Második Törvénykönyv

MTörv 1
MTörv 1.1
Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között -
MTörv 1.2
ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig.
MTörv 1.3
A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki.
MTörv 1.4
Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye,
MTörv 1.5
Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt:
MTörv 1.6
Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: "Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél.
MTörv 1.7
Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.
MTörv 1.8
Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik, s utánuk utódaiknak adja."
MTörv 1.9
Abban az időben ezt mondtam nektek: "Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket.
MTörv 1.10
Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag.
MTörv 1.11
Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte!
MTörv 1.12
Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket?
MTörv 1.13
Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket."
MTörv 1.14
Akkor azt feleltétek nekem: "Amit mondasz, az jó."
MTörv 1.15
Erre odahívattam a törzsek vezetőit - bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak -, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben.
MTörv 1.16
Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: "Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére, vagy egy idegen között.
MTörv 1.17
Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam."
MTörv 1.18
Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.
MTörv 1.19
Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva.
MTörv 1.20
S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: "Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
MTörv 1.21
Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!"
MTörv 1.22
Erre mindannyian elém járultatok, mondván: "Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk."
MTörv 1.23
A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet.
MTörv 1.24
Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték.
MTörv 1.25
Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: "A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó."
MTörv 1.26
De ti nem akartatok oda menni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának,
MTörv 1.27
lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: "Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák.
MTörv 1.28
Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!"
MTörv 1.29
Erre így szóltam hozzátok: "Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük!
MTörv 1.30
Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára.
MTörv 1.31
Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek.
MTörv 1.32
Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben,
MTörv 1.33
aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben."
MTörv 1.34
Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát:
MTörv 1.35
"Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem!
MTörv 1.36
Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz."
MTörv 1.37
Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: "Te sem jutsz el oda.
MTörv 1.38
Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania.
MTörv 1.39
S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni.
MTörv 1.40
Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!"
MTörv 1.41
Erre azt válaszoltátok nekem: "Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta." És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni.
MTörv 1.42
Az Úr azonban így szólt hozzám: "Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket."
MTörv 1.43
S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé.
MTörv 1.44
Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket.
MTörv 1.45
Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok.
MTörv 1.46
Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.
MTörv 2
MTörv 2.1
Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet.
MTörv 2.2
Aztán így szólt hozzám az Úr.
MTörv 2.3
"Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé!
MTörv 2.4
És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek,
MTörv 2.5
nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul.
MTörv 2.6
Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok.
MTörv 2.7
Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben."
MTörv 2.8
Aztán tovább vonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt.
MTörv 2.9
Akkor így szólt hozzám az Úr: "Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul.
MTörv 2.10
(Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták.
MTörv 2.11
A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket.
MTörv 2.12
Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.)
MTörv 2.13
Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!"
Tehát átkeltünk a Zered-patakon.
MTörv 2.14
Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik,
MTörv 2.15
s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból.
MTörv 2.16
Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak,
MTörv 2.17
az Úr így szólt hozzám:
MTörv 2.18
"Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére),
MTörv 2.19
s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak följéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt.
MTörv 2.20
(Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket.
MTörv 2.21
Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek,
MTörv 2.22
mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig.
MTörv 2.23
S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irt ották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.)
MTörv 2.24
Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot!
MTörv 2.25
Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled."
MTörv 2.26
Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához.
MTörv 2.27
"Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra.
MTörv 2.28
Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj,
MTörv 2.29
ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk."
MTörv 2.30
Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt.
MTörv 2.31
Így szólt hozzám az Úr: "Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!"
MTörv 2.32
Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk,
MTörv 2.33
az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is, és egész hadinépét legyőztük.
MTörv 2.34
Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem.
MTörv 2.35
Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul.
MTörv 2.36
Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk.
MTörv 2.37
Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.
MTörv 3
MTörv 3.1
Aztán útnak indultunk Básán irányában. Akkor Básán királya, Og kivonult Edreihez, hogy fölvegye velünk a harcot, egész hadinépével.
MTörv 3.2
Az Úr azonban így szólt hozzám: "Ne félj tőle, mert hatalmadba adom, országával és egész hadinépével egyetemben. Bánj vele úgy, ahogy Szichonnal, az amoriták királyával bántál, aki Hesbonban székelt."
MTörv 3.3
Akkor az Úr, a mi Istenünk hatalmunkba adta Básán királyát, Ogot és egész hadinépét legyőztük, nem menekült meg senki.
MTörv 3.4
Aztán elfoglaltuk összes városát, nem maradt hely, amelyet el ne foglaltunk volna: 60 város és Argob egész környéke alkotta Básánból Og birodalmát,
MTörv 3.5
mind magas falakkal, kapukkal és zárakkal megerősítve, nem tekintve a periziták számtalan városát.
MTörv 3.6
Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt.
MTörv 3.7
A jószágot ellenben, meg a városokból összeharácsolt javakat zsákmányul magunkkal vittük.
MTörv 3.8
Így foglaltuk el akkoriban a Jordánon túl az amoriták két királyának országát az Arnon pataktól egészen a Hermon-hegységig.
MTörv 3.9
(A szidóniak a Hermont Szirjonnak hívják, az amoriták pedig Szenirnek),
MTörv 3.10
a fennsík minden városát, egész Gileádot és Básánt egészen Szalcháig és Edreiig, azaz az Og básáni országrészéhez tartozó városokig.
MTörv 3.11
(Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve.)
MTörv 3.12
Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt.
MTörv 3.13
Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam. (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják.
MTörv 3.14
Jair, Manassze fia Argob egész vidékét elfoglalta egészen a gesuriták és a maachatiták földjéig, és a saját nevéről "Jair sátorfalvainak" nevezte el [s így is hívják] mind a mai napig).
MTörv 3.15
Machirnak Gileádot adtam,
MTörv 3.16
Ruben fiainak és Gád fiainak pedig Gileádtól az Arnon-patakig - a völgy közepe a határ! -, és a Jabbok folyóig az amoriták határáig (elterülő rész),
MTörv 3.17
továbbá Arabát adom, a határ a Jordán folyó lesz Kinnerettől az Araba tengeréig (a Sós-tengerig) a Piszga-hegység lábánál, keleten.
MTörv 3.18
Akkoriban parancsot adtam nektek: "Az Úr, a ti Istenetek nektek adja ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. De akik alkalmasak vagytok fegyverforgatásra, mindnyájan fölfegyverkezve haladjatok testvéreiteknek, Izrael fiainak az élén!
MTörv 3.19
Csak asszonyaitok és gyermekeitek, valamint jószágotok (tudom, hogy nagy állatállományotok van) maradjanak a városokban, amelyeket adtam nektek,
MTörv 3.20
mindaddig, míg testvéreiteknek békét nem ad az Úr, és el nem foglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Akkor hazatérhettek, mindegyitek a maga birtokára, amit adtam neki."
MTörv 3.21
Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: "Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz.
MTörv 3.22
Ne félj hát tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra értetek!"
MTörv 3.23
Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve:
MTörv 3.24
"Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te?
MTörv 3.25
Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!"
MTörv 3.26
De miattatok megneheztelt rám az Úr, nem hallgatott meg, hanem azt felelte: "Elég legyen! Erről ne beszélj nekem többet!
MTörv 3.27
Menj föl a Piszga csúcsára és tekints nyugatra és északra, délre és keletre, hogy lásd a saját szemeddel.
MTörv 3.28
De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz."
MTörv 3.29
Így a völgyben maradtunk, Bet-Peorral szemben.
MTörv 4
MTörv 4.1
És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
MTörv 4.2
Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
MTörv 4.3
Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből.
MTörv 4.4
Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok.
MTörv 4.5
Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
MTörv 4.6
Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: "Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!"
MTörv 4.7
Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?
MTörv 4.8
És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
MTörv 4.9
Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is
MTörv 4.10
azt a napot, amikor a Hóreben az Úr, a te Istened előtt álltál az Úr hozzám intézett parancsára: "Gyűjtsd elém a népet! Hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem mindaddig, amíg a földön él, és gyermekeit is tanítsa meg rá!"
MTörv 4.11
Odajöttetek tehát, és a hegy lábához álltatok. A hegy lángba borult, a láng felcsapott egészen az égig, az ég pedig elsötétedett a komor, dörgő fellegektől.
MTörv 4.12
S az Úr szólt hozzátok a lángok közül, hallottátok dübörgő szavát. Alakot nem láttatok, csak hangot (hallottatok).
MTörv 4.13
Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz parancsolatot - két kőtáblára írta őket.
MTörv 4.14
Nekem pedig meghagyta az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a parancsokra és törvényekre, amelyekhez igazodnotok kell majd azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
MTörv 4.15
Nos, nagyon vigyázzatok - az életetek függ tőle! Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok.
MTörv 4.16
Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak,
MTörv 4.17
férfi vagy nő alakjában, valamelyik szárazföldi állatnak az alakjában, az égen röpködő egyik vagy másik madárnak az alakjában,
MTörv 4.18
valamelyik földön kúszó csúszómászónak az alakjában, vagy a föld alatt, a vízben élő halak közül valamelyiknek az alakjában,
MTörv 4.19
S ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az egész égi sereget, ne essél kísértésbe, ne borulj le, s ne imádd azt, amit az Úr, a te Istened minden népnek adott az ég alatt.
MTörv 4.20
Benneteket vett és kivezetett Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az ő saját népe legyetek, amint ma is az vagytok.
MTörv 4.21
Az Úr megneheztelt miattatok rám, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon és nem jutok el arra a szép földre, amelyet az Úr, a te Istened birtokul ad neked.
MTörv 4.22
Mivel itt, ezen a földön halok meg, nem kelek át a Jordánon, ti ellenben átkelhettek és birtokba vehetitek azt a szép földet.
MTörv 4.23
Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről, amelyet veletek kötött, s ne csináljatok magatoknak istenszobrot valamilyen alakban, hiszen az Úr, a te Istened megtiltotta.
MTörv 4.24
Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten.
MTörv 4.25
Eljön az idő, amikor majd gyermekeitek lesznek és gyermekeiteknek is gyermekei, s már rég otthonosak lesztek az országban. Ha akkor arra vetemednétek, hogy valaminek az alakjában istenszobrot csináljatok magatoknak, amit az Úr, a te Istened megtiltott, s így olyat tesztek, ami visszatetsző az Úrnak, a te Istenednek a szemében és haragra ingerlitek.
MTörv 4.26
A mai napon tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: csakhamar eltűntök arról a földről, ahova a Jordánon átkelve elértek, s amelyet birtokba vesztek; nem maradtok ott sokáig, teljesen kiirtanak onnan benneteket.
MTörv 4.27
Az Úr szétszór titeket a népek közé, és csak kevesen maradnak meg a népek között, ahová az Úr visz benneteket.
MTörv 4.28
Ott emberi kéz faragta fa- vagy kőbálványoknak fogtok szolgálni, amelyek se nem látnak, se nem hallanak, nem is esznek, nem is éreznek.
MTörv 4.29
Ott majd újra keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána.
MTörv 4.30
Szorongatásodban, amikor beteljesednek e szavak, az utolsó napon, akkor majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatsz szavára.
MTörv 4.31
Mert az Úr, a te Istened könyörületes Isten, nem hagy el és nem pusztít el, nem feledkezik meg a szövetségről, amelyet atyáiddal esküvel kötött.
MTörv 4.32
Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre - vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!
MTörv 4.33
Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e?
MTörv 4.34
Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára?
MTörv 4.35
Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.
MTörv 4.36
Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.
MTörv 4.37
Mert szerette atyáidat és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett - saját maga! - Egyiptomból,
MTörv 4.38
és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).
MTörv 4.39
Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más!
MTörv 4.40
Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!
MTörv 4.41
Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost,
MTörv 4.42
hogy aki embert öl, embertársát akaratlanul, s hosszabb ideig tartó ellenségeskedés nélkül megöli, oda menekülhessen - ha e városok valamelyikébe menekült, életben kellett maradnia -,
MTörv 4.43
mégpedig Becert a fennsíkon elterülő pusztán Ruben fiai számára, Ramotot Gileádban Gád fiainak és Golánt Básánban Manassze fiainak.
MTörv 4.44
Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt.
MTörv 4.45
Ezek azok a rendelkezések, utasítások és parancsok, amelyeket Mózes Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásukkor
MTörv 4.46
a Jordánon túl, a völgyben, Bet-Peorral szemben Szichonnak, az amoriták királyának országában kihirdetett, aki Hesbonban székelt, és akit Mózes és Izrael fiai Egyiptomból kivonulva legyőztek,
MTörv 4.47
s akinek országát, mint Básán királyának, Ognak az országát is, elfoglalták - a Jordánon túl, napkelet felé uralmon levő mindkét amorita király (országát),
MTörv 4.48
az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől Szirjon hegyéig [ez Hermon],
MTörv 4.49
ezenkívül a Jordán keleti oldalán az egész síkságot egészen a Piszga-hegy lábánál a puszta tengeréig.
MTörv 5
MTörv 5.1
Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk:
Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra.
MTörv 5.2
Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk.
MTörv 5.3
Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk.
MTörv 5.4
Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül -
MTörv 5.5
magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt:
MTörv 5.6
"Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából.
MTörv 5.7
Ne legyenek más isteneid!
MTörv 5.8
Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van!
MTörv 5.9
Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is.
MTörv 5.10
De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig.
MTörv 5.11
Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét.
MTörv 5.12
Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked!
MTörv 5.13
Hat napig dolgozz és végezd a munkád.
MTörv 5.14
A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad.
MTörv 5.15
Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését.
MTörv 5.16
Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!
MTörv 5.17
Ne ölj!
MTörv 5.18
Ne törj házasságot!
MTörv 5.19
Ne lopj!
MTörv 5.20
Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen!
MTörv 5.21
Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!"
MTörv 5.22
E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem.
MTörv 5.23
Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a hegy pedig lángokban állt, odajöttetek hozzám - a törzsek fejei és a vének mindnyájan -, s így szóltatok:
MTörv 5.24
"Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját a lángok közül. Ma átéltük, hogy Isten beszélhet az emberrel, s ez mégis életben marad.
MTörv 5.25
Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tűz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
MTörv 5.26
Mert hol van olyan emberi lény, aki mint mi, hallhatta az élő Isten hangját a lángok közül, s mégis életben maradhatott?
MTörv 5.27
Menj oda és hallgass meg mindent, amit az Úr, a mi Istenünk mond, aztán majd elmondod nekünk, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked. Meghallgatjuk és megtesszük!"
MTörv 5.28
Az Úr meghallotta hangos beszédeteket, amelyet velem folytattatok, és így szólt hozzám az Úr: "Hallottam a hangos beszédet, amelyet ezek az emberek veled folytattak; mindenben igazuk van, amit mondtak.
MTörv 5.29
Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy félnének, megtartanák parancsaimat és jól menne mindig a soruk nekik is, gyermekeiknek is!
MTörv 5.30
Nos, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba!
MTörv 5.31
Te azonban gyere ide hozzám, hadd közöljem veled parancsaimat, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyekre meg kell őket tanítanod, hogy hozzájuk szabják tetteiket azon a földön, amelyet adok nekik!"
MTörv 5.32
Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle.
MTörv 5.33
Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.
MTörv 6
MTörv 6.1
Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
MTörv 6.2
Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok - te és fiad meg unokáid is -, hogy sokáig élj.
MTörv 6.3
Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked!
MTörv 6.4
Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
MTörv 6.5
Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
MTörv 6.6
Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben,
MTörv 6.7
és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz.
MTörv 6.8
Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon.
MTörv 6.9
Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!
MTörv 6.10
Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél,
MTörv 6.11
házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem te ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván
MTörv 6.12
vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
MTörv 6.13
Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld és az ő nevére esküdj!
MTörv 6.14
Ne szegődjetek a körülöttetek (élő) népek idegen isteneihez,
MTörv 6.15
mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről.
MTörv 6.16
Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek.
MTörv 6.17
Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek,
MTörv 6.18
azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokodba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért,
MTörv 6.19
s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta.
MTörv 6.20
Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek,
MTörv 6.21
akkor így válaszolj fiadnak: "A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból.
MTörv 6.22
Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész házanépén,
MTörv 6.23
bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért.
MTörv 6.24
S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van.
MTörv 6.25
Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy parancsolta nekünk."
MTörv 7
MTörv 7.1
Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat - hét nálad népesebb és nagyobb népet -,
MTörv 7.2
ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk.
MTörv 7.3
Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül.
MTörv 7.4
Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket.
MTörv 7.5
Inkább így bánjatok velük: oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el.
MTörv 7.6
Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népe közül a maga népének.
MTörv 7.7
Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között,
MTörv 7.8
hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezette ki erős kézzel és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből.
MTörv 7.9
Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsait,
MTörv 7.10
azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti.
MTörv 7.11
Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket.
MTörv 7.12
Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak.
MTörv 7.13
Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja.
MTörv 7.14
Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem.
MTörv 7.15
Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük.
MTörv 7.16
Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra!
MTörv 7.17
Ha mégis azt gondolnád, ezek a népek népesebbek nálam, hogy űzhetném hát ki őket,
MTörv 7.18
ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr a fáraóval és az egyiptomiakkal.
MTörv 7.19
Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz!
MTörv 7.20
Sőt, darazsakat küld rájuk az Úr, a te Istened, míg mind el nem pusztulnak, akik megmaradtak, vagy elrejtőztek előletek.
MTörv 7.21
Ne félj tőlük! Mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten.
MTörv 7.22
Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok.
MTörv 7.23
Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak.
MTörv 7.24
Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket.
MTörv 7.25
Bálványaikat égesd el tűzbe vetve, ne kívánd meg, s ne tartsd meg az aranyat vagy ezüstöt, ami borítja őket, nehogy bajba juss, hiszen az ilyesmi utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.
MTörv 7.26
Utálatnak tárgyát ne vidd házadba, különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is. Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.
MTörv 8
MTörv 8.1
Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért.
MTörv 8.2
Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem.
MTörv 8.3
Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön.
MTörv 8.4
Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha és nem dagadt meg a lábad.
MTörv 8.5
Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli.
MTörv 8.6
Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain és féld!
MTörv 8.7
Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben;
MTörv 8.8
olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz;
MTörv 8.9
olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz.
MTörv 8.10
Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsőítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked.
MTörv 8.11
Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked.
MTörv 8.12
Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz,
MTörv 8.13
jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik,
MTörv 8.14
szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából;
MTörv 8.15
átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon, aki a kősziklából vizet fakasztott neked,
MTörv 8.16
a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek, hogy így megalázzon és próbára tegyen, végül azonban jóra fordíthassa sorod.
MTörv 8.17
Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet.
MTörv 8.18
Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van.
MTörv 8.19
Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok.
MTörv 8.20
Ahogyan elpusztította előttetek az Úr a népeket, ti is elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek az Úr, a ti Istenetek szavának.
MTörv 9
MTörv 9.1
Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat,
MTörv 9.2
az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni?
MTörv 9.3
Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át előtted, mint emésztő tűz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti őket, úgyhogy gyorsan kiűzheted és elpusztíthatod őket, ahogy az Úr megmondta neked.
MTörv 9.4
Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr.
MTörv 9.5
Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett.
MTörv 9.6
Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.
MTörv 9.7
Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen.
MTörv 9.8
A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket.
MTörv 9.9
Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam.
MTörv 9.10
Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.
MTörv 9.11
A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit.
MTörv 9.12
Aztán így szólt hozzám az Úr: "Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!"
MTörv 9.13
Aztán így folytatta az Úr: "Látom, nyakas ez a nép!
MTörv 9.14
Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek."
MTörv 9.15
Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett.
MTörv 9.16
Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra.
MTörv 9.17
Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem.
MTörv 9.18
Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat.
MTörv 9.19
Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket.
MTörv 9.20
De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is.
MTörv 9.21
Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.
MTörv 9.22
Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat.
MTörv 9.23
S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: "vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek", akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára.
MTörv 9.24
Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen.
MTörv 9.25
Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva
MTörv 9.26
könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erős kézzel kivezettél Egyiptomból!
MTörv 9.27
Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét!
MTörv 9.28
Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket!
MTörv 9.29
Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal."
MTörv 10
MTörv 10.1
Akkor így szólt hozzám az Úr: "Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts!
MTörv 10.2
A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!"
MTörv 10.3
Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre.
MTörv 10.4
Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket.
MTörv 10.5
Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem.
MTörv 10.6
Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget.
MTörv 10.7
Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre.
MTörv 10.8
Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik].
MTörv 10.9
Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki.
MTörv 10.10
Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged.
MTörv 10.11
Aztán így szólt hozzám az Úr: "Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!"
MTörv 10.12
S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj,
MTörv 10.13
úgy, hogy - a magad javára - megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked.
MTörv 10.14
Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van.
MTörv 10.15
Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok).
MTörv 10.16
Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak!
MTörv 10.17
Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni,
MTörv 10.18
aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki.
MTörv 10.19
Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok.
MTörv 10.20
Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj!
MTörv 10.21
Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál.
MTörv 10.22
Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomban átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.
MTörv 11
MTörv 11.1
Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja, a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit.
MTörv 11.2
Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át - okulásul - az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját.
MTörv 11.3
Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt.
MTörv 11.4
Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijával történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait és megsemmisítette őket mind a mai napig.
MTörv 11.5
Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek.
MTörv 11.6
Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt és elnyelte őket a föld egész Izrael közepette; családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt.
MTörv 11.7
Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt.
MTörv 11.8
Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek,
MTörv 11.9
és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban.
MTörv 11.10
Az a föld, ahova elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kivonultatok, amelyet azután, hogy bevetetted, lábbal kellett öntöznöd, mint valami veteményeskertet.
MTörv 11.11
Az az ország, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes ország, az ég esője öntözi.
MTörv 11.12
Olyan ország, amelynek az Úr, a te Istened viseli gondját, amelyen az év elejétől az év végéig folyvást rajta az Úr, a te Istened szeme.
MTörv 11.13
Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki,
MTörv 11.14
földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat.
MTörv 11.15
Adok majd füvet is legelődön jószágod számára és magad is jóllakhatsz majd.
MTörv 11.16
De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok és ne boruljatok le előttük!
MTörv 11.17
Különben fölgerjed ellenetek az Úr haragja, bezárja az eget, nem esik több eső, a föld nem hozza meg termését, s csakhamar kivesztek abból a szép országból, amelyet az Úr ad nektek.
MTörv 11.18
Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon!
MTörv 11.19
Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz.
MTörv 11.20
Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra,
MTörv 11.21
hogy olyan sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön, amelyekre az Úr atyáidnak megesküdött, hogy nekik adja, ameddig csak ráborul a földre az ég.
MTörv 11.22
Ha hűségesen megtartjátok ezeket a törvényeket, amelyeket szabtam nektek, szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá,
MTörv 11.23
akkor az Úr ezeket a népeket mind kiűzi előttetek, s nálatok nagyobb és hatalmasabb népeknek a birtokába léptek.
MTörv 11.24
Minden talpalatnyi föld, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától Libanonig; a folyótól, az Eufrátesz folyótól a nyugati tengerig terjed majd országotok.
MTörv 11.25
Senki sem lesz képes ellenállni nektek. Félelemmel és rettegéssel tölti el az Úr előttetek azt az egész földet, hogy amint megígérte, bevonulhassatok oda.
MTörv 11.26
Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek:
MTörv 11.27
áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek,
MTörv 11.28
s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
MTörv 11.29
Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet most indultok birtokba venni, az áldást Gerizim hegyén helyezd el, az átkot Ebal hegyén.
MTörv 11.30
Mint tudjátok, ezek a Jordánon túl vannak, a nyugat felé vivő út mögött, a kánaániak országában, akik a Gilgallal szemközt a síkságon laknak, a Móre tölgyese közelében.
MTörv 11.31
Mert átkeltek a Jordánon, hogy birtokába jussatok annak a földnek, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. És ha birtokba veszitek s letelepedtek rajta,
MTörv 11.32
vigyázzatok, mind tartsátok meg azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma elétek tárok.
MTörv 12
MTörv 12.1
Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene adott neked, mindaddig, míg éltek a földön.
MTörv 12.2
Azokat a helyeket, ahol a népek, amelyeket nemsokára kiűztök, isteneiket imádták, mind romboljátok le a földig, a magas hegyeken, a dombokon és a zöldellő fák tövében.
MTörv 12.3
Zúzzátok össze oltáraikat, törjétek szét kőoszlopaikat, égessétek el szent fáikat, semmisítsétek meg bálványaikat, irtsátok ki a nevüket is erről a helyről.
MTörv 12.4
De az Úrral, a ti Istenetekkel ne tegyetek így!
MTörv 12.5
Csak azokat a helyeket keressétek föl, amelyeket az Úr, a ti Istenetek majd minden törzsetek körében kiválaszt, hogy oda kerüljön neve, ott legyen lakóhelye. Oda menjetek!
MTörv 12.6
Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését.
MTörv 12.7
Ott tartsátok meg családotokkal az Úr, a ti Istenetek színe előtt áldozati lakomáitokat, s ott örüljetek kezetek munkája gyümölcsének, ha megáld az Úr, a te Istened.
MTörv 12.8
Semmiképp ne tegyetek majd úgy, ahogy itt szokás, ahol mindenki azt teszi, ami tetszik neki,
MTörv 12.9
mert még nem jutottatok be a nyugalom helyére, örökségetekbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
MTörv 12.10
De ha átkeltek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és ha körülöttetek minden ellenségtől nyugalmat ad nektek, úgyhogy biztonságban élhettek,
MTörv 12.11
akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat,
MTörv 12.12
amellyel dicsőítitek az Urat. S örüljetek az Úr, a ti Istenetek színe előtt, ti és fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok, a levitával együtt, aki körötökben él, mivel nem kapott részt veletek az örökségből.
MTörv 12.13
Vigyázz, ne mutasd be égőáldozatodat akármelyik helyen, amelyet meglátsz.
MTörv 12.14
Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked.
MTörv 12.15
De bármelyik helyiségben vághatsz és fogyaszthatsz húst, ahol csak kedved tartja, ha az Úr, a te Istened áldásából hozzájutsz; akár tisztátalan valaki, akár tiszta, ehet belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból.
MTörv 12.16
Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet.
MTörv 12.17
Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat;
MTörv 12.18
csak az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszthatod el, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, te, fiad, leányod, szolgád és szolgálód, valamint a levita, aki városodban lakik. Az Úr, a te Istened színe előtt örülj kezed munkája gyümölcsének.
MTörv 12.19
Vigyázz, ne hagyd a levitát cserben, amíg csak földeden élsz.
MTörv 12.20
Ha az Úr, a te Istened, amint megígérte, kiterjeszti határaidat, s húst kívánva azt mondod: húst szeretnék enni, ehetsz húst, ahogy kedved tartja.
MTörv 12.21
Ha akkor az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve hajlékául kiválaszt, nagyon messze esik tőled, vághatsz marháidból vagy juhaidból, amelyeket az Úr adott neked úgy, ahogy előírtam neked, s kedvedre ehetsz belőle a magad városában.
MTörv 12.22
Éppen úgy ehetsz belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból: a tisztátalan is, a tiszta is egyaránt ehet belőle.
MTörv 12.23
Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod.
MTörv 12.24
Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet.
MTörv 12.25
Ne fogyaszd el, hogy jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami helyes az Úr szemében.
MTörv 12.26
Szent adományaidat és fogadalmi áldozataidat azonban fogd, és vidd el arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt,
MTörv 12.27
s mutasd be égőáldozatul a húst és a vért az Úr, a te Istened oltárán; véres áldozatkor a vért öntsd az Úr, a te Istened oltárára; a húst pedig edd meg.
MTörv 12.28
Vigyázz, s ügyelj ezekre a parancsokra, amelyeket adok, hogy mindig jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami jó és helyes az Úr, a te Istened színe előtt.
MTörv 12.29
Amikor az Úr, a te Istened majd elpusztítja előtted a népeket, amelyeknek a földjére nemsokára bevonulsz, hogy kiűzd őket onnan, amikor már kiűzted őket, s letelepedsz földjükön,
MTörv 12.30
akkor vigyázz, nehogy tőrbe essél, mikor már elpusztultak előtted, nehogy a nyomukba lépj! Ne érdeklődj isteneik iránt ilyesmiket kérdezve: "Hogyan részesítették ezek a népek tiszteletben isteneiket? Szeretném utánozni őket!"
MTörv 12.31
Azt az Úr, a te Istened (tiszteletére) nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is elégették isteneiknek.
MTörv 13
MTörv 13.1
Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.
MTörv 13.2
Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted,
MTörv 13.3
és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket - olyanokat, akiket nem ismersz -, s imádjuk őket!,
MTörv 13.4
ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.
MTörv 13.5
Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok!
MTörv 13.6
Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
MTörv 13.7
Ha testvéred - apádnak fia vagy anyádnak fia -, fiad vagy lányod, szívből szeretett feleséged vagy legbensőbb barátod titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek,
MTörv 13.8
azoknak a népeknek az isteneik közül valók, akik körülöttetek élnek, a közelben, vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig;
MTörv 13.9
ne engedj neki, s ne hallgass rá, s ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét,
MTörv 13.10
hanem mindenképpen meg kell ölnöd. Először te emelj rá kezet, aztán az egész nép.
MTörv 13.11
Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
MTörv 13.12
Tudja meg a dolgot egész Izrael, hadd rettegjenek, s többé ne vigyenek végbe hasonló gonoszságot körödben.
MTörv 13.13
Ha valamelyik városod felől, amelyet az Úr, a te Istened lakóhelyül ad neked, azt hallod,
MTörv 13.14
hogy körödből származó semmirekellő emberek odamentek, s félrevezették városuk lakóit, így beszélvén: Rajta! Szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket ti nem ismertek -,
MTörv 13.15
akkor vizsgáld ki az ügyet, járj utána, tarts alapos kihallgatást. Ha beigazolódik, hogy ez a szörnyűség csakugyan megtörtént körödben,
MTörv 13.16
akkor a város lakóit hányd kardélre. Töltsd be rajta s mindenen, ami az övé az átkot,
MTörv 13.17
aztán mindent, amit zsákmányolsz, hordj össze a piacon, s a várost mindazzal együtt, amit zsákmányoltál benne, égesd el, áldozatul az Úrnak, a te Istenednek. Maradjon örökre romhalmaz, nem szabad újjáépíteni!
MTörv 13.18
Az átok verte javakból ne maradjon semmi a kezed közt, hogy az Úr rettentő haragja elcsituljon, könyörülettel legyen irántad és irgalmában - amint atyáidnak esküvel ígérte - megsokasítson,
MTörv 13.19
mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod mind a parancsait, amelyeket ma adok neked; ügyelsz, s azt teszed, ami helyes az Úr, a te Istened színe előtt.
MTörv 14
MTörv 14.1
Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyíratkozzatok kopaszra halott miatt.
MTörv 14.2
Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy.
MTörv 14.3
Ne egyetek semmiféle utálatosat.
MTörv 14.4
Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske,
MTörv 14.5
szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge.
MTörv 14.6
Általában minden olyan állatot, amelyik hasított patájú - patája egészen be van hasítva -, s a kérődzők közé tartozik, megehettek.
MTörv 14.7
Mindazáltal a kérődzők és hasított patájúak közül a következőket nem ehetitek: teve, nyúl és szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nincs egészen behasított patájuk, ezért tartsátok tisztátalannak őket.
MTörv 14.8
Továbbá a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek.
MTörv 14.9
A vízben élő állatok közül bármelyiket megehetitek, ha uszonya van és pikkelyes.
MTörv 14.10
Amelyiknek nincs uszonya, s nem pikkelyes, azt nem szabad megennetek; ezeket tartsátok tisztátalannak.
MTörv 14.11
A tiszta madarakat mind ehetitek.
MTörv 14.12
De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű;
MTörv 14.13
sas és különféle kányák;
MTörv 14.14
hollófélék,
MTörv 14.15
strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták;
MTörv 14.16
bagoly, fülesbagoly,
MTörv 14.17
íbisz, gödény, fehér keselyű,
MTörv 14.18
kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér
MTörv 14.19
és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle.
MTörv 14.20
De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok.
MTörv 14.21
Elhullott állatot ne egyetek. De a városodban lakó idegennek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el egy teljesen idegennek. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.
MTörv 14.22
Termésedből, mindabból, ami földeden terem, minden évben gondosan vedd ki a tizedet,
MTörv 14.23
és az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt neve hajlékául, tarts ünnepi lakomát gabonád, borod és juhod első elléséből, hogy megtanuld az Urat, a te Istenedet minden időben félni.
MTörv 14.24
Ha azonban túl hosszú az út, s nem tudod elvinni, mert az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve számára kiválaszt, túl messze van neked, és mert az Úr, a te Istened megáldott téged,
MTörv 14.25
tedd pénzzé, s fogd a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt,
MTörv 14.26
aztán végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal.
MTörv 14.27
Közben ne feledkezz meg a levitáról, aki városodban lakik, mert hisz ő nem részesült veled az örökségben.
MTörv 14.28
Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet és tedd a kapud elé.
MTörv 14.29
Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.
MTörv 15
MTörv 15.1
Minden hetedik évben adj haladékot.
MTörv 15.2
A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot.
MTörv 15.3
Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el.
MTörv 15.4
Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen,
MTörv 15.5
ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok.
MTörv 15.6
Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.
MTörv 15.7
Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt,
MTörv 15.8
inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.
MTörv 15.9
Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád.
MTörv 15.10
Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában.
MTörv 15.11
Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.
MTörv 15.12
Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon.
MTörv 15.13
S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel.
MTörv 15.14
Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.
MTörv 15.15
Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked.
MTörv 15.16
Ha mégis azt mondaná: "Nem akarok elmenni tőled", mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad,
MTörv 15.17
fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz - így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy.
MTörv 15.18
Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.
MTörv 15.19
Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg.
MTörv 15.20
Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt.
MTörv 15.21
Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod.
MTörv 15.22
Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan.
MTörv 15.23
Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.
MTörv 16
MTörv 16.1
Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről.
MTörv 16.2
Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául.
MTörv 16.3
De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben.
MTörv 16.4
Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol.
MTörv 16.5
A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked.
MTörv 16.6
Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában,
MTörv 16.7
s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz.
MTörv 16.8
Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.
MTörv 16.9
Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában.
MTörv 16.10
Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.
MTörv 16.11
Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául.
MTörv 16.12
Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására.
MTörv 16.13
A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését.
MTörv 16.14
Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy.
MTörv 16.15
Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben, s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog.
MTörv 16.16
Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt;
MTörv 16.17
mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.
MTörv 16.18
Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek.
MTörv 16.19
A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből.
MTörv 16.20
Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
MTörv 16.21
Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát,
MTörv 16.22
s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt.
MTörv 17
MTörv 17.1
Az Úrnak, a te Istenednek ne áldozz fel olyan marhát vagy juhot, amelyiknek valamilyen hibája vagy valamiféle baja van. Mert az, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.
MTörv 17.2
Ha akad valaki körödben valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van,
MTörv 17.3
és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni; előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam;
MTörv 17.4
ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben,
MTörv 17.5
akkor azt a férfit vagy nőt, aki azt a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon.
MTörv 17.6
A halálra ítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni.
MTörv 17.7
Először a tanúk emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
MTörv 17.8
Ha vérontás, viszály, testi sértés körébe vágó különféle esetekben, vagy városod valamilyen peres ügyében túlságosan nehéz az igazságszolgáltatás, fogd magad, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt,
MTörv 17.9
és fordulj ott a Lévi törzséből való papokhoz, s ahhoz a bíróhoz, aki éppen soros azon a napon. Ők majd kikérdeznek és tudtodra adják ítéletüket.
MTörv 17.10
Tartsd magad ahhoz az ítélethez, amelyet arról a helyről adnak tudtodra, amelyet az Úr kiválaszt, s ügyelj, hogy pontosan azt tedd mindenben, amire intenek.
MTörv 17.11
Tartsd magad tanácsukhoz, amit adnak, s ítéletükhöz, amit hoznak, és határozatuktól, amelyet tudtodra adnak, ne térj el se jobbra, se balra.
MTörv 17.12
Ha valaki mégis olyan önhitt volna, hogy a papra, aki ott az Úrnak, a te Istenednek a szolgálatában áll, vagy a bíróra nem hallgatna, az ilyen embernek meg kell hallnia: Távolítsd el a gonoszságot Izraelből,
MTörv 17.13
de tudja meg az egész nép a dolgot, hadd rettegjen, s attól fogva ne legyen többé önhitt.
MTörv 17.14
Ha majd bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, birtokba veszed, letelepedsz rajta, s azt mondod: Királyt akarok magam fölé, mint a többi nép körülöttem,
MTörv 17.15
akkor csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak.
MTörv 17.16
Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani. Megmondta az Úr:
MTörv 17.17
"Sohase térjetek vissza ezen az úton!" Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel.
MTörv 17.18
Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni.
MTörv 17.19
Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására.
MTörv 17.20
Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.
MTörv 18
MTörv 18.1
A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek.
MTörv 18.2
Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvéreik közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte.
MTörv 18.3
Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot;
MTörv 18.4
add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját.
MTörv 18.5
Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.
MTörv 18.6
Ha egy levita valamelyik városodból - bárhol egész Izraelben - elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt,
MTörv 18.7
s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak,
MTörv 18.8
kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészül atyai jogon az eladott vagyonból.
MTörv 18.9
Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat.
MTörv 18.10
Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát;
MTörv 18.11
aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz.
MTörv 18.12
Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled.
MTörv 18.13
Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez.
MTörv 18.14
Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg.
MTörv 18.15
Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.
MTörv 18.16
Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: "Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!"
MTörv 18.17
Erre így szólt hozzám az Úr:
MTörv 18.18
"Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki."
MTörv 18.19
Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.
MTörv 18.20
Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia.
MTörv 18.21
Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott?
MTörv 18.22
(Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.
MTörv 19
MTörv 19.1
Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban;
MTörv 19.2
országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost.
MTörv 19.3
Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni.
MTörv 19.4
Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti
MTörv 19.5
(mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon,
MTörv 19.6
s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út - különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált.
MTörv 19.7
Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost.
MTörv 19.8
S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért,
MTörv 19.9
föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat,
MTörv 19.10
nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád.
MTörv 19.11
Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül,
MTörv 19.12
akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg.
MTörv 19.13
Ne ismerj irgalmat iránta - ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod.
MTörv 19.14
Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.
MTörv 19.15
Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni.
MTörv 19.16
Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja,
MTörv 19.17
mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé,
MTörv 19.18
aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta,
MTörv 19.19
azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
MTörv 19.20
A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben.
MTörv 19.21a
Ne szánd meg!
MTörv 19.21b
Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!
MTörv 20
MTörv 20.1
Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről.
MTörv 20.2
Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz.
MTörv 20.3
Mondja: "Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek!
MTörv 20.4
Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és győzelemre segít benneteket."
MTörv 20.5
Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: "Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel.
MTörv 20.6
Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket.
MTörv 20.7
Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elő s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!"
MTörv 20.8
Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: "Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye."
MTörv 20.9
Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére.
MTörv 20.10
Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét.
MTörv 20.11
Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád.
MTörv 20.12
Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz,
MTörv 20.13
és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre.
MTörv 20.14
Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad.
MTörv 20.15
Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak.
MTörv 20.16
E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.
MTörv 20.17
Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta,
MTörv 20.18
nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
MTörv 20.19
Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod?
MTörv 20.20
Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.
MTörv 21
MTörv 21.1
Ha azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a határban, és nem tudja senki, ki ütötte agyon,
MTörv 21.2
menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a távolságot az áldozat és a környékbeli városok között.
MTörv 21.3
Amikor megállapítják, melyik város fekszik a legközelebb, az illető város vénei válasszanak ki egy üszőt, amelyiket még nem dolgoztattak és nem fogtak igába.
MTörv 21.4
Aztán az illető város vénei vezessék az üszőt egy soha ki nem száradó patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a patak fölött vágják el az üsző nyakát.
MTörv 21.5
Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai - az Úr, a te Istened őket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák, és az Úr nevében áldást osszanak, s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek.
MTörv 21.6
Majd a meggyilkolt emberhez legközelebb fekvő város vénei mossák meg kezüket a patakban, az üsző fölött, amelynek elvágták a nyakát,
MTörv 21.7
s nyilatkoztassák ki: "Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, szemünk nem látott semmit.
MTörv 21.8
Légy irgalmas népedhez, Izraelhez, amelyet te, az Úr megszabadítottál, s ne engedd, hogy ártatlanul ontott vér bűne nehezedjék népedre, Izraelre."
MTörv 21.9
Így jóváteszed a körödben ártatlanul kiontott vért, mert megteszed, ami helyénvaló az Úr szemében.
MTörv 21.10
Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz,
MTörv 21.11
aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted
MTörv 21.12
és házadba viheted. De vágjad le a haját meg a körmeit,
MTörv 21.13
tegye le ruháját, amelyben fogságba esett, s maradjon házadban, aztán egy hónapig gyászolja apját és anyját. Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted.
MTörv 21.14
Ha azonban már nem tetszik neked, szabadon kell engedned. Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt.
MTörv 21.15
Ha valakinek két felesége van, az egyiket szereti, a másikat nem, s az is, akit szeret, meg az is, akit nem kedvel, fiút szül neki, és az elsőszülött attól származik, akit nem kedvel,
MTörv 21.16
amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökséget fiai közt, ez az ember nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsőszülöttének a nem kedvelt asszonytól való igazi elsőszülött rovására;
MTörv 21.17
a nem kedvelt asszony fiát kell elismernie elsőszülöttéül, mindenből, amije csak van, két részt juttatva neki. Mert férfierejének ez a fiú az első gyümölcse, őt illeti az elsőszülöttségi jog.
MTörv 21.18
Ha valakinek rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor se hajlik szavukra, amikor megbüntetik,
MTörv 21.19
apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához.
MTörv 21.20
Jelentsék a város véneinek: "Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol."
MTörv 21.21
Erre a város férfiai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg a dolgot egész Izrael, és féljen.
MTörv 21.22
Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára,
MTörv 21.23
éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná.
MTörv 22
MTörv 22.1
Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez.
MTörv 22.2
Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza.
MTörv 22.3
Így tégy szamarával, ruhájával és minden elveszett holmival, amit testvéred elhagy s te megtalálsz; ne tagadd meg segítségedet.
MTörv 22.4
Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni.
MTörv 22.5
A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.
MTörv 22.6
Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt.
MTörv 22.7
Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj.
MTörv 22.8
Amikor új házat építesz, a tetőre csinálj kerítést, különben vérnek bűne száll házadra, ha valaki leesik róla.
MTörv 22.9
Szőlődbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szőlő termése is.
MTörv 22.10
Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral.
MTörv 22.11
Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát.
MTörv 22.12
Köntösödnek, amellyel befeded magad, csinálj a négy csücskére bojtokat.
MTörv 22.13
Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja,
MTörv 22.14
hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: "Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek",
MTörv 22.15
a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek.
MTörv 22.16
A fiatalasszony apja adja elő a város véneinek: "Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez.
MTörv 22.17
De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei." Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt.
MTörv 22.18
Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg.
MTörv 22.19
Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüst sékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el.
MTörv 22.20
Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének,
MTörv 22.21
vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
MTörv 22.22
Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!
MTörv 22.23
Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele,
MTörv 22.24
vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.
MTörv 22.25
Ha ellenben a határban találkozik a férfi az eljegyzett lánnyal, s erőszakkal teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor csak a férfi haljon meg, aki együtt hált vele.
MTörv 22.26
A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti.
MTörv 22.27
Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna.
MTörv 22.28
Ha valaki még el nem jegyzett érintetlen lánnyal találkozik, aztán leteperi és együtt hál vele, úgyhogy tetten érik,
MTörv 22.29
akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüst sékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle.
MTörv 23
MTörv 23.1
Senki ne vegye el apja feleségét, ne emelje föl apja köntösének csücskét.
MTörv 23.2
Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszőjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie;
MTörv 23.3
még a tőle származó tizedik nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe.
MTörv 23.4
Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe, még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe sohasem,
MTörv 23.5
mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelte Beor fiát, Bileámot a mezopotámiai Petorból, hogy mondjon rád átkot.
MTörv 23.6
De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged.
MTörv 23.7
Ne kívánj nekik, amíg csak élsz, jó sorsot és szerencsét.
MTörv 23.8
Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként.
MTörv 23.9
Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.
MTörv 23.10
Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtől.
MTörv 23.11
Ha akad közted valaki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza.
MTörv 23.12
Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba.
MTörv 23.13
A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra.
MTörv 23.14
Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet.
MTörv 23.15
Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled.
MTörv 23.16
Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának.
MTörv 23.17
Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod.
MTörv 23.18
Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él.
MTörv 23.19
Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya.
MTörv 23.20
Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni.
MTörv 23.21
Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd.
MTörv 23.22
Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bűn nehezedik rád.
MTörv 23.23
Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bűn.
MTörv 23.24
De ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek, tulajdon száddal.
MTörv 23.25
Ha embertársad szőlőjében jársz, annyi szőlőt ehetsz, amennyit akarsz, egészen a jóllakásig. De kosaradba ne szedj belőle.
MTörv 23.26
Ha embertársad szántóföldjén jársz, kezeddel szedhetsz kalászt, de sarlót ne lendíts embertársad szántóföldjén.
MTörv 24
MTörv 24.1
Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából.
MTörv 24.2
El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez.
MTörv 24.3
A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.)
MTörv 24.4
Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned.
MTörv 24.5
Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett.
MTörv 24.6
Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt.
MTörv 24.7
Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
MTörv 24.8
Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok.
MTörv 24.9
Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok.
MTörv 24.10
Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle.
MTörv 24.11
Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot.
MTörv 24.12
Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával.
MTörv 24.13
Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt!
MTörv 24.14
Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza.
MTörv 24.15
Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád.
MTörv 24.16
Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal.
MTörv 24.17
Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba.
MTörv 24.18
Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
MTörv 24.19
Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját.
MTörv 24.20
Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek.
MTörv 24.21
Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek.
MTörv 24.22
Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
MTörv 25
MTörv 25.1
Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát, s a vétkes vétkességét,
MTörv 25.2
a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket.
MTörv 25.3
Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben.
MTörv 25.4
Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!
MTörv 25.5
Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve.
MTörv 25.6
Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben.
MTörv 25.7
Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: "Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét."
MTörv 25.8
A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: "Nem akarom feleségül venni",
MTörv 25.9
a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: "Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni."
MTörv 25.10
Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: "A mezítlábas házanépe."
MTörv 25.11
Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét,
MTörv 25.12
és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét.
MTörv 25.13
Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb.
MTörv 25.14
Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet.
MTörv 25.15
Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
MTörv 25.16
Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal.
MTörv 25.17
Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál.
MTörv 25.18
Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat.
MTörv 25.19
Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!
MTörv 26
MTörv 26.1
Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz,
MTörv 26.2
vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt.
MTörv 26.3
Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: "Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!"
MTörv 26.4
A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé.
MTörv 26.5
Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált.
MTörv 26.6
Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket,
MTörv 26.7
akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat.
MTörv 26.8
Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében.
MTörv 26.9
Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot.
MTörv 26.10
Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál." Ezzel hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt,
MTörv 26.11
és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked.
MTörv 26.12
Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek,
MTörv 26.13
mondd az Úr, a te Istened színe előtt: "Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem.
MTörv 26.14
Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad.
MTörv 26.15
Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot."
MTörv 26.16
Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből.
MTörv 26.17
Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára.
MTörv 26.18
Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel - amint mondta neked -, s szem előtt tartod a parancsait.
MTörv 26.19
Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.
MTörv 27
MTörv 27.1
Mózes tehát Izrael véneivel egyetemben megparancsolta a népnek: "Tartsátok meg pontosan az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek.
MTörv 27.2
S mihelyt a Jordánon túl arra a földre értek, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts nagy köveket, meszeld őket fehérre,
MTörv 27.3
s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba.
MTörv 27.4
Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, amelyekre vonatkozóan ma parancsot adok nektek, Ebal hegyére, s meszeljétek fehérre.
MTörv 27.5
Építs ott egy oltárt is az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vasszerszám nem munkált meg;
MTörv 27.6
faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot,
MTörv 27.7
s mutasd be a közösség áldozatát, s tarts ott áldozati lakomát is, örülj az Úr, a te Istened színe előtt.
MTörv 27.8
A kövekre pedig érthetően és gondosan írd föl ennek a törvénynek minden szavát."
MTörv 27.9
Akkor Mózes és a Lévi fiai közül való papok a következőképpen szóltak egész Izraelhez: "Szó nélkül hallgasd, Izrael! A mai nap az Úr, a te Istened tulajdon népe lettél!
MTörv 27.10
Ezért ügyelj az Úr, a te Istened szavára, s kövesd parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked!"
MTörv 27.11
Aztán ugyanazon a napon Mózes még ezt rendelte:
MTörv 27.12
"Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani;
MTörv 27.13
a többiek pedig, Ruben, Gád, Áser, Zebulun, Dán és Naftali Ebal hegyén, átkot mondani.
MTörv 27.14
Akkor a leviták kezdjék el és hangos szóval szóljanak Izrael minden fiához:
MTörv 27.15
Átkozott, aki bálványt farag vagy önt - utálat tárgya az Úr szemében, mesterkéz műve -, s titokban fölállítja! Az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.16
Átkozott, aki apját és anyját nem tiszteli! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.17
Átkozott, aki szomszédja határkövét odébb tolja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.18
Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.19
Átkozott, aki az idegen, az árva és az özvegy jogát megcsorbítja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.20
Átkozott, aki apja feleségével hál, mivel fölemeli apja takaróját! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.21
Átkozott, aki bármi állattal hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.22
Átkozott, aki nővérével, apja vagy anyja lányával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.23
Átkozott, aki anyósával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.24
Átkozott, aki embertársát titokban leüti! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.25
Átkozott, akit meg lehet vesztegetni, hogy ártatlannak vérét ontsa! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 27.26
Átkozott, aki nem teljesítvén nem tartja érvényben e törvény szavait! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
MTörv 28
MTörv 28.1
Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és lelkiismeretesen szem előtt tartod minden parancsát, amelyet ma adok neked, az Úr, a te Istened a föld népei fölé emel;
MTörv 28.2
mind rád szállnak és teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára.
MTörv 28.3
Áldott leszel a városban és áldott a határban.
MTörv 28.4
Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata.
MTörv 28.5
Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd.
MTörv 28.6
Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész.
MTörv 28.7
Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled.
MTörv 28.8
Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
MTörv 28.9
Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz.
MTörv 28.10
A föld népei mind látják majd, hogy te az Úr nevét viseled és félni fognak tőled.
MTörv 28.11
Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak.
MTörv 28.12
Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned.
MTörv 28.13
Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz,
MTörv 28.14
s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.
MTörv 28.15
Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok:
MTörv 28.16
Átkozott leszel a városban és átkozott a határban.
MTörv 28.17
Átkozott lesz puttonyod és dagasztóteknőd.
MTörv 28.18
Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és juhaid szaporulata.
MTörv 28.19
Ákozott leszel, ha jössz és átkozott leszel ha mész.
MTörv 28.20
Az Úr átkot, romlást és balszerencsét küld rád kezed minden munkájában, bármibe fogsz, míg hamarosan el nem pusztulsz, s meg nem semmisülsz gonosz tetteid miatt, amelyekkel elfordultál tőlem.
MTörv 28.21
Az Úr pestist küld rád, míg teljesen ki nem irt arról a földről, amelyre most bevonulsz,
MTörv 28.22
lázzal, forrósággal és gyulladással, aszállyal, gabonarozsdával és üszökkel sújt, addig pusztítanak, míg ki nem pusztulsz.
MTörv 28.23
Az ég ércből lesz fejed fölött, s a föld a lábad alatt vasból.
MTörv 28.24
Az Úr homokzáporrá és porözönné változtatja országodban az esőt, addig fog hullani rád az égből, míg meg nem semmisülsz.
MTörv 28.25
Az Úr megver ellenségeid előtt: egy úton felvonulsz ellenük és hét úton menekülsz előlük, úgyhogy elrettentő példa leszel a föld minden országának.
MTörv 28.26
Holttested az ég madarainak és a föld vadjainak prédájává lesz, nem fogja őket senki elkergetni.
MTörv 28.27
Az Úr megver egyiptomi fekéllyel, daganattal, varral és rühvel, s nem gyógyulsz ki belőle.
MTörv 28.28
Az Úr őrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt,
MTörv 28.29
és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki.
MTörv 28.30
Eljegyzel magadnak egy lányt és más veszi feleségül. Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne.
MTörv 28.31
Ökrödet a szemed láttára levágják, s nem kapsz belőle enni. Szamaradat az orrod előtt elrabolják, s nem kerül vissza hozzád soha. Juhaid ellenségeid kezére kerülnek, s nem siet segítségedre senki.
MTörv 28.32
Fiaidat és lányaidat idegen népnek szolgáltatják ki, szemed látja majd, és elsorvad az utánuk való folytonos epekedésben, de karodban nem lesz erő.
MTörv 28.33
Földed termését és sanyarú munkád gyümölcsét általad nem ismert nép élvezi, folytonosan elnyomnak és sanyargatnak,
MTörv 28.34
eszedet veszi, amit majd látnia kell szemednek.
MTörv 28.35
Az Úr megveri térdedet és lábad szárát szörnyű daganattal, a lábad ujjától a fejed tetejéig, s nem tudsz belőle kigyógyulni.
MTörv 28.36
Olyan néphez vezet majd az Úr téged és királyodat, akit majd magad fölé emelsz, amelyet sem te, sem atyáid nem ismertek, s ott más isteneknek szolgálsz, fából és kőből valóknak.
MTörv 28.37
S minden nép körében, ahova csak taszít az Úr, botránkozás, gúnydal és szóbeszéd tárgya leszel.
MTörv 28.38
Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska.
MTörv 28.39
Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja.
MTörv 28.40
Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak.
MTörv 28.41
Nemzel fiakat és lányokat, de nem maradnak a tieid, mert fogságba hurcolják őket.
MTörv 28.42
Fáid és földed termése mind a férgek martaléka lesz.
MTörv 28.43
A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz.
MTörv 28.44
Kölcsönözhet neked, de te nem neki. Ő lesz a fej, te a farok.
MTörv 28.45
Ezek az átkok mind utolérnek és teljesednek rajtad, míg csak ki nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, hogy tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket szabott neked.
MTörv 28.46
Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának.
MTörv 28.47
Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jószívvel a bőségben,
MTörv 28.48
szolgálsz majd éhségben és szomjúságban, mezítelenül s nagy nyomorúságban az ellenségnek, amelyet rád szabadít az Úr; vasigát rak nyakadra, míg ki nem pusztít.
MTörv 28.49
Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád; olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét,
MTörv 28.50
egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt.
MTörv 28.51
Fölfalja jószágod ivadékát és földed termését, míg el nem pusztulsz. Nem hagy meg neked semmit gabonádból, borodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg meg nem semmisülsz.
MTörv 28.52
Ostrom alá vesz minden városodban, míg magas és erős falaid, amelyekben bízol, az egész országban le nem omlanak, megostromol minden városodban az egész országban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
MTörv 28.53
Megeszed magzatodat, fiaidnak és lányaidnak a húsát, akiket az Úr, a te Istened ad neked a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened.
MTörv 28.54
(Még) a legelpuhultabb és legelkényeztetettebb is irigy szemmel néz testvérére, szeretett feleségére és megmaradt gyermekeikre, akiket még meghagyott;
MTörv 28.55
távol van tőle, hogy valamelyiküknek is adjon gyermekei húsából, amellyel táplálkozik, mivel semmi egyebet nem tudott tárolni a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban.
MTörv 28.56
A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére, fiaira és lányaira,
MTörv 28.57
(irigyli tőlük) a méhlepényt, amely elhagyja a méhét, és gyermekét, akit a világra hozott, a nagy ínségben titokban eszi meg ezt is, azt is a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban.
MTörv 28.58
Ha nem ügyelsz rá, hogy ennek a törvénynek, amely ebben a könyvben írva áll, minden szavát megtartsd, félvén ezt a dicsőséges és félelmetes nevet: az Urat, Istenedet,
MTörv 28.59
akkor az Úr egészen rendkívüli csapásokkal, nagy és hosszan tartó csapásokkal, súlyos és hosszas betegségekkel sújt téged és utódaidat.
MTörv 28.60
Rád hozza mind az egyiptomi csapásokat, amelyektől rettegtél, hogy rád ne ragadjanak.
MTörv 28.61
S mindenféle más csapást, betegséget bocsát rád az Úr, amelyek nincsenek ebben a törvénykönyvben megírva, míg ki nem pusztulsz.
MTörv 28.62
Csak kevesen maradtok meg, ti, akik számban megközelítettétek az égen a csillagokat, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára.
MTörv 28.63
Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd.
MTörv 28.64
Az Úr ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak.
MTörv 28.65
De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked.
MTörv 28.66
Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban.
MTörv 28.67
Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! S este azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert aggodalom tölti el szíved, s látod, amit saját szemeddel látnod kell.
MTörv 28.68
Az Úr végül visszavisz hajón Egyiptomba, abba a sorsba, amelyről azt mondtam: Nem éled meg újra soha! Ott kénytelenek lesztek magatokat rabszolgának és rabszolganőnek kínálni ellenségeiteknek, de nem akad, aki megvenne benneteket."
MTörv 28.69
Ezek annak a szövetségnek a törvényei, amelyet Mózesnek Moáb földjén kellett kötnie az Úr parancsára Izrael fiaival - azon a szövetségen kívül, amelyet Hóreb hegyén kötött velük.
MTörv 29
MTörv 29.1
Mózes egybehívta egész Izraelt, s így szólt hozzájuk: "Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén:
MTörv 29.2
a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat.
MTörv 29.3
De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület.
MTörv 29.4
Aztán 40 évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru.
MTörv 29.5
Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok.
MTörv 29.6
S amikor erre a vidékre értetek, Szichon, Hesbon királya és Og, Básán királya felvonult ellenünk, hogy megtámadjon, de legyőztük,
MTörv 29.7
meghódítottuk országát, s Ruben és Gád fiainak, meg Manassze törzse felének adtuk örökségül.
MTörv 29.8
Ügyeljetek hát e szövetség szavaira, kövessétek őket, hogy amibe csak belefogtok, szerencsésen végbevigyétek.
MTörv 29.9
Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia,
MTörv 29.10
gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek - a favágóktól a vízhordókig -,
MTörv 29.11
hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel, az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened,
MTörv 29.12
hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
MTörv 29.13
De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget s kötöm hozzá ezeket az átkokat,
MTörv 29.14
hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen.
MTörv 29.15
Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok.
MTörv 29.16
Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve.
MTörv 29.17
Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad.
MTörv 29.18
Senki ne ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, hogy a bőséges víz eloltja a szomjat.
MTörv 29.19
Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben följegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről.
MTörv 29.20
Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint.
MTörv 29.21
S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva a csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni:
MTörv 29.22
Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt.
MTörv 29.23
Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag?
MTörv 29.24
Akkor majd ezt felelik nekik: Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről,
MTörv 29.25
s elmentek más isteneknek szolgálni s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik -
MTörv 29.26
ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben följegyzett összes átkot rázúdította,
MTörv 29.27
s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükből, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van.
MTörv 29.28
Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk.
MTörv 30
MTörv 30.1
Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz,
MTörv 30.2
s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked,
MTörv 30.3
az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened.
MTörv 30.4
S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened.
MTörv 30.5
Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá s számosabbá tesz, mint atyáidat.
MTörv 30.6
Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd és élj.
MTörv 30.7
Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged.
MTörv 30.8
Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked.
MTörv 30.9
S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban,
MTörv 30.10
ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának , és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
MTörv 30.11
Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra.
MTörv 30.12
Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket.
MTörv 30.13
De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?
MTörv 30.14
Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.
MTörv 30.15
Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.
MTörv 30.16
Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd.
MTörv 30.17
Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom:
MTörv 30.18
Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni.
MTörv 30.19
Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok,
MTörv 30.20
szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja."
MTörv 31
MTörv 31.1
Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez,
MTörv 31.2
ezt mondta nekik: "Immár 120 esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni.
MTörv 31.3
Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta.
MTörv 31.4
S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt.
MTörv 31.5
Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek.
MTörv 31.6
Legyetek bátrak, és erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni."
MTörv 31.7
Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: "Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen.
MTörv 31.8
Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!"
MTörv 31.9
Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással:
MTörv 31.10
"Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen,
MTörv 31.11
amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt.
MTörv 31.12
Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására.
MTörv 31.13
Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek."
MTörv 31.14
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!" Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába.
MTörv 31.15
Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt.
MTörv 31.16
Akkor így szólt az Úr Mózeshez: "Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hűtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele.
MTörv 31.17
De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem?
MTörv 31.18
Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik.
MTörv 31.19
Ezért írd le most magadnak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen.
MTörv 31.20
Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi,
MTörv 31.21
aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének - utódai ajkáról nem szabad kihalnia! - bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielőtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve."
MTörv 31.22
Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait.
MTörv 31.23
Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: "Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!"
MTörv 31.24
Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe,
MTörv 31.25
Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték:
MTörv 31.26
"Vegyétek ezt a könyvet - a törvény van benne -, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened.
MTörv 31.27
Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!"
MTörv 31.28
"Gyűjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet.
MTörv 31.29
Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendő módon fogtok viselkedni és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek műveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság.
MTörv 31.30
Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következő ének szavait, egészen végig.
MTörv 32
MTörv 32.1
Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára!
MTörv 32.2
Esőként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, A záporeső a lankadt gyepre.
MTörv 32.3
Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket.
MTörv 32.4
Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes.
MTörv 32.5
Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék!
MTörv 32.6
Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart!
MTörv 32.7
Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik!
MTörv 32.8
Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott.
MTörv 32.9
Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
MTörv 32.10
A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát.
MTörv 32.11
Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza.
MTörv 32.12
Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele.
MTörv 32.13
Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből.
MTörv 32.14
Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szőlő vére, a mámorító ital.
MTörv 32.15
Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette.
MTörv 32.16
Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték.
MTörv 32.17
Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték őket.
MTörv 32.18
Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted.
MTörv 32.19
Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti őket.
MTörv 32.20
Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hűség.
MTörv 32.21
Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket.
MTörv 32.22
Haragomban lángra lobban a tűz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját.
MTörv 32.23
Elhalmozom őket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam.
MTörv 32.24
Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt.
MTörv 32.25
Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemőt és ősz öreget.
MTörv 32.26
Azt mondanám: "Megsemmisítem őket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül,"
MTörv 32.27
Ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: "A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!"
MTörv 32.28
Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás.
MTörv 32.29
Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat.
MTörv 32.30
Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket!
MTörv 32.31
Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk.
MTörv 32.32
Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, Szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, Keserű bogyók.
MTörv 32.33
Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge.
MTörv 32.34
Nincs-e nálam, mint drágakő, Pecsét alatt kincstáramban?
MTörv 32.35
Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket.
MTörv 32.36
(Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, Nincs többé sem szolga, sem szabad.
MTörv 32.37
Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak?
MTörv 32.38
Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek!
MTörv 32.39
Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)
MTörv 32.40
Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz!
MTörv 32.41
Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyűlölőimnek.
MTörv 32.42
Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével.
MTörv 32.43
Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől.
MTörv 32.44
Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.
MTörv 32.45
Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja,
MTörv 32.46
ezt mondta nekik: "Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák.
MTörv 32.47
Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek."
MTörv 32.48
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
MTörv 32.49
"Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul.
MTörv 32.50
Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz - megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén,
MTörv 32.51
mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt.
MTörv 32.52
Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok."
MTörv 33
MTörv 33.1
Ez az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait.
MTörv 33.2
Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, Kedvükért délről a hegyekig hatolt.
MTörv 33.3
Igen, szeretted az ősöket, A szentek mind a kezedben vannak, Elerőtlenedve lábadhoz borultak, Azt akarták, hogy te vezesd őket.
MTörv 33.4
(Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett,
MTörv 33.5
Király támadt Jesurunban, Amikor egybegyűltek a vezérek, Összejöttek Izrael törzsei.
MTörv 33.6
Ruben maradjon életben s ne haljon meg, Éljen kisszámú harcosa!
MTörv 33.7
Júdáról ezt mondta: "Halld meg, Uram, Júda szavát, S vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, Légy segítsége azok ellen, akik szorongatják."
MTörv 33.8
Léviről így beszélt: "Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad.
MTörv 33.9
Azt mondta apjáról, anyjáról: Nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, S gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, Megtartották szövetségedet.
MTörv 33.10
Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, Oltárodra teszik az égőáldozatot.
MTörv 33.11
Áldd meg, Uram, jólétét, Keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek S gyűlölőinek - ne keljenek fel többé ellene."
MTörv 33.12
Benjaminról ezt mondta: "Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban Minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, Lakjék az ő hegyei között!"
MTörv 33.13
Józsefről így beszélt: "Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel,
MTörv 33.14
A legjava annak, amit a hold sarjaszt,
MTörv 33.15
A legjava az ősi hegyeknek, A legjava a letűnt idők halmainak,
MTörv 33.16
A legjava a földnek és termésének, S annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, Szálljon József fejére, A testvérei közül kiválasztott fejének tetejére!
MTörv 33.17
Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, Mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel S így Manassze ezreivel is."
MTörv 33.18
Zebulunról ezt mondta: "Örülj, Zebulun, utadnak S te Isszachár, sátradnak!
MTörv 33.19
A hegyen hívják össze a népeket, Ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját S felszürcsölik a homok rejtett kincseit."
MTörv 33.20
Gád felől így beszélt: "Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is.
MTörv 33.21
Aztán kiszemelte magának az első részt, A vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága S az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel."
MTörv 33.22
Dánról ezt mondta: "Dán fiatal oroszlán, Mely Básánból iramodik ide."
MTörv 33.23
Naftali felől így beszélt: "Naftalinak bőven jusson a szeretetből, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél."
MTörv 33.24
Áserről ezt mondta: "A többi fiú közt Áser legyen áldott, A kedvelt testvérei körében, Lába fürödjék olajban!
MTörv 33.25
Zárad legyen vasból és ércből, Egész életedben élj biztonságban.
MTörv 33.26
Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.
MTörv 33.27
Fent az ősidők Istene, Lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, Így szól: Pusztulj!
MTörv 33.28
Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének Az ég megadja harmatát.
MTörv 33.29
Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol."
MTörv 34
MTörv 34.1
Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig,
MTörv 34.2
egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig,
MTörv 34.3
a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig.
MTörv 34.4
Így szólt hozzá az Úr: "Ez az a föld amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!"
MTörv 34.5
Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.
MTörv 34.6
(Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig.
MTörv 34.7
Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt.
MTörv 34.8
Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.
MTörv 34.9
Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki - úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
MTörv 34.10
Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott.
MTörv 34.11
Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon.
MTörv 34.12
Nagy hatalomról tett tanúságot s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.