Máté evangéliuma

Mt 1
Mt 1.1
Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája.
Mt 1.2
Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit.
Mt 1.3
Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot.
Mt 1.4
Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont.
Mt 1.5
Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt,
Mt 1.6
Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől.
Mt 1.7
Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát.
Mt 1.8
Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját.
Mt 1.9
Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját.
Mt 1.10
Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját.
Mt 1.11
Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor.
Mt 1.12
A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Mt 1.13
Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort.
Mt 1.14
Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot.
Mt 1.15
Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot.
Mt 1.16
Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.
Mt 1.17
Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.
Mt 1.18
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.
Mt 1.19
Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Mt 1.20
Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!
Mt 1.21
Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől."
Mt 1.22
Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:
Mt 1.23
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Mt 1.24
József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,
Mt 1.25
de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Mt 2
Mt 2.1
Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe
Mt 2.2
és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat."
Mt 2.3
Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem.
Mt 2.4
Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.
Mt 2.5
"Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta:
Mt 2.6
Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz."
Mt 2.7
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét.
Mt 2.8
Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."
Mt 2.9
Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Mt 2.10
A csillagot megpillantva nagyon megörültek.
Mt 2.11
Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mt 2.12
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Mt 2.13
Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni."
Mt 2.14
Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.
Mt 2.15
Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat."
Mt 2.16
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
Mt 2.17
Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:
Mt 2.18
Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
Mt 2.19
Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala,
Mt 2.20
és így szólt hozzá: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!"
Mt 2.21
Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.
Mt 2.22
De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött.
Mt 2.23
Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: "Názáretinek fogják hívni."
Mt 3
Mt 3.1
Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János,
Mt 3.2
és így prédikált: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!"
Mt 3.3
Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"
Mt 3.4
János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele.
Mt 3.5
Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke.
Mt 3.6
Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Mt 3.7
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?
Mt 3.8
Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!
Mt 3.9
Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani.
Mt 3.10
A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Mt 3.11
Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.
Mt 3.12
Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."
Mt 3.13
Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.
Mt 3.14
János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?"
Mt 3.15
Jézus ezt mondta: "Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." Erre engedett neki.
Mt 3.16
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.
Mt 3.17
Az égből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."
Mt 4
Mt 4.1
Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.
Mt 4.2
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Mt 4.3
Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."
Mt 4.4
Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik."
Mt 4.5
Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította.
Mt 4.6
"Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad."
Mt 4.7
Jézus így válaszolt: "Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet."
Mt 4.8
Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket.
Mt 4.9
"Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem."
Mt 4.10
Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!"
Mt 4.11
Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.
Mt 4.12
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába.
Mt 4.13
Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére.
Mt 4.14
Így beteljesedett Izajás próféta szava:
Mt 4.15
"Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
Mt 4.16
a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek."
Mt 4.17
Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. "Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!"
Mt 4.18
Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe.
Mt 4.19
Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!"
Mt 4.20
Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.
Mt 4.21
Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta.
Mt 4.22
Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.
Mt 4.23
Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.
Mt 4.24
Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.
Mt 4.25
Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mt 5
Mt 5.1
A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek,
Mt 5.2
ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
Mt 5.3
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Mt 5.4
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Mt 5.5
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Mt 5.6
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Mt 5.7
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Mt 5.8
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Mt 5.9
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Mt 5.10
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Mt 5.11
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Mt 5.12
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Mt 5.13
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Mt 5.14
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
Mt 5.15
S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.
Mt 5.16
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Mt 5.17
Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
Mt 5.18
Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.
Mt 5.19
Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5.20
Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
Mt 5.21
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.
Mt 5.22
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Mt 5.23
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened,
Mt 5.24
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
Mt 5.25
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
Mt 5.26
Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
Mt 5.27
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot.
Mt 5.28
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Mt 5.29
Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.
Mt 5.30
Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön.
Mt 5.31
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
Mt 5.32
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Mt 5.33
Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.
Mt 5.34
Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja,
Mt 5.35
sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa.
Mt 5.36
Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
Mt 5.37
Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
Mt 5.38
Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért.
Mt 5.39
Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
Mt 5.40
Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!
Mt 5.41
S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!
Mt 5.42
Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!
Mt 5.43
Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
Mt 5.44
Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!
Mt 5.45
Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.
Mt 5.46
Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?
Mt 5.47
S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?
Mt 5.48
Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
Mt 6
Mt 6.1
Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál.
Mt 6.2
Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.
Mt 6.3
Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.
Mt 6.4
Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Mt 6.5
Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Mt 6.6
Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Mt 6.7
Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!
Mt 6.8
Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.
Mt 6.9
Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved,
Mt 6.10
jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mt 6.11
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
Mt 6.12
s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.
Mt 6.13
És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.
Mt 6.14
Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.
Mt 6.15
De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
Mt 6.16
Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Mt 6.17
Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat,
Mt 6.18
hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Mt 6.19
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!
Mt 6.20
A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!
Mt 6.21
Ahol a kincsed, ott a szíved is.
Mt 6.22
A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos.
Mt 6.23
De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?
Mt 6.24
Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
Mt 6.25
Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
Mt 6.26
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?
Mt 6.27
Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Mt 6.28
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak,
Mt 6.29
mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Mt 6.30
Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Mt 6.31
Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?
Mt 6.32
Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
Mt 6.33
Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Mt 6.34
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
Mt 7
Mt 7.1
Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!
Mt 7.2
Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni.
Mt 7.3
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?
Mt 7.4
Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van?
Mt 7.5
Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!
Mt 7.6
Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!
Mt 7.7
Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
Mt 7.8
Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Mt 7.9
Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle?
Mt 7.10
Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?
Mt 7.11
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.
Mt 7.12
Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.
Mt 7.13
A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta.
Mt 7.14
Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.
Mt 7.15
Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Mt 7.16
Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét?
Mt 7.17
Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.
Mt 7.18
Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.
Mt 7.19
Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Mt 7.20
Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.
Mt 7.21
Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon:
Mt 7.22
Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? -
Mt 7.23
Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!
Mt 7.24
Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.
Mt 7.25
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.
Mt 7.26
Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.
Mt 7.27
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált."
Mt 7.28
Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán,
Mt 7.29
mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.
Mt 8
Mt 8.1
Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte.
Mt 8.2
Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!"
Mt 8.3
Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától.
Mt 8.4
Ekkor Jézus ezt mondta neki: "Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!"
Mt 8.5
Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt:
Mt 8.6
"Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik."
Mt 8.7
"Megyek és meggyógyítom" - felelte neki.
Mt 8.8
A százados ezt mondta neki: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!
Mt 8.9
Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi."
Mt 8.10
Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet.
Mt 8.11
Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,
Mt 8.12
az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."
Mt 8.13
A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult.
Mt 8.14
Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.
Mt 8.15
Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki.
Mt 8.16
Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket,
Mt 8.17
hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: "Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket."
Mt 8.18
Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra.
Mt 8.19
Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: "Mester, követlek téged, bárhová mégy is."
Mt 8.20
Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
Mt 8.21
Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!"
Mt 8.22
Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!"
Mt 8.23
Bárkába szállt, s tanítványai követték.
Mt 8.24
Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.
Mt 8.25
Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!"
Mt 8.26
Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.
Mt 8.27
Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?"
Mt 8.28
Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni.
Mt 8.29
Így kiabáltak: "Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?"
Mt 8.30
Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett.
Mt 8.31
Ezért az ördögök kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!"
Mt 8.32
"Menjetek!" - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt.
Mt 8.33
A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt.
Mt 8.34
Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.
Mt 9
Mt 9.1
Erre bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment.
Mt 9.2
Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: "Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!"
Mt 9.3
Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik."
Mt 9.4
Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: "Miért gondoltok magatokban rosszat?
Mt 9.5
Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?
Mt 9.6
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!"
Mt 9.7
Az fölkelt és hazament.
Mt 9.8
Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.
Mt 9.9
Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: "Kövess engem!" Az felállt és követte.
Mt 9.10
Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett.
Mt 9.11
Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: "Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?"
Mt 9.12
Jézus meghallotta, és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Mt 9.13
Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mt 9.14
Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?"
Mt 9.15
Jézus így felelt: "Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Mt 9.16
Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz.
Mt 9.17
Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad."
Mt 9.18
Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: "Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel."
Mt 9.19
Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt.
Mt 9.20
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét.
Mt 9.21
Így gondolkodott magában: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok."
Mt 9.22
Jézus megfordult, ránézett és így szólt: "Bízzál leányom, a hited meggyógyított." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Mt 9.23
Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget,
Mt 9.24
rájuk szólt: "Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!" Erre kinevették.
Mt 9.25
Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt.
Mt 9.26
A dolognak híre járt az egész vidéken.
Mt 9.27
Jézus folytatta útját. Utánament két vak, ezt kiáltozva: "Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Mt 9.28
Amikor a házba érkezett, a vakok bementek hozzá. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" "Igen, Uram!" - felelték.
Mt 9.29
Erre megérintette a szemüket, és így szólt: "Legyen hitetek szerint!"
Mt 9.30
Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, ne tudja meg senki!"
Mt 9.31
De azok alighogy elmentek, az egész környéken elhíresztelték.
Mt 9.32
Alighogy ezek elmentek, íme, egy ördögtől megszállt némát hoztak eléje.
Mt 9.33
Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta: "Ilyen még nem történt Izraelben!"
Mt 9.34
A farizeusok azonban azt terjesztették: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket."
Mt 9.35
Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget.
Mt 9.36
Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.
Mt 9.37
"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" - mondta akkor tanítványainak. -
Mt 9.38
"Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."
Mt 10
Mt 10.1
Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.
Mt 10.2
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János,
Mt 10.3
Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé,
Mt 10.4
a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.
Mt 10.5
Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: "A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be!
Mt 10.6
Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!
Mt 10.7
Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!
Mt 10.8
A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.
Mt 10.9
Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt!
Mt 10.10
Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét.
Mt 10.11
Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek!
Mt 10.12
Amikor házába léptek, köszöntsétek!
Mt 10.13
Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.
Mt 10.14
Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!
Mt 10.15
Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!
Mt 10.16
Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!
Mt 10.17
Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!
Mt 10.18
Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot.
Mt 10.19
Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek.
Mt 10.20
Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.
Mt 10.21
Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák.
Mt 10.22
Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
Mt 10.23
Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön.
Mt 10.24
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.
Mt 10.25
Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezik, mennyivel inkább háza népét!
Mt 10.26
Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék.
Mt 10.27
Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!
Mt 10.28
Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!
Mt 10.29
Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre.
Mt 10.30
Nektek minden szál hajatok számon tartják.
Mt 10.31
Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.
Mt 10.32
Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.
Mt 10.33
De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
Mt 10.34
Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.
Mt 10.35
Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával.
Mt 10.36
Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.
Mt 10.37
Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.
Mt 10.38
Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.
Mt 10.39
Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Mt 10.40
Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
Mt 10.41
Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
 Sz K E D
Mt 10.42
S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."
 Sz K E D
Mt 11
Mt 11.1
Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban.
 Sz K E D
Mt 11.2
Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg:
Mt 11.3
"Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Mt 11.4
Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok:
Mt 11.5
Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.
Mt 11.6
Boldog, aki nem botránkozik rajtam."
Mt 11.7
Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat?
Mt 11.8
Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.
Mt 11.9
Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
Mt 11.10
Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat.
Mt 11.11
Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.
Mt 11.12
A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.
Mt 11.13
A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.
Mt 11.14
S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.
Mt 11.15
Akinek van füle, hallja meg!
Mt 11.16
Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez,
Mt 11.17
akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.
Mt 11.18
Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van.
Mt 11.19
Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel."
Mt 11.20
Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot:
Mt 11.21
"Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot.
Mt 11.22
Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek.
Mt 11.23
És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.
Mt 11.24
De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked."
Mt 11.25
Abban az időben Jézus ezeket mondta: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.
Mt 11.26
Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mt 11.27
Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.
Mt 11.28
Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.
Mt 11.29
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Mt 11.30
Az én igám édes, és az én terhem könnyű."
Mt 12
Mt 12.1
Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.
Mt 12.2
Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!"
Mt 12.3
Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?
Mt 12.4
Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.
Mt 12.5
Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt?
Mt 12.6
Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.
Mt 12.7
Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
Mt 12.8
Az Emberfia ura a szombatnak is!"
Mt 12.9
Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.
Mt 12.10
Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"
Mt 12.11
Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?
Mt 12.12
Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni."
Mt 12.13
Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.
Mt 12.14
Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mt 12.15
Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s ő mindnyájukat meggyógyította,
Mt 12.16
de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.
Mt 12.17
Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:
Mt 12.18
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.
Mt 12.19
Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.
Mt 12.20
A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Mt 12.21
Az ő nevében bíznak a pogány népek."
Mt 12.22
Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mt 12.23
A nép ámulva kérdezgette: "Csak nem ő a Dávid fia?"
Mt 12.24
Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: "Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket."
Mt 12.25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mt 12.26
Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?
Mt 12.27
Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok.
Mt 12.28
De ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mt 12.29
Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.
Mt 12.30
Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Mt 12.31
Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.
Mt 12.32
Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
Mt 12.33
Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni.
Mt 12.34
Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.
Mt 12.35
A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.
Mt 12.36
Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Mt 12.37
Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet."
Mt 12.38
Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelt szeretnénk tőled látni."
Mt 12.39
"A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.
Mt 12.40
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
Mt 12.41
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.
Mt 12.42
Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.
Mt 12.43
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.
Mt 12.44
Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Mt 12.45
Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."
Mt 12.46
Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.
Mt 12.47
Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled."
Mt 12.48
De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?"
Mt 12.49
Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim!
Mt 12.50
Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám."
Mt 13
Mt 13.1
Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján.
Mt 13.2
Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt.
Mt 13.3
Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni.
Mt 13.4
Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették.
Mt 13.5
Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben.
Mt 13.6
Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere.
Mt 13.7
Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották.
Mt 13.8
A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.
Mt 13.9
Akinek füle van, hallja meg!"
Mt 13.10
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?"
Mt 13.11
"Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem.
Mt 13.12
Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
Mt 13.13
Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.
Mt 13.14
Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.
Mt 13.15
Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.
Mt 13.16
A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall.
Mt 13.17
Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
Mt 13.18
Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet!
Mt 13.19
Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett.
Mt 13.20
A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja,
Mt 13.21
de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.
Mt 13.22
A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést.
Mt 13.23
Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13.24
Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.
Mt 13.25
Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment.
Mt 13.26
A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.
Mt 13.27
A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?
Mt 13.28
Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?
Mt 13.29
Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!
Mt 13.30
Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!"
Mt 13.31
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében.
Mt 13.32
Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között."
Mt 13.33
Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle."
Mt 13.34
Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.
Mt 13.35
Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.
Mt 13.36
Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!"
Mt 13.37
Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
Mt 13.38
A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia.
Mt 13.39
Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok.
Mt 13.40
Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is.
Mt 13.41
Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt.
Mt 13.42
Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 13.43
Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Mt 13.44
"A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
Mt 13.45
A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett.
Mt 13.46
Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
Mt 13.47
Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog.
Mt 13.48
Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.
Mt 13.49
Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
Mt 13.50
és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."
Mt 13.51
"Megértettétek mindezeket?" "Igen" - felelték.
Mt 13.52
Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő."
Mt 13.53
Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan.
Mt 13.54
Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje?
Mt 13.55
Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei?
Mt 13.56
S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?"
Mt 13.57
És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete."
Mt 13.58
Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.
Mt 14
Mt 14.1
Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.
Mt 14.2
"Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő."
Mt 14.3
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.
Mt 14.4
János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!"
Mt 14.5
Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.
Mt 14.6
Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek.
Mt 14.7
Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.
Mt 14.8
Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!"
Mt 14.9
A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.
Mt 14.10
Lefejeztette hát Jánost a börtönben.
Mt 14.11
Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.
Mt 14.12
Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.
Mt 14.13
A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból.
Mt 14.14
Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.
Mt 14.15
Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!"
Mt 14.16
Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!"
Mt 14.17
"Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték.
Mt 14.18
"Hozzátok ide!" - mondta,
Mt 14.19
s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.
Mt 14.20
Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.
Mt 14.21
Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.
Mt 14.22
Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet.
Mt 14.23
Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában.
Mt 14.24
A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Mt 14.25
Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.
Mt 14.26
Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak:
Mt 14.27
Jézus azonban megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"
Mt 14.28
Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!"
Mt 14.29
"Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
Mt 14.30
Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!"
Mt 14.31
Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?"
Mt 14.32
Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.
Mt 14.33
Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"
Mt 14.34
Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.
Mt 14.35
Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket
Mt 14.36
és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.
Mt 15
Mt 15.1
Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:
Mt 15.2
"Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket."
Mt 15.3
Így felelt nekik: "Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
Mt 15.4
Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!
Mt 15.5
Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -,
Mt 15.6
nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.
Mt 15.7
Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:
Mt 15.8
Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
Mt 15.9
Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."
Mt 15.10
Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek ide és értsétek meg!
Mt 15.11
Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert."
Mt 15.12
Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: "Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?"
Mt 15.13
Így válaszolt nekik: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
Mt 15.14
Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik."
Mt 15.15
Péter megkérte: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!"
Mt 15.16
"Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte.
Mt 15.17
Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?
Mt 15.18
Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
Mt 15.19
A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
Mt 15.20
Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert."
Mt 15.21
Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
Mt 15.22
Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek."
Mt 15.23
De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk."
Mt 15.24
Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól."
Mt 15.25
Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!"
Mt 15.26
De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak."
Mt 15.27
Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról."
Mt 15.28
Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Mt 15.29
Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
Mt 15.30
Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.
Mt 15.31
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsőítette Izrael Istenét.
Mt 15.32
Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton."
Mt 15.33
A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?"
Mt 15.34
Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk."
Mt 15.35
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
Mt 15.36
Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
Mt 15.37
Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Mt 15.38
Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
Mt 15.39
Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.
Mt 16
Mt 16.1
Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet.
Mt 16.2
Ezt válaszolta nekik: "Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég.
Mt 16.3
Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?
Mt 16.4
A gonosz házasságtörő nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét." Ezzel otthagyta őket és elment.
Mt 16.5
A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni.
Mt 16.6
Jézus figyelmeztette őket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
Mt 16.7
Azok így tanakodtak egymás között: "Nem hoztunk magunkkal kenyeret."
Mt 16.8
Jézus észrevette, s így szólt: "Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek?
Mt 16.9
Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele?
Mt 16.10
Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze?
Mt 16.11
Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?"
Mt 16.12
Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.
Mt 16.13
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Mt 16.14
Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának."
Mt 16.15
Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?"
Mt 16.16
Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia."
Mt 16.17
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Mt 16.18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Mt 16.19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."
Mt 16.20
Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
Mt 16.21
Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.
Mt 16.22
Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."
Mt 16.23
Megfordult és rászólt: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak."
Mt 16.24
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
Mt 16.25
Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.
Mt 16.26
Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?
Mt 16.27
Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.
Mt 16.28
Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában."
Mt 17
Mt 17.1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.
Mt 17.2
Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.
Mt 17.3
S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Mt 17.4
Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek."
Mt 17.5
Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!"
Mt 17.6
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek.
Mt 17.7
Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!"
Mt 17.8
Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.
Mt 17.9
A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"
Mt 17.10
A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?"
Mt 17.11
Így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.
Mt 17.12
Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is."
Mt 17.13
Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17.14
Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte,
Mt 17.15
s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.
Mt 17.16
Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani."
Mt 17.17
Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!"
Mt 17.18
Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult.
Mt 17.19
Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Mt 17.20
Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
Mt 17.21
Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel."
Mt 17.22
Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják.
Mt 17.23
Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak.
Mt 17.24
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?"
Mt 17.25
"De igen" - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?"
Mt 17.26
"Az idegenektől" - válaszolta. Jézus így folytatta: "A fiak tehát mentesek alóla.
Mt 17.27
De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!"
Mt 18
Mt 18.1
Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: "Ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Mt 18.2
Odahívott egy gyereket, közéjük állította,
Mt 18.3
s azt mondta: "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.
Mt 18.4
Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.
Mt 18.5
Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.
Mt 18.6
De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.
Mt 18.7
Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!
Mt 18.8
Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd.
Mt 18.9
Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.
Mt 18.10
Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mt 18.11
Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.
Mt 18.12
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?
Mt 18.13
Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Mt 18.14
Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.
Mt 18.15
Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet.
Mt 18.16
Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot.
Mt 18.17
Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Mt 18.18
Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
Mt 18.19
Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.
Mt 18.20
Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."
Mt 18.21
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?"
Mt 18.22
"Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.
Mt 18.23
A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit.
Mt 18.24
Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki.
Mt 18.25
Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen.
Mt 18.26
A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked!
Mt 18.27
Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte.
Mt 18.28
Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol!
Mt 18.29
A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked!
Mt 18.30
De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását.
Mt 18.31
Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt.
Mt 18.32
Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem.
Mt 18.33
Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? -
Mt 18.34
Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott.
Mt 18.35
Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."
Mt 19
Mt 19.1
Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát és Júda határába ment, a Jordánon túlra.
Mt 19.2
Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket.
Mt 19.3
Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: "El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?"
Mt 19.4
Így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket,
Mt 19.5
és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő?
Mt 19.6
Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Mt 19.7
De azok mondták: "Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?"
Mt 19.8
"Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket - felelte -, de kezdetben nem így volt.
Mt 19.9
Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör."
Mt 19.10
A tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni."
Mt 19.11
Erre így válaszolt: "Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott.
Mt 19.12
Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!"
Mt 19.13
Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket.
Mt 19.14
Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!"
Mt 19.15
Azzal rájuk tette kezét, s elment onnét.
Mt 19.16
Egy alkalommal odalépett hozzá valaki, és megkérdezte tőle: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?"
Mt 19.17
Így felelt neki: "Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat."
Mt 19.18
Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus felsorolta: "Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál,
Mt 19.19
apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat."
Mt 19.20
Az ifjú erre kijelentette: "Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?"
Mt 19.21
"Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!"
Mt 19.22
Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Mt 19.23
Jézus most tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába.
Mt 19.24
Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Mt 19.25
Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Mt 19.26
Jézus rájuk nézett, és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges."
Mt 19.27
Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?"
Mt 19.28
Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.
Mt 19.29
Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.
Mt 19.30
Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."
 Sz K E D
Mt 20
Mt 20.1
"A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.
Mt 20.2
Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe.
Mt 20.3
A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon.
Mt 20.4
Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.
Mt 20.5
Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett.
Mt 20.6
Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
Mt 20.7
Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik.
Mt 20.8
Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig.
Mt 20.9
Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak.
Mt 20.10
Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Mt 20.11
Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
Mt 20.12
Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.
Mt 20.13
Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
Mt 20.14
Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked.
Mt 20.15
Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?
Mt 20.16
Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók."
Mt 20.17
Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt,
Mt 20.18
s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik,
Mt 20.19
és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad."
Mt 20.20
Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
Mt 20.21
Megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban."
Mt 20.22
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték.
Mt 20.23
Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta."
Mt 20.24
A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre.
Mt 20.25
Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük.
Mt 20.26
A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
Mt 20.27
s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.
Mt 20.28
Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."
Mt 20.29
Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte.
Mt 20.30
Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Mt 20.31
A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Mt 20.32
Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: "Mit akartok, mit tegyek?"
Mt 20.33
"Uram - felelték -, hogy megnyíljék a szemünk."
Mt 20.34
Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.
Mt 21
Mt 21.1
Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát,
Mt 21.2
ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide!
Mt 21.3
Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi."
Mt 21.4
Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:
Mt 21.5
Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.
Mt 21.6
A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.
Mt 21.7
Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.
Mt 21.8
A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták.
Mt 21.9
Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!"
Mt 21.10
Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Ki ez?" - kérdezgették. -
Mt 21.11
"Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép.
Mt 21.12
Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.
Mt 21.13
"Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek."
Mt 21.14
A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket.
Mt 21.15
Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: "Hozsanna Dávid fiának!", méltatlankodtak,
Mt 21.16
és szóltak neki: "Hallod, mit kiabálnak?" Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?"
Mt 21.17
Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.
Mt 21.18
Kora reggel a városba tartva megéhezett.
Mt 21.19
Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.
Mt 21.20
Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?"
Mt 21.21
"Bizony mondom nektek - felelte Jézus -, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy.
Mt 21.22
Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok."
Mt 21.23
Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?"
Mt 21.24
Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit. - Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.
Mt 21.25
Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Mt 21.26
Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja."
Mt 21.27
Ezért ezt a választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk". Erre ő így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
Mt 21.28
"Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni.
Mt 21.29
Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment.
Mt 21.30
Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki.
Mt 21.31
Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?" "Az első" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában.
Mt 21.32
Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek."
Mt 21.33
"Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe.
Mt 21.34
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést.
Mt 21.35
Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
Mt 21.36
Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak.
Mt 21.37
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik.
Mt 21.38
De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.
Mt 21.39
Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték.
Mt 21.40
Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?"
Mt 21.41
"A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést."
Mt 21.42
Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.
Mt 21.43
Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Mt 21.44
Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja."
Mt 21.45
E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt.
Mt 21.46
El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.
Mt 22
Mt 22.1
Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:
Mt 22.2
"A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának.
Mt 22.3
Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni.
Mt 22.4
Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre!
Mt 22.5
Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.
Mt 22.6
A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket.
Mt 22.7
A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.
Mt 22.8
Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
Mt 22.9
Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!
Mt 22.10
A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.
Mt 22.11
Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve.
Mt 22.12
Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
Mt 22.13
a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 22.14
Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Mt 22.15
A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.
Mt 22.16
Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.
Mt 22.17
Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?"
Mt 22.18
Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: "Mit kísértetek, képmutatók?
Mt 22.19
Mutassátok az adópénzt!" Odanyújtottak neki egy dénárt.
Mt 22.20
Ekkor megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és a felirata ez?" "A császáré" - felelték.
Mt 22.21
Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!"
Mt 22.22
Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.
Mt 22.23
Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést
Mt 22.24
intéztek hozzá: "Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
Mt 22.25
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta.
Mt 22.26
Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
Mt 22.27
Végül meghalt az asszony is.
Mt 22.28
A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt."
Mt 22.29
Jézus így válaszolt: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
Mt 22.30
A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
Mt 22.31
Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:
Mt 22.32
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké."
Mt 22.33
Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.
Mt 22.34
Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek.
Mt 22.35
Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá:
Mt 22.36
"Mester, melyik a főparancs a törvényben?"
Mt 22.37
Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mt 22.38
Ez a legnagyobb, az első parancs.
Mt 22.39
A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
Mt 22.40
Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22.41
Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus
Mt 22.42
föltette nekik a kérdést: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték.
Mt 22.43
Ő tovább kérdezte őket: "Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja:
Mt 22.44
Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem.
Mt 22.45
Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?"
Mt 22.46
Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.
Mt 23
Mt 23.1
Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult,
Mt 23.2
ezekkel a szavakkal: "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek.
Mt 23.3
Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.
Mt 23.4
Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.
Mt 23.5
Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat.
Mt 23.6
Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket,
Mt 23.7
szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek.
Mt 23.8
Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Mt 23.9
Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.
Mt 23.10
Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.
Mt 23.11
Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz.
Mt 23.12
Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
Mt 23.13
Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be.
Mt 23.14
Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok.
Mt 23.15
Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.
Mt 23.16
Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi.
Mt 23.17
Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?
Mt 23.18
Ugyanígy: Ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta levő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi.
Mt 23.19
Ti vakok! Hát mi több, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?
Mt 23.20
Aki az oltárra esküszik, rá esküszik és mindenre, ami csak rajta van.
Mt 23.21
Aki a templomra esküszik, rá esküszik, s arra, aki benne lakik.
Mt 23.22
Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül.
Mt 23.23
Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Mt 23.24
Ti vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek.
Mt 23.25
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel.
Mt 23.26
Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz.
Mt 23.27
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal.
Mt 23.28
Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Mt 23.29
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek,
Mt 23.30
s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában.
Mt 23.31
Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai.
Mt 23.32
Töltsétek csak be atyáitok mértékét!
Mt 23.33
Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?
Mt 23.34
Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldöztök.
Mt 23.35
Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg.
Mt 23.36
Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket.
Mt 23.37
Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.
Mt 23.38
Íme, elhagyatott lesz házatok.
Mt 23.39
Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
Mt 24
Mt 24.1
Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odafordultak hozzá, és mutogatták neki a templom köveit.
Mt 24.2
Erre megjegyezte: "Látjátok ezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának."
Mt 24.3
Amikor az Olajfák-hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: "Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?"
Mt 24.4
Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket.
Mt 24.5
Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.
Mt 24.6
Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.
Mt 24.7
Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.
Mt 24.8
De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek.
Mt 24.9
Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket.
Mt 24.10
Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást.
Mt 24.11
Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.
Mt 24.12
A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet,
Mt 24.13
de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mt 24.14
Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.
Mt 24.15
Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt - aki olvassa, értse meg! -,
Mt 24.16
akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe.
Mt 24.17
Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját,
Mt 24.18
s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét.
Mt 24.19
Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
Mt 24.20
Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!
Mt 24.21
Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.
Mt 24.22
Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
Mt 24.23
Akkor ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek.
Mt 24.24
Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.
Mt 24.25
Lám, előre megmondtam nektek.
Mt 24.26
Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában -, ne menjetek ki, hogy a házban rejtőzködik -, ne higgyétek el!
Mt 24.27
Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.
Mt 24.28
Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.
Mt 24.29
Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek.
Mt 24.30
Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Mt 24.31
Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.
Mt 24.32
Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Mt 24.33
Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban.
Mt 24.34
Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.
Mt 24.35
Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
Mt 24.36
Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.
Mt 24.37
Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt.
Mt 24.38
A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába,
Mt 24.39
s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
Mt 24.40
Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Mt 24.41
Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Mt 24.42
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.
Mt 24.43
Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön.
Mt 24.44
Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!
Mt 24.45
Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik?
Mt 24.46
Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja!
Mt 24.47
Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli.
Mt 24.48
De ha a szolga hitvány s magában azt gondolja, hogy "Késik a gazdám" -
Mt 24.49
ezért ütni-verni kezdi a többi szolgát, és együtt eszik-iszik a részegekkel;
Mt 24.50
ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti.
Mt 24.51
Kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 25
Mt 25.1
A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek.
Mt 25.2
Öt balga volt közülük, öt pedig okos.
Mt 25.3
A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele.
Mt 25.4
Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban.
Mt 25.5
A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.
Mt 25.6
Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! -
Mt 25.7
Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat.
Mt 25.8
A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. -
Mt 25.9
Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.
Mt 25.10
Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult.
Mt 25.11
Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk!
Mt 25.12
De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.
Mt 25.13
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
Mt 25.14
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát.
Mt 25.15
Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Mt 25.16
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta.
Mt 25.17
Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.
Mt 25.18
Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
Mt 25.19
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.
Mt 25.20
Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. -
Mt 25.21
Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Mt 25.22
Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. -
Mt 25.23
Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Mt 25.24
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.
Mt 25.25
Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. -
Mt 25.26
Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
Mt 25.27
Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.
Mt 25.28
Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mt 25.29
Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.
Mt 25.30
Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 25.31
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.
Mt 25.32
Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.
Mt 25.33
A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Mt 25.34
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!
Mt 25.35
Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.
Mt 25.36
Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.
Mt 25.37
Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?
Mt 25.38
Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?
Mt 25.39
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?
Mt 25.40
A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Mt 25.41
Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.
Mt 25.42
Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.
Mt 25.43
Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Mt 25.44
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?
Mt 25.45
Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.
Mt 25.46
Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."
Mt 26
Mt 26.1
Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
Mt 26.2
"Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják."
Mt 26.3
Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában,
Mt 26.4
és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.
Mt 26.5
Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt."
Mt 26.6
Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,
Mt 26.7
odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.
Mt 26.8
Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás?
Mt 26.9
Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."
Mt 26.10
Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.
Mt 26.11
Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.
Mt 26.12
Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.
Mt 26.13
Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett."
Mt 26.14
Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz,
Mt 26.15
és ezt kérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki.
Mt 26.16
Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Mt 26.17
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?"
Mt 26.18
Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát."
Mt 26.19
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.
Mt 26.20
Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.
Mt 26.21
Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."
Mt 26.22
Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?"
Mt 26.23
"Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte.
Mt 26.24
Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."
Mt 26.25
Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta.
Mt 26.26
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Mt 26.27
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan,
Mt 26.28
mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mt 26.29
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Mt 26.30
Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.
Mt 26.31
Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.
Mt 26.32
De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába."
Mt 26.33
Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha."
Mt 26.34
Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."
Mt 26.35
Péter erősködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.
Mt 26.36
Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom."
Mt 26.37
Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.
Mt 26.38
"Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!"
Mt 26.39
Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
Mt 26.40
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Mt 26.41
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen."
Mt 26.42
Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!"
Mt 26.43
Amikor visszatért, megint alva találta őket.
Mt 26.44
Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
Mt 26.45
Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.
Mt 26.46
Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul."
Mt 26.47
Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
Mt 26.48
Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!"
Mt 26.49
Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta.
Mt 26.50
Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.
Mt 26.51
Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.
Mt 26.52
Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.
Mt 26.53
Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?
Mt 26.54
De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"
Mt 26.55
Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.
Mt 26.56
Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
Mt 26.57
Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.
Mt 26.58
Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
Mt 26.59
A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,
Mt 26.60
de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő,
Mt 26.61
s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni."
Mt 26.62
A főpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?"
Mt 26.63
Jézus hallgatott. A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?"
Mt 26.64
"Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin."
Mt 26.65
A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.
Mt 26.66
Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták.
Mt 26.67
Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,
Mt 26.68
és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"
Mt 26.69
Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál."
Mt 26.70
De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."
Mt 26.71
Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek.
Mt 26.72
Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."
Mt 26.73
Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul."
Mt 26.74
Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas.
Mt 26.75
Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.
Mt 27
Mt 27.1
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.
Mt 27.2
Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
Mt 27.3
Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek.
Mt 27.4
"Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!"
Mt 27.5
Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.
Mt 27.6
A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja."
Mt 27.7
Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek.
Mt 27.8
Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek.
Mt 27.9
Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire,
Mt 27.10
s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
Mt 27.11
Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - felelte Jézus.
Mt 27.12
A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.
Mt 27.13
Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?"
Mt 27.14
De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött.
Mt 27.15
Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.
Mt 27.16
Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.
Mt 27.17
Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"
Mt 27.18
Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.
Mt 27.19
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta."
Mt 27.20
A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát.
Mt 27.21
A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották.
Mt 27.22
Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!"
Mt 27.23
"De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!"
Mt 27.24
Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!"
Mt 27.25
Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"
Mt 27.26
Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Mt 27.27
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.
Mt 27.28
Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá.
Mt 27.29
Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
Mt 27.30
Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét.
Mt 27.31
Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Mt 27.32
Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
Mt 27.33
Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve.
Mt 27.34
Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
Mt 27.35
Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján,
Mt 27.36
majd leheveredtek, és őrizték.
Mt 27.37
Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya."
Mt 27.38
Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Mt 27.39
Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva
Mt 27.40
mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
Mt 27.41
Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is:
Mt 27.42
"Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.
Mt 27.43
Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok."
Mt 27.44
Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.
Mt 27.45
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
Mt 27.46
Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
Mt 27.47
Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja."
Mt 27.48
Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki.
Mt 27.49
A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"
Mt 27.50
Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Mt 27.51
Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,
Mt 27.52
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
Mt 27.53
Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
Mt 27.54
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták.
Mt 27.55
Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.
Mt 27.56
Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.
Mt 27.57
Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.
Mt 27.58
Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
Mt 27.59
József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
Mt 27.60
s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.
Mt 27.61
Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
Mt 27.62
Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és
Mt 27.63
figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.
Mt 27.64
Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél."
Mt 27.65
"Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!"
Mt 27.66
Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.
Mt 28
Mt 28.1
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.
Mt 28.2
Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Mt 28.3
Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó.
Mt 28.4
Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak.
Mt 28.5
Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.
Mt 28.6
Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!
Mt 28.7
Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam."
Mt 28.8
Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.
Mt 28.9
Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.
Mt 28.10
Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak."
Mt 28.11
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket.
Mt 28.12
Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak
Mt 28.13
és meghagyták nekik: "Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták.
Mt 28.14
Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket."
Mt 28.15
Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.
Mt 28.16
A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.
Mt 28.17
Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek.
Mt 28.18
Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön.
Mt 28.19
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,
Mt 28.20
és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."