18.19
Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki."
Ter 18.20
Ezért az Úr így szólt: "Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos.
Ter 18.21
Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."
Ter 18.22
A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt.
Ter 18.23
Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?
Ter 18.24
Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
Ter 18.25
Távol legyen tőlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."
Ter 18.26
Az Úr így válaszolt: "Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."
Ter 18.27
Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.
Ter 18.28
Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: "Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."
Ter 18.29
Erre ő folytatta beszédét: "De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: "Negyven miatt sem fogom megtenni."
Ter 18.30
Ő újra szólt: "Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: "Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."
Ter 18.31
Aztán újra szólt: "Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: "Húsz miatt sem pusztítom el."
Ter 18.32
Ő folytatta: "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."
Ter 18.33
Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.
Ter 19
Ter 19.1
A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük,
Ter 19.2
és így szólt: "Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat." Azok így válaszoltak: "Nem, a szabadban akarunk éjszakázni."
Ter 19.3
De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek.
Ter 19.4
Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat.
Ter 19.5
Kihívták Lótot és így szóltak: "Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket."
Ter 19.6
Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött,
Ter 19.7
és így szólt: "Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot.
Ter 19.8
Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat."
Ter 19.9
Erre azok így kiabáltak: "El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük." Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót.
Ter 19.10
De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.
Ter 19.11
Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.
Ter 19.12
Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: "Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből,
Ter 19.13
mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket."
Ter 19.14
Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik.
Ter 19.15
Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: "Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen."
Ter 19.16
Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket.
Ter 19.17
Amikor kivezették őket, ezt mondták: "Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj."
Ter 19.18
Lót így szólt hozzájuk: "Nem, Uram,
Ter 19.19
hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom.
Ter 19.20
Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak."
Ter 19.21
Ő így válaszolt neki: "Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.
Ter 19.22
Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz." Ezért nevezik a várost Coárnak.
Ter 19.23
A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba.
Ter 19.24
Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára.
Ter 19.25
Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét.
Ter 19.26
Felesége visszanézett és sóoszloppá változott.
Ter 19.27
Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt,
Ter 19.28
és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.
Ter 19.29
Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.
Ter 19.30
Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával.
Ter 19.31
Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: "Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás.
Ter 19.32
Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!"
Ter 19.33
Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.
Ter 19.34
Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: "Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen."
Ter 19.35
Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.
Ter 19.36
Így Lót mindkét lánya fogant apjától.
Ter 19.37
Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig.
Ter 19.38
A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.
Ter 20
Ter 20.1
Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott.
Ter 20.2
Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát.
Ter 20.3
Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség."
Ter 20.4
De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: "Uram, te az ártatlant is megölöd?
Ter 20.5
Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem."
Ter 20.6
Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: "Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj.
Ter 20.7
Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied."
Ter 20.8
Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek.
Ter 20.9
Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: "Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie."
Ter 20.10
Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: "Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?"
Ter 20.11
Ábrahám válaszolt: "Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt.
Ter 20.12
Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem.
Ter 20.13
Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám."
Ter 20.14
Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta.
Ter 20.15
Abimelek még hozzáfűzte: "Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik."
Ter 20.16
Sárához pedig így szólt: "Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt."
Ter 20.17
Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek.
Ter 20.18
Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.
Ter 21
Ter 21.1
Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta.
Ter 21.2
Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt.
Ter 21.3
Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta.
Ter 21.4
Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta.
Ter 21.5
Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.
Ter 21.6
Sára így szólt: "Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül."
Ter 21.7
Aztán folytatta: "Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút."
Ter 21.8
Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett.
Ter 21.9
Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik.
Ter 21.10
Ezért azt mondta Ábrahámnak: "Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal."
Ter 21.11
Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt,
Ter 21.12
de Isten így szólt Ábrahámhoz: "Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni.
Ter 21.13
De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod."
Ter 21.14
Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott.
Ter 21.15
Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá.
Ter 21.16
Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: "Nem tudom nézni a gyermek haldoklását." Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni.
Ter 21.17
Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: "Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van.
Ter 21.18
Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem."
Ter 21.19
Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek.
Ter 21.20
Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett.
Ter 21.21
Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
Ter 21.22
Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: "Isten veled van mindenben, amit teszel.
Ter 21.23
Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol."
Ter 21.24
Ábrahám így válaszolt: "Megesküszöm".
Ter 21.25
De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek.
Ter 21.26
Abimelek tiltakozott: "Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla".
Ter 21.27
Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással.
Ter 21.28
Ábrahám azonban hét bárányt külön állított a nyájból.
Ter 21.29
Abimelek megkérdezte Ábrahámot: "Mit jelent ez a hét bárány, amelyet külön állítottál?"
Ter 21.30
Ő így válaszolt: "Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam".
Ter 21.31
Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak.
Ter 21.32
Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére,
Ter 21.33
Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.
Ter 22
Ter 22.1
Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte.
Ter 22.2
Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked."
Ter 22.3
Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki.
Ter 22.4
A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet.
Ter 22.5
Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok."
Ter 22.6
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett.
Ter 22.7
Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!"
Ter 22.8
Ez azt mondta: "Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett.
Ter 22.9
Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére.
Ter 22.10
Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát.
Ter 22.11
De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte.
Ter 22.12
Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem."
Ter 22.13
Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett.
Ter 22.14
Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik".
Ter 22.15
Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz,
Ter 22.16
és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak.
Ter 22.17
Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját.
Ter 22.18
Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra."
Ter 22.19
Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.
Ter 22.20
A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak:
Ter 22.21
Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját,
Ter 22.22
Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt.
Ter 22.23
(Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének.
Ter 22.24
Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.
Ter 23
Ter 23.1
Sára életkora 127 esztendőt tett ki.
Ter 23.2
Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást.
Ter 23.3
Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz:
Ter 23.4
"Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem."
Ter 23.5
A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak:
Ter 23.6
"Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat".
Ter 23.7
Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt,
Ter 23.8
és így szólt hozzájuk: "Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál,
Ter 23.9
hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek."
Ter 23.10
Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához:
Ter 23.11
"Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!"
Ter 23.12
Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt,
Ter 23.13
és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: "Igen, ha te... De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat."
Ter 23.14
Efron ezt válaszolta Ábrahámnak:
Ter 23.15
"Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!"
Ter 23.16
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja.
Ter 23.17
Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal
Ter 23.18
az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába.
Ter 23.19
Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén.
Ter 23.20
Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.
Ter 24
Ter 24.1
Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot.
Ter 24.2
Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: "Tedd kezedet a csípőm alá!
Ter 24.3
Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom.
Ter 24.4
Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!"
Ter 24.5
A szolga ezt válaszolta: "De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?"
Ter 24.6
"Óvakodj attól - felelte Ábrahám -, hogy a fiamat oda visszavidd.
Ter 24.7
Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak.
Ter 24.8
Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned."
Ter 24.9
Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött neki, ahogy megbeszélték.
Ter 24.10
Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába.
Ter 24.11
A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért.
Ter 24.12
Így szólt: "Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz!
Ter 24.13
Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni.
Ter 24.14
Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt.
Ter 24.15
Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán.
Ter 24.16
A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött.
Ter 24.17
A szolga odasietett hozzá és megszólította: "Hadd igyam egy kis vizet korsódból".
Ter 24.18
"Igyál uram" - válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki.
Ter 24.19
Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: "Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat."
Ter 24.20
Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének.
Ter 24.21
A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem.
Ter 24.22
Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak.
Ter 24.23
Aztán megkérdezte: "Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?"
Ter 24.24
"Betuel lánya vagyok - felelte -, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült."
Ter 24.25
Majd hozzáfűzte: "Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra."
Ter 24.26
Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
Ter 24.27
és mondta: "Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett."
Ter 24.28
A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt.
Ter 24.29
Rebekkának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál levő emberhez.
Ter 24.30
Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: "Így beszélt hozzám az az ember...", elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál,
Ter 24.31
s ezt mondta neki: "Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet."
Ter 24.32
Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat.
Ter 24.33
Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: "Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat." "Beszélj hát!" - mondták neki.
Ter 24.34
Erre így folytatta: "Ábrahám szolgája vagyok.
Ter 24.35
Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.
Ter 24.36
Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki.
Ter 24.37
Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
Ter 24.38
menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak.
Ter 24.39
Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány,
Ter 24.40
azt mondta: Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát és sikeressé teszi utadat. Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak.
Ter 24.41
Ha eljutsz rokonaimhoz és nem adják oda neked, fel vagy mentve az eskü alól. Csak ebben az esetben vagy felmentve esküd alól.
Ter 24.42
Mikor aztán a kúthoz értem, így szóltam: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj utamnak, amelyen járok, szerencsés kimenetelt!
Ter 24.43
Nézd, én a kútnál állok. A lány, aki kijön vizet meríteni és akinek azt mondom: Hadd igyam egy kis vizet a korsódból,
Ter 24.44
s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nő, akit Isten az én uram fiának rendelt.
Ter 24.45
Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam.
Ter 24.46
Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimet is megitatta.
Ter 24.47
Aztán megkérdeztem őt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat.
Ter 24.48
Utána meghajtottam magam, leborultam Isten előtt, dicsőítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának.
Ter 24.49
Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra."
Ter 24.50
Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: "Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene.
Ter 24.51
Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: vedd és menj!
Ter 24.52
Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta." Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt.
Ter 24.53
Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott.
Ter 24.54
Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek és ő így szólt: "Bocsássatok el, uramhoz!"
Ter 24.55
A testvére és az anyja ezt felelték: "Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat."
Ter 24.56
Ő azonban ezt válaszolta: "Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz!"
Ter 24.57
"Hívjuk a lányt - mondták ők -, és kérdezzük meg tőle magától."
Ter 24.58
Odahívták Rebekkát és megkérdezték: "Akarsz elmenni ezzel az emberrel?" "Akarok" - felelte.
Ter 24.59
Erre elbocsátották Rebekkát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel.
Ter 24.60
Megáldották Rebekkát és mondták: "Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját."
Ter 24.61
Erre Rebekka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak és követték az embert. A szolga átvette Rebekkát és elindult.
Ter 24.62
Izsák Lachai-Roi forrásának pusztájából jött, ugyanis a Negeben lakott.
Ter 24.63
Napszállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni.
Ter 24.64
Rebekka is fölemelte szemét és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s
Ter 24.65
megkérdezte a szolgát: "Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart?" "Ő a mi urunk" - felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát.
Ter 24.66
A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt.
Ter 24.67
Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.
Ter 25
Ter 25.1
Ábrahám vett egy másik feleséget, név szerint Keturát.
Ter 25.2
Ez szülte neki Szimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Isbakot és Suáchot.
Ter 25.3
Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai voltak: az asuriták, a letusiták és a leummiták.
Ter 25.4
Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak.
Ter 25.5
Ábrahám egész vagyonát Izsáknak adta.
Ter 25.6
Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre.
Ter 25.7
Ábrahám életkora 175 esztendőt tett ki.
Ter 25.8
Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez.
Ter 25.9
Fiai, Izsák és Izmael a machpelai barlangban temették el, a hetita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre,
Ter 25.10
azon a telken, amelyet Ábrahám a hetitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét.
Ter 25.11
Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot. Izsák a Lachai-Roi forrásnál lakott.
Ter 25.12
Ezek az utódai Izmaelnek, Ábrahám fiának, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak.
Ter 25.13
Ezek Izmael fiainak nevei nevük és nemzetségük rendje szerint: Izmael elsőszülötte Nebajot, azután Kedár, Adbeel és Mibszám,
Ter 25.14
Misma, Duma és Massza,
Ter 25.15
Hadad, Tema, Jetur, Nafis és Kedma.
Ter 25.16
Ezek Izmael fiai, és ez a nevük szállásuk és táborhelyük szerint, tizenkét törzsfő törzseik szerint.
Ter 25.17
Izmael életkora 137 évet tett ki, akkor hunyt el. Meghalt és megtért nemzetségéhez.
Ter 25.18
Lakóhelye Havilától Surig terjedt, ami Egyiptomtól keletre Asszur irányában fekszik. Testvéreivel szemben telepedett le.
Ter 25.19
Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot.
Ter 25.20
Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette.
Ter 25.21
Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant.
Ter 25.22
Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: "Ha így áll a dolog, miért élek még?!" Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat;
Ter 25.23
az Úr ezt válaszolta: "Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak." -
Ter 25.24
Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében.
Ter 25.25
Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték.
Ter 25.26
Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek.
Ter 25.27
A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt.
Ter 25.28
Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette.
Ter 25.29
Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről.
Ter 25.30
Ézsau így szólt Jákobhoz: "Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok." Ezért elnevezték Edomnak.
Ter 25.31
"Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat" - válaszolta Jákob.
Ter 25.32
Ézsau így szólt: "Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?"
Ter 25.33
"Esküdj meg előbb!" - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak.
Ter 25.34
Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.
Ter 26
Ter 26.1
Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba.
Ter 26.2
Itt megjelent neki az Úr és így szólt: "Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked.
Ter 26.3
Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem.
Ter 26.4
Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe,
Ter 26.5
mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat."
Ter 26.6
Így Izsák Gerárban maradt.
Ter 26.7
Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: "A húgom." Félt ugyanis azt mondani: "A feleségem", különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép.
Ter 26.8
Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét.
Ter 26.9
Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: "Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!" "Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom" - válaszolta Izsák.
Ter 26.10
Abimelek folytatta: "Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk."
Ter 26.11
Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: "Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik."
Ter 26.12
Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta.
Ter 26.13
Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott.
Ter 26.14
Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá.
Ter 26.15
A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak.
Ter 26.16
Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: "Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra."
Ter 26.17
Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek.
Ter 26.18
Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott.
Ter 26.19
Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvízű forrást találtak ott.
Ter 26.20
Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: "A mienk a víz!"
Ter 26.21
Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte.
Ter 26.22
Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: "Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken."
Ter 26.23
Innét fölment Beersebába.
Ter 26.24
Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: "Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt."
Ter 26.25
Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
Ter 26.26
Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal.
Ter 26.27
Izsák megkérdezte: "Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?"
Ter 26.28
Így feleltek: "Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni.
Ter 26.29
Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!"
Ter 26.30
Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak.
Ter 26.31
Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle.
Ter 26.32
Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: "Találtunk vizet!" - mondták.
Ter 26.33
Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig.
Ter 26.34
Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hetita Beeri lányát és Bászmát, a hetita Elon leányát.
Ter 26.35
Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.
Ter 27
Ter 27.1
Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idősebb fiát, Ézsaut, és így szólt: "Fiam!" "Itt vagyok" - felelte.
Ter 27.2
Akkor azt mondta: "Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom.
Ter 27.3
Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
Ter 27.4
Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielőtt meghalok."
Ter 27.5
Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen atyja számára.
Ter 27.6
Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. "Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak:
Ter 27.7
Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belőle és megáldalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok.
Ter 27.8
Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked.
Ter 27.9
Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti.
Ter 27.10
Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielőtt meghal."
Ter 27.11
Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: "De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok.
Ter 27.12
Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát űz vele, s átka ér áldása helyett."
Ter 27.13
De anyja megnyugtatta: "Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!"
Ter 27.14
Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti.
Ter 27.15
Rebekka ezután elővette idősebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra.
Ter 27.16
A kecskegidák bőrével pedig befödte karját és sima nyakát.
Ter 27.17
Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített.
Ter 27.18
Ez így ment be atyjához és megszólította: "Atyám!" "Itt vagyok" - válaszolta. "Ki vagy te, fiam?"
Ter 27.19
Jákob ezt mondta atyjának: "Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked."
Ter 27.20
Izsák megkérdezte fiát: "Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?" "Az Úr, a te Istened hozta utamba" - válaszolta.
Ter 27.21
Izsák így szólt Jákobhoz: "Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem."
Ter 27.22
Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: "A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja."
Ter 27.23
Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását.
Ter 27.24
Megkérdezte: "Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?""Az vagyok" - válaszolta.
Ter 27.25
"Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon." Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott.
Ter 27.26
Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: "Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!"
Ter 27.27
Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: "Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. -
Ter 27.28
Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. -
Ter 27.29
Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged."
Ter 27.30
Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból.
Ter 27.31
Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: "Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked."
Ter 27.32
Atyja, Izsák így szólt: "Ki vagy te?" "Elsőszülötted, Ézsau vagyok" - felelte.
Ter 27.33
Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: "Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszeműen ettem belőle, mielőtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad."
Ter 27.34
Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: "Áldj meg engem is, atyám!"
Ter 27.35
Az így válaszolt: "Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat."
Ter 27.36
Erre így szólt: "Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsőszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tőlem." Majd megkérdezte: "Számomra nem tartogattál áldást, atyám?"
Ter 27.37
Izsák e szavakkal felelt: "Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?"
Ter 27.38
Ézsau így szólt apjához: "Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!" Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni.
Ter 27.39
Apja felelt Ézsaunak és így szólt: "Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától.
Ter 27.40
Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról.
Ter 27.41
"Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: "Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot."
Ter 27.42
Rebekkával közölték idősebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: "Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni.
Ter 27.43
Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba.
Ter 27.44
Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul.
Ter 27.45
Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?"
Ter 27.46
Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: "Meguntam életemet a hetita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hetita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?"
Ter 28
Ter 28.1
Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: "Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül.
Ter 28.2
Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül!
Ter 28.3
A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy!
Ter 28.4
Adja neked Ábrahám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad."
Ter 28.5
Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez.
Ter 28.6
Ézsau megtudta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és Paddan-Aramba küldte, hogy onnan hozzon feleséget, s hogy áldásával együtt utasítást adott neki: "Ne végy feleséget a kánaániták lányai közül",
Ter 28.7
és hogy Jákob hallgatott apjára és anyjára, s elment Paddan-Aramba.
Ter 28.8
Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak.
Ter 28.9
Ezért elment Izmaelhez és feleségeihez, még feleségül vette Machalatot, Izmaelnek, Ábrahám fiának leányát, Nebajot testvérét.
Ter 28.10
Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment.
Ter 28.11
Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni.
Ter 28.12
Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.
Ter 28.13
Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: "Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom.
Ter 28.14
Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe.
Ter 28.15
Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked."
Ter 28.16
Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam."
Ter 28.17
Megborzadt, és azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja."
Ter 28.18
Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá.
Ter 28.19
A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost.
Ter 28.20
Jákob fogadalmat tett: "Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra,
Ter 28.21
és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem.
Ter 28.22
Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked."
Ter 29
Ter 29.1
Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába.
Ter 29.2
Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebből a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kő igen nagy volt.
Ter 29.3
A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé.
Ter 29.4
Jákob megszólította őket: "Testvéreim, honnét valók vagytok?" "Háránból vagyunk" - válaszolták.
Ter 29.5
Tovább kérdezte: "Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?" "Ismerjük" - felelték.
Ter 29.6
Azután ezt kérdezte: "Jól megy a sora?" Azok így feleltek: "Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal"
Ter 29.7
Erre ezt mondta: "Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek őket tovább."
Ter 29.8
Azok ezt válaszolták: "Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat."
Ter 29.9
Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, ő ugyanis pásztor volt.
Ter 29.10
Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
Ter 29.11
Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt.
Ter 29.12
Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának.
Ter 29.13
Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt.
Ter 29.14
Lábán így szólt hozzá: "Igen, te az én csontom és húsom vagy." Ő pedig egy hónapig nála maradt.
Ter 29.15
Lábán így szólt Jákobhoz: "Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?"
Ter 29.16
Lábánnak két lánya volt: az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták.
Ter 29.17
Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép.
Ter 29.18
Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: "Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért."
Ter 29.19
Lábán ezt válaszolta: "Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinek, maradj hát nálam."
Ter 29.20
Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette.
Ter 29.21
Azután Jákob így szólt Lábánhoz: "Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az időm letelt."
Ter 29.22
Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett.
Ter 29.23
Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s ő vele hált.
Ter 29.24
Lábán a rabszolganőjét, Szilpát adta Leának szolgálóul.
Ter 29.25
Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: "Miért szedtél rá?"
Ter 29.26
Lábán így felelt: "Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idősebb előtt.
Ter 29.27
Töltsd ki vele végig a menyegzős hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendőn át teljesítesz."
Ter 29.28
Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt.
Ter 29.29
Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevű rabszolganőjét adta szolgálóul.
Ter 29.30
Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki.
Ter 29.31
Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt.
Ter 29.32
Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, "mivel - úgymond - az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem."
Ter 29.33
Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem." Simeonnak nevezte el.
Ter 29.34
Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki." Ezért Lévinek nevezte.
Ter 29.35
Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: "Most már dicsőíteni akarom az Urat!" Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.
Ter 30
Ter 30.1
Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: "Adj nekem gyermeket, különben meghalok!"
Ter 30.2
Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: "Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?"
Ter 30.3
Az így válaszolt: "Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa."
Ter 30.4
Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele.
Ter 30.5
Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak.
Ter 30.6
Ráchel így szólt: "Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem." Ezért Dánnak nevezte.
Ter 30.7
Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak.
Ter 30.8
Ráchel ekkor így szólt: "Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem." Ezért Naftalinak nevezte el.
Ter 30.9
Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak.
Ter 30.10
Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak.
Ter 30.11
Lea erre így szólt: "Szerencse föl!" - és Gádnak nevezte.
Ter 30.12
Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak,
Ter 30.13
Lea erre ezt mondta: "Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!" Ezért Ásernek nevezte.
Ter 30.14
Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: "Adj nekem is a fiad mandragórájából."
Ter 30.15
"Nem elég neked - válaszolta -, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?" Ráchel így felelt: "No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled."
Ter 30.16
Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: "Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak." Így nála aludt.
Ter 30.17
Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak.
Ter 30.18
Lea így szólt: "Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek."
Ter 30.19
Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak.
Ter 30.20
Erre azt mondta Lea: "Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki." Zebulunnak nevezte.
Ter 30.21
Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte.
Ter 30.22
Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét.
Ter 30.23
Fogant és fiút szült. Így szólt: "Isten elvette gyalázatomat."
Ter 30.24
Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: "Az Úr adjon még egy fiút hozzá."
Ter 30.25
Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: "Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem.
Ter 30.26
Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked."
Ter 30.27
Lábán így felelt: "Ha kegyelmet találtam szemedben... jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg."
Ter 30.28
Azután folytatta: "Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked."
Ter 30.29
Ő így felelt: "Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból.
Ter 30.30
Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?"
Ter 30.31
"Mit adjak neked?" - kérdezte. Jákob így felelt: "Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat.
Ter 30.32
Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem.
Ter 30.33
A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak."
Ter 30.34
Lábán így felelt: "Jó, legyen ahogy mondtad."
Ter 30.35
Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak.
Ter 30.36
Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette.
Ter 30.37
Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt.
Ter 30.38
Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek.
Ter 30.39
Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek.
Ter 30.40
Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz.
Ter 30.41
Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak.
Ter 30.42
A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak.
Ter 30.43
Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.
Ter 31
Ter 31.1
De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: "Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett."
Ter 31.2
Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelőtt.
Ter 31.3
Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: "Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek."
Ter 31.4
Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta őket a mezőre, a nyájhoz.
Ter 31.5
Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet atyáim Istene velem volt.
Ter 31.6
Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak.
Ter 31.7
Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.
Ter 31.8
Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett.
Ter 31.9
Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta.
Ter 31.10
Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam előtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat űzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.
Ter 31.11
Isten angyala álmomban megszólított: "Jákob!" "Itt vagyok" - feleltem.
Ter 31.12
Ő folytatta: "Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett.
Ter 31.13
Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére."
Ter 31.14
Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: "Van még részünk és örökségünk apánk házában?
Ter 31.15
Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte?
Ter 31.16
Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!"
Ter 31.17
Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette.
Ter 31.18
Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.
Ter 31.19
Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit.
Ter 31.20
Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta előtte, hogy menekülni akar.
Ter 31.21
Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.
Ter 31.22
Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött.
Ter 31.23
Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte.
Ter 31.24
De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!"
Ter 31.25
Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát.
Ter 31.26
Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: "Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted?
Ter 31.27
Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el.
Ter 31.28
Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél.
Ter 31.29
Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak.
Ter 31.30
Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?"
Ter 31.31
Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: "Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tőlem lányaidat.
Ter 31.32
Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz."
Ter 31.33
Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el őket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába.
Ter 31.34
Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit.
Ter 31.35
Ő akkor így szólt apjához: "Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel előtted, mert asszonyi bajom van." Az kutatott, de nem találta a házi isteneket.
Ter 31.36
Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: "Mi az én vétkem, mi az én bűnöm, hogy oly hevesen üldözöl,
Ter 31.37
és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, ők döntsenek közöttünk.
Ter 31.38
Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg.
Ter 31.39
Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted.
Ter 31.40
Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet.
Ter 31.41
Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet.
Ter 31.42
Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött."
Ter 31.43
Lábán feleletül így szólt: "A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szültek?
Ter 31.44
Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted.
Ter 31.45
Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül.
Ter 31.46
Jákob ezt mondta rokonainak: "Szedjetek követ!" Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak.
Ter 31.47
Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek.
Ter 31.48
Lábán így szólt: "Ez a kőrakás ma tanú köztem és közted." Ezért nevezte Gálednek
Ter 31.49
és Micpának, mivel ezt mondta: "Az Úr legyen az őr köztem és közted, ha elválunk egymástól.
Ter 31.50
Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted."
Ter 31.51
Lábán tovább beszélt Jákobhoz: "Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted felállítottam.
Ter 31.52
Ez a kőrakás és az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kőrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni.
Ter 31.53
Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!" Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira.
Ter 31.54
Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.
Ter 32
Ter 32.1
Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta őket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére.
Ter 32.2
Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele.
Ter 32.3
Amint Jákob meglátta őket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak.
Ter 32.4
Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére.
Ter 32.5
Ezt mondta nekik: "Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: "Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam.
Ter 32.6
Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben."
Ter 32.7
A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele."
Ter 32.8
Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat.
Ter 32.9
Így gondolkozott: "Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül."
Ter 32.10
Azután Jákob így imádkozott: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked.
Ter 32.11
Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van.
Ter 32.12
Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel.
Ter 32.13
Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni."
Ter 32.14
Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére:
Ter 32.15
kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost,
Ter 32.16
harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót.
Ter 32.17
Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: "Vonuljatok előttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között."
Ter 32.18
Az elsőnek megparancsolta: "Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi előtted az állatok,
Ter 32.19
akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön."
Ter 32.20
Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment:
Ter 32.21
"Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön." Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad.
Ter 32.22
Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát.
Ter 32.23
De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
Ter 32.24
Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát.
Ter 32.25
Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele.
Ter 32.26
Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött.
Ter 32.27
Közben így szólt: "Engedj el, mert közeledik a virradat!" De ő így felelt: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz."
Ter 32.28
Az megkérdezte: "Hogy hívnak?" "Jákobnak" - felelte.
Ter 32.29
Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni."
Ter 32.30
Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: "Nyilvánítsd ki előttem nevedet!" Az így válaszolt: "Miért kérdezed a nevemet?" -, s megáldotta.
Ter 32.31
Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - "színről színre láttam Istent, és életben maradtam."
Ter 32.32
A nap fölkelt előtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípője miatt.
Ter 32.33
Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípőizom ínát, amely a csípőmedence fölött van, mivel ő az izom ínánál ért Jákob csípőjéhez.
Ter 33
Ter 33.1
Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között.
Ter 33.2
A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel.
Ter 33.3
Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez.
Ter 33.4
Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt.
Ter 33.5
Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: "Kik ezek veled?" "Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat."
Ter 33.6
Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak.
Ter 33.7
Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát.
Ter 33.8
Erre ő megkérdezte: "Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?" "Kegyelmet akartam találni uram színe előtt" - válaszolta.
Ter 33.9
Ézsau ezt mondta: "Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied."
Ter 33.10
De Jákob ellenkezett: "Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem.
Ter 33.11
Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom." Erre az ösztönzésre elfogadta.
Ter 33.12
Aztán így szólt: "Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek."
Ter 33.13
De ő ezt válaszolta neki: "Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy.
Ter 33.14
Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe."
Ter 33.15
Ézsau azt felelte: "Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül." "Minek az?" - kérdezte. "Csak találjak kegyelmet uram szemében!"
Ter 33.16
Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe,
Ter 33.17
Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak.
Ter 33.18
Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik.
Ter 33.19
A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól.
Ter 33.20
Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.
Ter 34
Ter 34.1
Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait.
Ter 34.2
Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta.
Ter 34.3
A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele.
Ter 34.4
Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: "Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen."
Ter 34.5
Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
Ter 34.6
Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele.
Ter 34.7
Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
Ter 34.8
Hámor így szólt hozzájuk: "Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz.
Ter 34.9
Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat,
Ter 34.10
s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta."
Ter 34.11
Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: "Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom.
Ter 34.12
Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám."
Ter 34.13
Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták.
Ter 34.14
"Nem engedhetjük meg magunknak - mondták -, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít.
Ter 34.15
Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek.
Ter 34.16
Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek.
Ter 34.17
De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk."
Ter 34.18
Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának.
Ter 34.19
A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye.
Ter 34.20
Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz:
Ter 34.21
"Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk.
Ter 34.22
De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve.
Ter 34.23
Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak."
Ter 34.24
Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
Ter 34.25
A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit;
Ter 34.26
Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak.
Ter 34.27
Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat.
Ter 34.28
Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt.
Ter 34.29
Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt.
Ter 34.30
Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: "Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt."
Ter 34.31
De ők így feleltek: "Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?"
Ter 35
Ter 35.1
Isten szólt Jákobhoz: "Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől."
Ter 35.2
Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: "Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát.
Ter 35.3
Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam."
Ter 35.4
Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek.
Ter 35.5
Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait.
Ter 35.6
Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő, és mindazok, akik vele voltak.
Ter 35.7
Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült.
Ter 35.8
Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték.
Ter 35.9
Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta.
Ter 35.10
Isten így szólt hozzá: "A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved."
Ter 35.11
Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: "Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj.
Ter 35.12
Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet."
Ter 35.13
Azután Isten eltávozott tőle.
Ter 35.14
Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal.
Ter 35.15
Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Ter 35.16
Azután tovább vonultak Bételből. Csak kis távolságra voltak Efratától, amikor Ráchelt elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt.
Ter 35.17
Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: "Ne félj, most is fiad lett."
Ter 35.18
Mikor élete megszűnőben volt - meg kellett ugyanis halnia -, Benoninak nevezte őt. Az apja azonban a Benjamin nevet adta neki.
Ter 35.19
Ráchel meghalt, és az Efráta, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el.
Ter 35.20
Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig.
Ter 35.21
Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen túl verte fel.
Ter 35.22
Míg Izrael ezen a vidéken táborozott, Ruben bement Bilhához, apja mellékfeleségéhez, és vele hált. Izrael tudomást szerzett róla. Jákobnak tizenkét fia volt.
Ter 35.23
Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun.
Ter 35.24
Ráchel fiai: József és Benjamin.
Ter 35.25
Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali.
Ter 35.26
Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek.
Ter 35.27
Jákob elérkezett apjához, Izsákhoz, Mamrébe, Karját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként laktak.
Ter 35.28
Izsák életkora 180 évet tett ki.
Ter 35.29
Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
Ter 36
Ter 36.1
Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai:
Ter 36.2
Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hetita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát,
Ter 36.3
továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát.
Ter 36.4
Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt,
Ter 36.5
Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek.
Ter 36.6
Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész házanépét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére.
Ter 36.7
Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt.
Ter 36.8
Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.
Ter 36.9
Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai:
Ter 36.10
Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia.
Ter 36.11
Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász.
Ter 36.12
Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének utódai.
Ter 36.13
Reuel fiai ezek: Nachat, Szerach, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai.
Ter 36.14
Ezek pedig Cibeon fia, Ána lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot.
Ter 36.15
Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenász törzsfő,
Ter 36.16
Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Áda fiai.
Ter 36.17
Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai.
Ter 36.18
Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak.
Ter 36.19
Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom.
Ter 36.20
Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ána,
Ter 36.21
Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén.
Ter 36.22
Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna.
Ter 36.23
Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Omán.
Ter 36.24
Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette.
Ter 36.25
Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya.
Ter 36.26
Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
Ter 36.27
Ecer fiai ezek: Bilhán, Saaván és Akan.
Ter 36.28
Disán fiai: Uc és Aran.
Ter 36.29
A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő,
Ter 36.30
Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén.
Ter 36.31
Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott.
Ter 36.32
Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták.
Ter 36.33
Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából.
Ter 36.34
Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként.
Ter 36.35
Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott, mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták.
Ter 36.36
Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király.
Ter 36.37
Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott, királyként.
Ter 36.38
Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király.
Ter 36.39
Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya.
Ter 36.40
Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő,
Ter 36.41
Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő,
Ter 36.42
Kenász törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő,
Ter 36.43
Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.
Ter 37
Ter 37.1
Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
Ter 37.2
Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.
Ter 37.3
Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.
Ter 37.4
Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.
Ter 37.5
Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.
Ter 37.6
Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.
Ter 37.7
Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt."
Ter 37.8
Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték.
Ter 37.9
Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem."
Ter 37.10
Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?"
Ter 37.11
Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.
Ter 37.12
Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették,
Ter 37.13
Izrael ezt mondta Józsefnek: "Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." "Készen vagyok" - felelte.
Ter 37.14
Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett.
Ter 37.15
Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: "Mit keresel?"
Ter 37.16
"Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?"
Ter 37.17
A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket.
Ter 37.18
Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.
Ter 37.19
Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó.
Ter 37.20
Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból."
Ter 37.21
Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: "Ne vegyük el az életét."
Ter 37.22
Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához.
Ter 37.23
Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,
Ter 37.24
őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.
Ter 37.25
Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.
Ter 37.26
Júda így szólt testvéreihez: "Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?
Ter 37.27
Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá.
Ter 37.28
Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.
Ter 37.29
Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,
Ter 37.30
visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévő legyek?"
Ter 37.31
Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.
Ter 37.32
Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?"
Ter 37.33
Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!"
Ter 37.34
Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát.
Ter 37.35
Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta őt az apja.
Ter 37.36
A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
Ter 38
Ter 38.1
Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel.
Ter 38.2
Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt.
Ter 38.3
Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett.
Ter 38.4
Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte.
Ter 38.5
Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte.
Ter 38.6
Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett.
Ter 38.7
Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét.
Ter 38.8
Júda azt mondta Onannak: "Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára."
Ter 38.9
Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.
Ter 38.10
Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt.
Ter 38.11
Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: "Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő." Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába.
Ter 38.12
Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni.
Ter 38.13
Mikor Támárnak megvitték a hírt: "Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni",
Ter 38.14
letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül.
Ter 38.15
Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve.
Ter 38.16
Odament hozzá az út szélére és megszólította: "Gyere, veled akarok hálni." Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: "Mit adsz, ha velem hálhatsz?"
Ter 38.17
Küldök egy kecskebakot a nyájból" - felelte. Azt mondta: "Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd."
Ter 38.18
"Milyen zálogot adjak?" - kérdezte. Azt felelte: "A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz." Neki adta, hált vele, és az teherbe esett.
Ter 38.19
Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját.
Ter 38.20
Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott.
Ter 38.21
Megkérdezte a helység embereit: "Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?" Azok ezt válaszolták: "Itt nem volt parázna nő."
Ter 38.22
Erre visszatért Júdához és mondta: "Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő."
Ter 38.23
Júda így felelt: "Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg."
Ter 38.24
Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: "A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett." Júda ezt mondta: "Vigyétek ki, meg kell égetni."
Ter 38.25
De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: "Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik." És folytatta: "Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot."
Ter 38.26
Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: "Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?" De többé már nem élt vele.
Ter 38.27
Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében.
Ter 38.28
Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: "Ez jött ki elsőnek."
Ter 38.29
De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: "Mihez csinálsz magadnak nyílást?" - és Perecnek nevezték.
Ter 38.30
Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.
Ter 39
Ter 39.1
Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték.
Ter 39.2
De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt.
Ter 39.3
Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog,
Ter 39.4
azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta.
Ter 39.5
Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt.
Ter 39.6
Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt.
Ter 39.7
A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!"
Ter 39.8
Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta.
Ter 39.9
Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?"
Ter 39.10
Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát.
Ter 39.11
Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon,
Ter 39.12
az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott.
Ter 39.13
Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott,
Ter 39.14
összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam.
Ter 39.15
Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt."
Ter 39.16
És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött.
Ter 39.17
Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem.
Ter 39.18
De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt."
Ter 39.19
Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt.
Ter 39.20
Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben.
Ter 39.21
De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát.
Ter 39.22
A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni.
Ter 39.23
A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.
Ter 40
Ter 40.1
Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen.
Ter 40.2
A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre,
Ter 40.3
és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották.
Ter 40.4
A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak.
Ter 40.5
Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek.
Ter 40.6
József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve.
Ter 40.7
Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: "Miért vágtok ma olyan bús arcot?"
Ter 40.8
"Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené." József ezt mondta: "Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!"
Ter 40.9
A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: "Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt.
Ter 40.10
A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak.
Ter 40.11
A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam.
Ter 40.12
József azt felelte, hogy ez a jelentése: "A három vessző három napot jelent.
Ter 40.13
Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál.
Ter 40.14
Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból,
Ter 40.15
mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem."
Ter 40.16
A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: "Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel.
Ter 40.17
A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból."
Ter 40.18
József feleletül így szólt: "A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent.
Ter 40.19
Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad."
Ter 40.20
Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét.
Ter 40.21
A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak.
Ter 40.22
A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte.
Ter 40.23
A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.
Ter 41
Ter 41.1
Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna.
Ter 41.2
Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten.
Ter 41.3
Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára.
Ter 41.4
A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt.
Ter 41.5
Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér,
Ter 41.6
utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek.
Ter 41.7
Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott.
Ter 41.8
Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni.
Ter 41.9
Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre.
Ter 41.10
A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is.
Ter 41.11
Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra.
Ter 41.12
Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést.
Ter 41.13
Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották."
Ter 41.14
A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz.
Ter 41.15
A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni."
Ter 41.16
József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt."
Ter 41.17
A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: "Álmomban a Nílus partján álltam.
Ter 41.18
A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten.
Ter 41.19
Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak.
Ter 41.20
A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket.
Ter 41.21
De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem.
Ter 41.22
Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt,
Ter 41.23
de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki.
Ter 41.24
A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni."
Ter 41.25
József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar.
Ter 41.26
A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent.
Ter 41.27
Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent.
Ter 41.28
Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült.
Ter 41.29
Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik.
Ter 41.30
De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja.
Ter 41.31
Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz.
Ter 41.32
Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja.
Ter 41.33
Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére.
Ter 41.34
Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt.
Ter 41.35
A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el.
Ter 41.36
A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt."
Ter 41.37
A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának.
Ter 41.38
A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?"
Ter 41.39
Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te.
Ter 41.40
Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni."
Ter 41.41
A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek."
Ter 41.42
Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába.
Ter 41.43
Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: "Vigyázat!" Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé.
Ter 41.44
A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén."
Ter 41.45
A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot.
Ter 41.46
József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét.
Ter 41.47
A föld hét éven át bőségesen termett.
Ter 41.48
Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését.
Ter 41.49
József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni.
Ter 41.50
Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki.
Ter 41.51
József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - "Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát."
Ter 41.52
A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - "Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén."
Ter 41.53
Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt,
Ter 41.54
megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér.
Ter 41.55
Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: "Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond."
Ter 41.56
Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén.
Ter 41.57
Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
Ter 42
Ter 42.1
Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: "Mit késlekedtek még?
Ter 42.2
Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg."
Ter 42.3
József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni.
Ter 42.4
Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné.
Ter 42.5
Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség.
Ter 42.6
József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte.
Ter 42.7
József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk."
Ter 42.8
József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.
Ter 42.9
József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit."
Ter 42.10
Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak.
Ter 42.11
Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek."
Ter 42.12
De ő ellenkezett: "Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek."
Ter 42.13
Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él."
Ter 42.14
József ezt felelte: "Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket!
Ter 42.15
Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön.
Ter 42.16
Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot.
Ter 42.17
Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta.
Ter 42.18
A harmadik napon így szólt hozzájuk: "Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok.
Ter 42.19
Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak.
Ter 42.20
De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok." Azok úgy tettek.
Ter 42.21
Később így szóltak egymáshoz: "Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás."
Ter 42.22
Ruben így szólt hozzájuk: "Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért."
Ter 42.23
Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük.
Ter 42.24
Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.
Ter 42.25
József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek.
Ter 42.26
Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak.
Ter 42.27
Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül.
Ter 42.28
Így szólt testvéreihez: "A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban." Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: "Mit tett velünk Isten?"
Ter 42.29
Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt:
Ter 42.30
"Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot.
Ter 42.31
De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek.
Ter 42.32
Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban.
Ter 42.33
De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek.
Ter 42.34
De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban."
Ter 42.35
Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is.
Ter 42.36
Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: "Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek."
Ter 42.37
Ruben ezt válaszolta atyjának: "Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked."
Ter 42.38
De ő csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond."
Ter 43
Ter 43.1
Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Ter 43.2
Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: "Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra."
Ter 43.3
Júda így válaszolt: "Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.
Ter 43.4
Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát.
Ter 43.5
Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek."
Ter 43.6
Erre Izrael így szólt: "Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?"
Ter 43.7
Ezt válaszolták: "Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket."
Ter 43.8
Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: "Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is.
Ter 43.9
Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget.
Ter 43.10
Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna."
Ter 43.11
Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: "Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát.
Ter 43.12
Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot.
Ter 43.13
Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez.
Ter 43.14
A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam."
Ter 43.15
A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak.
Ter 43.16
Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: "Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek."
Ter 43.17
Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat.
Ter 43.18
A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: "Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket."
Ter 43.19
Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították,
Ter 43.20
és ezt mondták: "Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni.
Ter 43.21
De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban.
Ter 43.22
Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba."
Ter 43.23
De az így felelt: "Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket." Azután kihozta Simeont hozzájuk,
Ter 43.24
majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal.
Ter 43.25
Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni.
Ter 43.26
Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte.
Ter 43.27
Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: "Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?"
Ter 43.28
Így válaszoltak: "Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van."
Ter 43.29
Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: "Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem." Azután ezt mondta: "Isten fordítsa feléd kegyét, fiam."
Ter 43.30
Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát.
Ter 43.31
Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: "Szolgáljátok fel az ételt!
Ter 43.32
Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak.
Ter 43.33
Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra.
Ter 43.34
Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.
Ter 44
Ter 44.1
József azután megparancsolta háza gondnokának: "Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba.
Ter 44.2
Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt." Az úgy tett, ahogy József parancsolta.
Ter 44.3
Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt.
Ter 44.4
Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: "Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat?
Ter 44.5
Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!"
Ter 44.6
Amikor az utolérte őket, elmondta nekik.
Ter 44.7
Ők így feleltek: "Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek.
Ter 44.8
Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából?
Ter 44.9
Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak."
Ter 44.10
Az így felelt: "Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek."
Ter 44.11
Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét
Ter 44.12
és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat.
Ter 44.13
Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba.
Ter 44.14
Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre.
Ter 44.15
József megkérdezte tőlük: "Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?"
Ter 44.16
Júda így felelt: "Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták."
Ter 44.17
Ő így felelt: "Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz."
Ter 44.18
Erre Júda hozzálépett és mondta: "Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval.
Ter 44.19
Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek?
Ter 44.20
Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence.
Ter 44.21
Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel.
Ter 44.22
Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna.
Ter 44.23
Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé.
Ter 44.24
Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait.
Ter 44.25
Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni,
Ter 44.26
mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk.
Ter 44.27
Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült.
Ter 44.28
Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt.
Ter 44.29
Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet.
Ter 44.30
Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk,
Ter 44.31
meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét.
Ter 44.32
Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet,
Ter 44.33
azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel.
Ter 44.34
Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné."
Ter 45
Ter 45.1
Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: "Menjetek ki mindnyájan!" Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt.
Ter 45.2
Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is.
Ter 45.3
József így szólt testvéreihez: "József vagyok! Él-e még atyám?" De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek.
Ter 45.4
József így szólt hozzájuk: "Gyertek hát közelebb hozzám!" Mikor közelebb mentek, ezt mondta: "József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Ter 45.5
De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket.
Ter 45.6
Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak.
Ter 45.7
De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön.
Ter 45.8
Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén.
Ter 45.9
Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett.
Ter 45.10
Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt.
Ter 45.11
Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied.
Ter 45.12
Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok.
Ter 45.13
Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!"
Ter 45.14
Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában.
Ter 45.15
Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.
Ter 45.16
A hír eljutott a fáraó palotájába is: "eljöttek József testvérei". A fáraó és szolgái örültek neki.
Ter 45.17
A fáraó így szólt Józsefhez: "Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére.
Ter 45.18
Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni.
Ter 45.19
Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide.
Ter 45.20
Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek."
Ter 45.21
Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra.
Ter 45.22
Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát.
Ter 45.23
Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára.
Ter 45.24
Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!"
Ter 45.25
Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz.
Ter 45.26
Hírül hozták neki: "József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén." De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik.
Ter 45.27
Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba.
Ter 45.28
Izrael felkiáltott: "Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok."
Ter 46
Ter 46.1
Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének.
Ter 46.2
Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: "Jákob, Jákob!" Ő felelt: "Itt vagyok!"
Ter 46.3
Azt mondta: "Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek,
Ter 46.4
és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!"
Ter 46.5
Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket.
Ter 46.6
Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége.
Ter 46.7
Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba.
Ter 46.8
Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben.
Ter 46.9
Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi.
Ter 46.10
Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia.
Ter 46.11
Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári.
Ter 46.12
Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul.
Ter 46.13
Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron.
Ter 46.14
Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel.
Ter 46.15
Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány.
Ter 46.16
Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli.
Ter 46.17
Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel.
Ter 46.18
Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy.
Ter 46.19
Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin.
Ter 46.20
Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket.
Ter 46.21
Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard.
Ter 46.22
Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy.
Ter 46.23
Dán fia Husim volt.
Ter 46.24
Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem.
Ter 46.25
Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy.
Ter 46.26
Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki.
Ter 46.27
Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki.
Ter 46.28
(Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe,
Ter 46.29
József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott.
Ter 46.30
Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: "Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz."
Ter 46.31
József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: "Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám.
Ter 46.32
Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat.
Ter 46.33
Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok,
Ter 46.34
így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól."
Ter 47
Ter 47.1
József elment, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak."
Ter 47.2
Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak.
Ter 47.3
Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: "Mi a foglalkozástok?" - ezt felelték a fáraónak: "Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak."
Ter 47.4
Azután ezt mondták a fáraónak: "Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak."
Ter 47.5a
A fáraó így válaszolt Józsefnek:
Ter 47.6b
Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé."
Ter 47.5b
Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: "Apád és testvéreid eljöttek hozzád.
Ter 47.6a
Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!"
Ter 47.7
József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak.
Ter 47.8
Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: "Mennyi az éveid száma?"
Ter 47.9
Jákob így válaszolt a fáraónak: "Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit."
Ter 47.10
Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől.
Ter 47.11
József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta.
Ter 47.12
József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.
Ter 47.13
Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség.
Ter 47.14
József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt.
Ter 47.15
Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult
Ter 47.16
és így szóltak: "Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk?
Ter 47.17
József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.
Ter 47.18
Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: "Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk.
Ter 47.19
Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá."
Ter 47.20
József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett.
Ter 47.21
Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig.
Ter 47.22
Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.
Ter 47.23
József ezt mondta a népnek: "Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet.
Ter 47.24
De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket."
Ter 47.25
Azok így válaszoltak: "Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt."
Ter 47.26
József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.
Ter 47.27
Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek.
Ter 47.28
Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki.
Ter 47.29
Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban.
Ter 47.30
Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban."
Ter 47.31
Ő így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.
Ter 48
Ter 48.1
A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot.
Ter 48.2
Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában.
Ter 48.3
Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.
Ter 48.4
Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak.
Ter 48.5
Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon.
Ter 48.6
Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről.
Ter 48.7
Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett."
Ter 48.8
Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?"
Ter 48.9
József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat."
Ter 48.10
Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte,
Ter 48.11
majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam."
Ter 48.12
Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult.
Ter 48.13
Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket.
Ter 48.14
Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idősebb.
Ter 48.15
Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet:
Ter 48.16
"Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön."
Ter 48.17
Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze.
Ter 48.18
Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére."
Ter 48.19
De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak."
Ter 48.20
Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte.
Ter 48.21
Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.
Ter 48.22
Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."
Ter 49
Ter 49.1
Jákob azután hívta fiait és így szólt: "Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár.
Ter 49.2
Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat!
Ter 49.3
Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban.
Ter 49.4
De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet.
Ter 49.5
Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát.
Ter 49.6
Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg.
Ter 49.7
Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben.
Ter 49.8
Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted.
Ter 49.9
Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné?
Ter 49.10
Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.
Ter 49.11
A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját.
Ter 49.12
Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.
Ter 49.13
Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja.
Ter 49.14
Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz.
Ter 49.15
Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált.
Ter 49.16
Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.
Ter 49.17
Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik.
Ter 49.18
A te üdvödet várom, uram!
Ter 49.19
Gád - rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket.
Ter 49.20
Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít.
Ter 49.21
Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak.
Ter 49.22
József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé.
Ter 49.23
Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták.
Ter 49.24
De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait,
Ter 49.25
atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével,
Ter 49.26
a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.
Ter 49.27
Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat."
Ter 49.28
Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.
Ter 49.29
Azután parancsot adott nekik és így szólt: "Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levő barlangba temessetek,
Ter 49.30
Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek.
Ter 49.31
Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát.
Ter 49.32
A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól.
Ter 49.33
Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.
Ter 50
Ter 50.1
József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.
Ter 50.2
Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt,
Ter 50.3
s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak.
Ter 50.4
A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: "Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál.
Ter 50.5
Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: "Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem." Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek."
Ter 50.6
A fáraó ezt válaszolta: "Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett."
Ter 50.7
József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága,
Ter 50.8
továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén.
Ter 50.9
Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt.
Ter 50.10
Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.
Ter 50.11
Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: "Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van." Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik.
Ter 50.12
Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta.
Ter 50.13
Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek.
Ter 50.14
Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.
Ter 50.15
József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?"
Ter 50.16
Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála előtt meghagyta nekünk,
Ter 50.17
hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára.
Ter 50.18
Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk."
Ter 50.19
De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én?
Ter 50.20
Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.
Ter 50.21
Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk.
Ter 50.22
József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett.
Ter 50.23
József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek.
Ter 50.24
József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért."
Ter 50.25
Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!"
Ter 50.26
József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.