Józsue könyve

Józs 1
Józs 1.1
Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta:
Józs 1.2
"Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.
Józs 1.3
Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam.
Józs 1.4
A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok.
Józs 1.5
Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.
Józs 1.6
Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom.
Józs 1.7
Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj.
Józs 1.8
Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked,
Józs 1.9
hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész."
Józs 1.10
Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak:
Józs 1.11
"Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul."
Józs 1.12
Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue:
Józs 1.13
"Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet.
Józs 1.14
Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre,
Józs 1.15
míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé."
Józs 1.16
Így válaszoltak Józsuénak: "Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket.
Józs 1.17
Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt!
Józs 1.18
Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!"
Józs 2
Józs 2.1
Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek.
Józs 2.2
Jerikó királyának nyomban jelentették: "Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni."
Józs 2.3
Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék."
Józs 2.4
De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók.
Józs 2.5
Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!"
Józs 2.6
Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket.
Józs 2.7
A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.
Józs 2.8
Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre.
Józs 2.9
Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület.
Józs 2.10
Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot.
Józs 2.11
Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön.
Józs 2.12
Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet;
Józs 2.13
hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól."
Józs 2.14
A hírszerzők azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád."
Józs 2.15
Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott.
Józs 2.16
S így szólt hozzájuk: "Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra."
Józs 2.17
Az emberek azt felelték neki: "Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani:
Józs 2.18
Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat.
Józs 2.19
Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk.
Józs 2.20
De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk."
Józs 2.21
Erre így válaszolt: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.
Józs 2.22
Elmentek és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket.
Józs 2.23
Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt.
Józs 2.24
Így szóltak Józsuéhoz: "Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója."
Józs 3
Józs 3.1
Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát.
Józs 3.2
Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort
Józs 3.3
és megparancsolták a népnek: "Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el és kövessétek őket,
Józs 3.4
hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!"
Józs 3.5
Józsue így szólt a néphez: "Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben."
Józs 3.6
A papoknak pedig ezt mondta Józsue: "Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!" Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak.
Józs 3.7
Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam.
Józs 3.8
De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg."
Józs 3.9
Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: "Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!"
Józs 3.10
Aztán így folytatta Józsue: "Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat:
Józs 3.11
az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon.
Józs 3.12
Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet.
Józs 3.13
Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik."
Józs 3.14
Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték.
Józs 3.15
Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -,
Józs 3.16
a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben.
Józs 3.17
A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.
Józs 4
Józs 4.1
Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz:
Józs 4.2
"Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet,
Józs 4.3
s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre."
Józs 4.4
Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet,
Józs 4.5
s így szólt hozzájuk: "Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyitek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint,
Józs 4.6
hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek:
Józs 4.7
Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak."
Józs 4.8
Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették.
Józs 4.9
Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket.
Józs 4.10
A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt.
Józs 4.11
Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén.
Józs 4.12
Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik.
Józs 4.13
Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára.
Józs 4.14
Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében.
Józs 4.15
Az Úr így szólt Józsuéhoz:
Józs 4.16
"Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból."
Józs 4.17
S Józsue megparancsolta a papoknak: "Gyertek föl a Jordánból!"
Józs 4.18
A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.
Józs 4.19
Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.
Józs 4.20
Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel.
Józs 4.21
Azután így szólt Izrael fiaihoz: "Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek,
Józs 4.22
ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon,
Józs 4.23
mert az Úr, a ti Istenetek kiszárasztotta előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárasztotta előttünk, míg át nem keltünk,
Józs 4.24
hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket."
Józs 5
Józs 5.1
Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai előtt, míg át nem keltek, elhagyta őket a bátorságuk, s Izrael fiai előtt elállt a lélegzetük.
Józs 5.2
Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: "Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!"
Józs 5.3
Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján.
Józs 5.4
Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfi nemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán.
Józs 5.5
Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül.
Józs 5.6
Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.
Józs 5.7
Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket.
Józs 5.8
Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek.
Józs 5.9
S az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát." S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig.
Józs 5.10
Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán.
Józs 5.11
Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon.
Józs 5.12
Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.
Józs 5.13
Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: "Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?"
Józs 5.14
Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?"
Józs 5.15
Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette.
Józs 6
Józs 6.1
Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki.
Józs 6.2
Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok,
Józs 6.3
a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át.
Józs 6.4
Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat].
Józs 6.5
Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van."
Józs 6.6
Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt"].
Józs 6.7
A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt."
Józs 6.8
[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt,
Józs 6.9
[akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat.
Józs 6.10
A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!"
Józs 6.11
Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.
Józs 6.12
Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját.
Józs 6.13
Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette.
Józs 6.14
Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
Józs 6.15
A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.]
Józs 6.16
A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost.
Józs 6.17
A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk.
Józs 6.18
Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá.
Józs 6.19
Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!"
Józs 6.20
A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették.
Józs 6.21
Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.
Józs 6.22
Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki."
Józs 6.23
A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül.
Józs 6.24
Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták.
Józs 6.25
Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.
Józs 6.26
Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére!
Józs 6.27
Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.
Józs 7
Józs 7.1
Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.
Józs 7.2
Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: "Menjetek, és kémleljétek ki az országot!" Az emberek elmentek Ait kikémlelni.
Józs 7.3
Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak."
Józs 7.4
Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól.
Józs 7.5
Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.
Józs 7.6
Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.
Józs 7.7
Józsue szólt: "Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl!
Józs 7.8
Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt?
Józs 7.9
A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?"
Józs 7.10
Az Úr így válaszolt Józsuénak: "Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva?
Józs 7.11
Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették.
Józs 7.12
Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott.
Józs 7.13
Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott.
Józs 7.14
Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után.
Józs 7.15
S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben."
Józs 7.16
Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors.
Józs 7.17
Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).
Józs 7.18
Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből.
Józs 7.19
Józsue így szólt Áchánhoz: "Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!"
Józs 7.20
Áchán azt válaszolta Józsuénak: "Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem.
Józs 7.21
Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul."
Józs 7.22
Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta.
Józs 7.23
Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé.
Józs 7.24
Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte.
Józs 7.25
Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte.
Józs 7.26
Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.
Józs 8
Józs 8.1
Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét.
Józs 8.2
Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról."
Józs 8.3
Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket,
Józs 8.4
miután kiadta nekik a parancsot: "Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken!
Józs 8.5
Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük.
Józs 8.6
Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal!
Józs 8.7
Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja.
Józs 8.8
Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek".
Józs 8.9
Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel.
Józs 8.10
Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen.
Józs 8.11
Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy.
Józs 8.12
Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket.
Józs 8.13
A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.
Józs 8.14
Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak.
Józs 8.15
Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában.
Józs 8.16
Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól.
Józs 8.17
Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül.
Józs 8.18
Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom." Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt.
Józs 8.19
Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Neki iramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.
Józs 8.20
Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték.
Józs 8.21
Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat.
Józs 8.22
A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől.
Józs 8.23
Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték.
Józs 8.24
Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta.
Józs 8.25
Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12000-re rúgott - Ainak összes lakója.
Józs 8.26
Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot.
Józs 8.27
Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak.
Józs 8.28
Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig.
Józs 8.29
Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.
Józs 8.30
Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt,
Józs 8.31
ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.
Józs 8.32
Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt.
Józs 8.33
Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani.
Józs 8.34
Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint.
Józs 8.35
Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.
Józs 9
Józs 9.1
Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hetita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita,
Józs 9.2
szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind Józsue és Izrael ellen.
Józs 9.3
Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival,
Józs 9.4
azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlőkkel.
Józs 9.5
A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott.
Józs 9.6
Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: "Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!"
Józs 9.7
Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: "Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?"
Józs 9.8
Erre azt felelték Józsuénak: "Szolgáid vagyunk." Józsue megkérdezte tőlük: "Kik vagytok, honnan jöttök?"
Józs 9.9
Így feleltek: "Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett,
Józs 9.10
s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával művelt, aki Astarotban székelt.
Józs 9.11
Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget!
Józs 9.12
Itt a kenyerünk - még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott.
Józs 9.13
Ezek a borostömlők is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük őket, s most szakadozottak.
Józs 9.14
Itt a végtelen hosszú úton elnyűtt sarunk és ruhánk." Az elöljárók vettek élelmükből anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna.
Józs 9.15
Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik.
Józs 9.16
Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él.
Józs 9.17
Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak.
Józs 9.18
De nem igázták le őket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt.
Józs 9.19
Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: "Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet.
Józs 9.20
Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk őket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik."
Józs 9.21
Aztán hozzáfűzték az elöljárók: "Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói." A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták.
Józs 9.22
Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: "Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek?
Józs 9.23
Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában."
Józs 9.24
Azt felelték Józsuénak: "Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt.
Józs 9.25
Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod."
Józs 9.26
Így bánt velük: kimentette őket Izrael fiainak kezéből, nem ölték meg őket.
Józs 9.27
Azon a napon a közösség szolgálatába állította őket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte őket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.
Józs 10
Józs 10.1
Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot - úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt -, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közé vegyültek,
Józs 10.2
nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok.
Józs 10.3
Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel:
Józs 10.4
"Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival."
Józs 10.5
Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták.
Józs 10.6
Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: "Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk."
Józs 10.7
Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.
Józs 10.8
Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked."
Józs 10.9
Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból.
Józs 10.10
Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket.
Józs 10.11
Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől.
Józs 10.12
Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: "Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!"
Józs 10.13
S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát.
Józs 10.14
Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért.
Józs 10.15
Józsue, és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba.
Józs 10.16
Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették:
Józs 10.17
"Megtaláltuk az öt királyt elrejtőzve, Makkeda barlangjában."
Józs 10.18
Józsue azt válaszolta: "Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek.
Józs 10.19
Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözőbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta őket."
Józs 10.20
Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba.
Józs 10.21
Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni.
Józs 10.22
Józsue akkor így szólt: "Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!"
Józs 10.23
Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát.
Józs 10.24
Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: "Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!"
Józs 10.25
Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: "Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek."
Józs 10.26
Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára - ott maradtak felakasztva egészen estig.
Józs 10.27
Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig.
Józs 10.28
Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józs 10.29
Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -,
Józs 10.30
az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józs 10.31
Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta -
Józs 10.32
az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette.
Józs 10.33
Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki.
Józs 10.34
Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta:
Józs 10.35
még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette.
Józs 10.36
Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta.
Józs 10.37
Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot.
Józs 10.38
Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta.
Józs 10.39
Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
Józs 10.40
Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki,
Józs 10.41
Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig.
Józs 10.42
Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért.
Józs 10.43
Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.
Józs 11
Józs 11.1
Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Szimoon királyának, Achsaf királyának,
Józs 11.2
s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtőket lakták:
Józs 11.3
a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hetita Hermon alatt, Micpa földjén.
Józs 11.4
Elindultak, s velük összes csapatuk - megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel.
Józs 11.5
Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel.
Józs 11.6
Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!"
Józs 11.7
Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket.
Józs 11.8
Az Úr Izrael kezére adta őket. Legyőzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidonig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte őket. Teljesen megsemmisítette őket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben.
Józs 11.9
Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette.
Józs 11.10
Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye.
Józs 11.11
Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották.
Józs 11.12
Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta.
Józs 11.13
De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue.
Józs 11.14
E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve.
Józs 11.15
Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
Józs 11.16
Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait.
Józs 11.17
A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte.
Józs 11.18
Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal.
Józs 11.19
Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el.
Józs 11.20
Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
Józs 11.21
Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot.
Józs 11.22
Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban.
Józs 11.23
Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.
Józs 12
Józs 12.1
Ezek azok a királyai az országnak, akiket Izrael fiai legyőztek, s akiknek földjét megszerezték, a Jordánon túl, kelet felé, az Arnon-pataktól egészen a Hermon-hegységig, az egész Arabát is beleértve:
Józs 12.2
Szichon, az amoriták királya, aki Hesbonban székelt és az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől [a völgy közepét is beleszámítva] Gileád felén át egészen a Jabbok-patakig, az ammoniták határáig uralkodott,
Józs 12.3
keleten pedig az Arabán át egyfelelől Kinnerot tengeréig és Araba tengeréig vagy a Sós-tengerig, Bet-ha-Jesimot irányában, ahonnan az ember délen eléri a Piszga lejtőinek a lábát.
Józs 12.4
Mellette Og, Básán királya, a legutolsó refaiták egyike uralkodott - Astarotban és Edreiben székelve -
Józs 12.5
a Hermon-hegységen, Szalkán és egész Básánon, egészen a gesuriták és maachatiták határáig, továbbá Gileád felén, Szichonnak, Hesbon királyának a határáig.
Józs 12.6
Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai legyőzték, és (országát) Mózes, az Úr szolgája Ruben és Gád fiainak, valamint Manassze törzse felének adta birtokul.
Józs 12.7
Ezek azok a királyai az országnak, akiket Józsue és Izrael fiai legyőztek a Jordánon innen, nyugat felé, a Libanon völgyében fekvő Baal-Gádtól egészen a Pele hegyéig, amely Szeirrel szemben emelkedik, és akiknek földjét Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogy törzsekre oszlik,
Józs 12.8
a hegyvidéken és a síkságon, Arabában és a lejtőkön, a pusztában és a Negebben - a hetiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták és jebuziták (földjén):
Józs 12.9
Jerikó királya - egy; a Bétel melletti Ai királya - egy;
Józs 12.10
Jeruzsálem királya - egy; Hebron királya - egy;
Józs 12.11
Jarmut királya - egy; Lachis királya - egy;
Józs 12.12
Eglon királya - egy; Gézer királya - egy;
Józs 12.13
Debir királya - egy; Geder királya - egy;
Józs 12.14
Horma királya - egy; Arad királya - egy;
Józs 12.15
Libna királya - egy; Adullam királya - egy;
Józs 12.16
Makkeda királya - egy; Bétel királya - egy;
Józs 12.17
Tappuach királya - egy; Hefer királya - egy;
Józs 12.18
Afek királya - egy; Száron királya - egy;
Józs 12.19
Madosz királya - egy; Hacor királya - egy;
Józs 12.20
Szimoon királya - egy; Achsaf királya - egy;
Józs 12.21
Tanach királya - egy; Megiddó királya - egy;
Józs 12.22
Kedes királya - egy; Jokneam királya Kármelban - egy;
Józs 12.23
Dor királya a Dor magaslatain - egy; Gojim királya Galileában - egy;
Józs 12.24
Tirca királya - egy. Összesen 31 király.
Józs 13
Józs 13.1
Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: "Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra:
Józs 13.2
A filiszteusok minden határa és a gesuriták egész földje,
Józs 13.3
a Sichortól, amely Egyiptomtól keletre folyik, egészen Ekron határáig, északon - ez a kánaániaké. [A filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, aszkaloni, gáti és ekroni; az avviták
Józs 13.4
délen élnek.] A kánaániak egész földje Gázától kezdve, és a szidoniak, egészen Afekáig és az amoriták határáig,
Józs 13.5
azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baal-Gádtól egészen Hamat bejáratáig.
Józs 13.6
Elűzöm Izrael fiai elől a hegyvidék minden lakóját, a Libanontól egészen Miszrefotig, nyugaton, az összes szidónit. Te csak oszd fel a földet sorsvetéssel Izrael fiai között, amint parancsoltam neked.
Józs 13.7
Itt az ideje, hogy ezt a földet feloszd a kilenc törzs, valamint Manassze fél törzse között: a Jordántól a Nagy-tengerig add nekik, nyugaton a Nagy-tenger legyen a határuk."
Józs 13.8
Manassze törzsének másik fele már megkapta örökségét Ruben és Gád fiaival - Mózes adta ki nekik a Jordánon túl, kelet felé Mózes, az Úr szolgája akkoriban nekik adta részül:
Józs 13.9
Aroer földjét, amely az Arnon völgye szélén fekszik és a várost a völgy közepén; az egész fennsíkot Medbától Dibonig;
Józs 13.10
Szichonnak, az amoriták királyának minden városát, aki Hesbonban székelt, egészen az ammoniták határáig;
Józs 13.11
továbbá Gileádot és a gesuriták meg a maachiták földjét az egész Hermon-hegységgel, végül egész Básánt Szalkáig;
Józs 13.12
Básánban Ognak egész birodalmát, aki Astarotban és Edreiben uralkodott és az utolsó refaita volt. Ezt a két királyt Mózes győzte le és űzte el.
Józs 13.13
A gesuritákat és maachitákat azonban nem űzték el Izrael fiai, ma is Gesurban és Maachában élnek, Izrael körében.
Józs 13.14
Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki.
Józs 13.15
Mózes Ruben fiai törzsének nemzetségeik szerint adott örökrészt.
Józs 13.16
Az övék lett a föld az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől, s a völgy közepén elterülő várostól, az egész fennsík Medbáig,
Józs 13.17
Hesbon a fennsíkon elterülő összes várossal: Dibon, Bamot-Baal, Bet-Baal-Meon,
Józs 13.18
Jachac, Kedemot, Mefaat,
Józs 13.19
Kirjataijim, Szibma és a Gór-hegységnél Ceret-has-Sachar;
Józs 13.20
aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot,
Józs 13.21
a fennsík összes városa, továbbá Szichonnak, az amoriták királyának egész országa, aki Hesbonban székelt; őt éppúgy legyőzte Mózes, mint Midián fejedelmeit, Evit, Rekemet, Curt, Hurt, Rebát, Szichon hűbéreseit, akik az országban éltek.
Józs 13.22
Beor fiát, Bileámot, a jövendőmondót is kardélre hányták Izrael fiai más áldozatokkal egyetemben.
Józs 13.23
Így Ruben fiainak földje egészen a Jordánig terjedt. Ez lett Ruben fiainak az öröksége a nemzetségek szerint: a városok és a hozzájuk tartozó helységek.
Józs 13.24
Mózes Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint osztott örökrészt.
Józs 13.25
Az ő földjük lett: Jazer, Gileád összes városa, az ammoniták földjének fele egészen a Rabbával szemközt fekvő Aroerig,
Józs 13.26
továbbá Hesbontól egészen Ramatham-Micpéig és Betonomig, azután Machanajimtól Lo-Debar vidékéig,
Józs 13.27
végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján,
Józs 13.28
kelet felé. Ez lett Gád fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: a városok a hozzájuk tartozó helységekkel.
Józs 13.29
Mózes Manassze törzse felének nemzetségeik szerint adott örökrészt.
Józs 13.30
Az ő földjük lett: Machanajimtól kezdve egész Básán, Ognak, Básán királyának egész országa, a básáni Jair összes sátortábora, 60 város.
Józs 13.31
Gileád fele, valamint Astarot és Edrei, Og székhelyei Básánban Manassze fia, Machir fiainak jutott örökrészül, Machir fiai felének, nemzetségeik szerint.
Józs 13.32
Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben.
Józs 13.33
Lévi törzsének nem adott örökrészt: az Úr, Izrael Istene lett az örökrésze, amint megmondta neki.
Józs 14
Józs 14.1
Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia, s Izrael törzseinek a fejei.
Józs 14.2
Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta.
Józs 14.3
Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget.
Józs 14.4
József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára.
Józs 14.5
Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor.
Józs 14.6
Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában.
Józs 14.7
Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előre küldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint.
Józs 14.8
A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát."
Józs 14.9
Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: "Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát."
Józs 14.10
Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok.
Józs 14.11
Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni.
Józs 14.12
Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr."
Józs 14.13
Józsue megáldotta Kálebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül.
Józs 14.14
Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kálebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát.
Józs 14.15
Hebronnak azelőtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember. És az országban elcsitult a harc.
Józs 15
Józs 15.1
Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra.
Józs 15.2
Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött,
Józs 15.3
majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult,
Józs 15.4
átment Acmonon és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok.
Józs 15.5
Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött.
Józs 15.6
Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott.
Józs 15.7
Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott és En-Rogelben ért véget.
Józs 15.8
Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik.
Józs 15.9
A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen.
Józs 15.10
Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén - ez másként Keszalon -, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában
Józs 15.11
elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert.
Józs 15.12
A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül.
Józs 15.13
Jefunne fia, Káleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront.
Józs 15.14
Káleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait.
Józs 15.15
Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak.
Józs 15.16
Káleb azt mondta: "Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül.
Józs 15.17
Otniel foglalta el, Káleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Káleb a lányát, Achszát feleségül."
Józs 15.18
Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Káleb megkérdezte: "Mit akarsz?"
Józs 15.19
"Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!" S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat.
Józs 15.20
Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Józs 15.21
Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur,
Józs 15.22
Kina, Dimon, Adada,
Józs 15.23
Kedes, Hacar, Jitnan,
Józs 15.24
Szif, Telem, Bealot,
Józs 15.25
Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor),
Józs 15.26
Aman, Sema, Molada,
Józs 15.27
Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet,
Józs 15.28
Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja,
Józs 15.29
Baala, Ijim, Ecem,
Józs 15.30
Eltolad, Keszil, Horma,
Józs 15.31
Ciklag, Madmanna, Szanszanna,
Józs 15.32
Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.33
A síkságon Estaol, Corea, Asna,
Józs 15.34
Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam,
Józs 15.35
Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka,
Józs 15.36
Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.37
Cenan, Hadasa, Migdal-Gad,
Józs 15.38
Dilean, Ham-Micpe, Jokteel,
Józs 15.39
Lachis, Boszkat, Eglon,
Józs 15.40
Kabbon, Lachmasz, Kitlis,
Józs 15.41
Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.42
Libna, Eter, Asan,
Józs 15.43
Iftach, Asna, Necib,
Józs 15.44
Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.45
Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.46
Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt.
Józs 15.47
Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig.
Józs 15.48
A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko,
Józs 15.49
Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir,
Józs 15.50
Anab, Estemoa, Anim,
Józs 15.51
Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.52
Arab, Duma, Esean,
Józs 15.53
Janum, Bet-Tappuach, Afeka,
Józs 15.54
Humta, Kirjat-Arba - ez Hebron -, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.55
Maon, Kármel, Szif, Jutta,
Józs 15.56
Jiszreel, Jokdeam, Zanuach,
Józs 15.57
Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.58
Halchul, Bet-Cur, Gedor,
Józs 15.59
Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.60
Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.61
A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha,
Józs 15.62
Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józs 15.63
Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.
Józs 16
Józs 16.1
József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott;
Józs 16.2
Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott;
Józs 16.3
aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott.
Józs 16.4
Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze.
Józs 16.5
Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig,
Józs 16.6
és a tengerbe torkollott...; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig;
Józs 16.7
Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót és a Jordánnál végződött.
Józs 16.8
Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint,
Józs 16.9
továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek.
Józs 16.10
A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.
Józs 17
Józs 17.1
A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg.
Józs 17.2
Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei.
Józs 17.3
Celofchadnak, Hefer fiának, aki Manassze fia; Machir fiának, Gileádnak volt a fia, nem voltak fiai, csak lányai, név szerint Machla, Noa, Hogla, Milka és Tirca.
Józs 17.4
Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak és így szóltak: "Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt." Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt.
Józs 17.5
Így Manasszéra 10 rész esett, azonkívül Gileád és Básán a Jordánon túl.
Józs 17.6
Mert Manasszénak a lányai is kaptak örökrészt a fiai között. Gileád földjét Manassze többi fia kapta.
Józs 17.7
Manassze határa Áser mellett Michmetat felé húzódott. Szichemmel szemközt onnan jobbra a Tappuach forrásánál fekvő Jasib felé;
Józs 17.8
Tappuach vidéke Manasszéé volt, de Manassze határán maga Tappuach Efraim fiaié;
Józs 17.9
a határ most a Kána patakhoz kanyarodott [a pataktól délre terültek el Efraim fiainak a városai, továbbá azok, amelyeket Efraim Manassze városai közt birtokolt, Manassze földje pedig a pataktól északra terült el], végül a tengernél ért véget.
Józs 17.10
Efraim délen volt, Manassze pedig északon, s a tenger volt a határ. Északon érintkeztek Áserral, délen pedig Isszachárral.
Józs 17.11
Manasszéé lett - Isszachárral és Áserral közösen - Bet-Sean és a hozzá tartozó helységek, Jibleam és a hozzá tartozó helységek, Tanach és Megiddó lakói és a hozzá tartozó helységek, és egy harmadrész Nefetből.
Józs 17.12
Mivel Manassze fiai nem tudták ezeket a városokat elfoglalni, a kánaániaknak sikerült továbbra is ezen a földön maradniuk.
Józs 17.13
Amikor azonban Izrael fiai megerősödtek, robotra kényszerítették a kánaániakat, de nem űzték ki őket.
Józs 17.14
József házanépe Józsuéhoz fordult és így szólt: "Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?"
Józs 17.15
Józsue azt válaszolta: "Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked."
Józs 17.16
József fiai így feleltek: "A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is."
Józs 17.17
Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: "Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed;
Józs 17.18
hegységet is kapsz részül, igaz, erdők borítják, de majd kiirtod s tieid lesznek határai, ha vasszekereik is vannak és erősek, mégis ki tudod majd űzni a kánaánitákat."
Józs 18
Józs 18.1
Izrael egész közössége összegyűlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt.
Józs 18.2
De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt.
Józs 18.3
Ezért Józsue így szólt hozzájuk: "Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott?
Józs 18.4
Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám.
Józs 18.5
Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon.
Józs 18.6
Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe előtt sorsot vethessek rá nektek.
Józs 18.7
Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig - ők már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik."
Józs 18.8
Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt."
Józs 18.9
Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba.
Józs 18.10
Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.
Józs 18.11
A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el.
Józs 18.12
Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget.
Józs 18.13
Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtőjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik.
Józs 18.14
A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal.
Józs 18.15
A következő volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétől a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig,
Józs 18.16
aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétől délre, és elérte En-Rogelt.
Józs 18.17
Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kőkörökig, amelyek Adummin lejtőjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig
Józs 18.18
átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához,
Józs 18.19
és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.
Józs 18.20
A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.
Józs 18.21
Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic,
Józs 18.22
Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel,
Józs 18.23
Avvim, Para, Ofra,
Józs 18.24
Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt,
Józs 18.25
Gibeon, Ráma, Beerot,
Józs 18.26
Micpa, Kefira, Moca,
Józs 18.27
Rekem, Jirpeel, Tareala,
Józs 18.28
Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Józs 19
Józs 19.1
A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az ő örökrészük Júda fiai örökrészében terült el.
Józs 19.2
Ezeket kapták örökségül: Beerseba, Seba, Molada,
Józs 19.3
Hacar-Sual, Bala, Ecem,
Józs 19.4
Eltolad, Betul, Horma,
Józs 19.5
Ciklag, Bet-ham-Markabot, Hacar-Szusza,
Józs 19.6
Bet-Lebaot és Saruchen:13 város helységeikkel együtt.
Józs 19.7
En-Rimmon, Eter és Asan: 4 város helységeikkel együtt.
Józs 19.8
Ehhez hozzátartozott az összes helység e városok környékén egészen Baalat-Beerig, a negebi Ramatig. Ez lett Simeon fiai törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint.
Józs 19.9
Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket.
Józs 19.10
A harmadik sorsvetés Zebulun fiaira esett, nemzetségeik szerint. Az ő örökrészük területe Szadudig terjedt.
Józs 19.11
Határuk fölment nyugaton Maraaláig, érintette Dabbesetet, aztán a Jokneámmal szemközti patakot.
Józs 19.12
A másik oldalon a határ Szadudtól kelet felé húzódott, ahol a nap fölkel, egészen Kiszlot-Tabor határáig, aztán Daberatnak fordult, s fölment Jafiáig.
Józs 19.13
Onnan továbbra is keletnek tartott, ahol a nap fölkel, Gat-Hefer és Itta-Kacin felé, majd Rimmon irányában folytatódott és lekanyarodott Neának.
Józs 19.14
Aztán északra fordult a határ, Hannaton felé, és Jiftach-El völgyében ért véget.
Józs 19.15
Azonkívül Kattat, Nachalal, Szimoon, Jireala és Betlehem: 12 város a helységeikkel együtt.
Józs 19.16
Ez lett Zebulun fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok, helységeikkel együtt.
Józs 19.17
A negyedik sorsvetés Isszachárra esett, nemzetségeik szerint.
Józs 19.18
Az ő földjük Jizreelig terjedt és Keszullotot és Sunemet,
Józs 19.19
továbbá Hafarajimot, Siont, Anacharatot,
Józs 19.20
Daberatot, Kisjont, Ebecet,
Józs 19.21
Remetet, En-Gannimot és En-Haddát, valamint Bet-Paccecet is felölelte.
Józs 19.22
A határ érintette a Tabort, továbbá Sachacimát és Bet-Semest, és a Jordánnál végződött: 16 város helységeikkel együtt.
Józs 19.23
Ez lett Isszachár fiainak öröksége nemzetségeik szerint: a városok helységeikkel együtt.
Józs 19.24
Az ötödik sorsvetés Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint.
Józs 19.25
Az ő területük Helkatot, Halit, Betent, Achsafot,
Józs 19.26
Alammelechet, Ameadot és Misealt ölelte fel, aztán érintette a Kármelt és a Libna folyó medrét nyugaton.
Józs 19.27
A másik oldalon kelet felé eljutott Bet-Dagonig és érintette Zebulunt, a Juftachel völgyét északon, továbbá Bet-ha-Emeket és Neielt és Kabul táján ért véget. Északon hozzátartozott
Józs 19.28
Abdon, Rechob, Hammon és Kána egészen Nagy-Szidonig.
Józs 19.29
A határ Rámának fordult, majd a megerősített város, Tirusz, aztán Hoza felé és a tengernél ért véget. Machaleb, Achszib,
Józs 19.30
Akko, Afek, Rechob: 22 város, helységeikkel együtt.
Józs 19.31
Ez lett Áser fiai törzsének örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok helységeikkel együtt.
Józs 19.32
A hatodik sorsvetés Naftali fiaira esett, nemzetségeik szerint.
Józs 19.33
Az ő határuk Heleftől és Caanannimban a tölgyfától Adami-han-Nekeben és Jabneelen át Lakkumig húzódott, és a Jordánnál végződött.
Józs 19.34
A határ nyugaton Aznot-Tabornak tartott, s onnan tovább Hukoknak, és délen Zebulunnal érintkezett, nyugaton Áserrel, keleten pedig a Jordánnal.
Józs 19.35
A megerősített városok voltak: Ciddim, Cer, Hammat, Rakkat, Kinneret,
Józs 19.36
Adama, Rama, Hacor,
Józs 19.37
Kedes, Edrei, En-Hacor,
Józs 19.38
Jireon, Migdal-El, Horem, Bet-Anat, Bet-Semes: 19 város helységeikkel együtt.
Józs 19.39
Ez lett Naftali fiainak örökrésze nemzetségeik szerint a városok helységeikkel együtt.
Józs 19.40
Dán fiainak törzsére esett a hetedik sorsvetés, nemzetségeik szerint.
Józs 19.41
Az ő örökrészük ezeket ölelte fel: Corea, Estaol, Ir-Semes,
Józs 19.42
Saalbim, Ajalon, Szilata,
Józs 19.43
Elon, Timna, Ekron,
Józs 19.44
Elteke, Gibbeton, Baalat,
Józs 19.45
Azor, Bene-Berak, Gat-Rimmon
Józs 19.46
és a tenger felé Jerakon, a Joppéval szemközti vidékkel együtt.
Józs 19.47
De Dán fiainak földje veszendőbe ment, ezért Dán fiai felvonultak, hogy megtámadják Lesemet; elfoglalták és kardélre hányták. Birtokba vették a várost, letelepedtek benne, és elnevezték Lesem-Dánnak, törzsük őséről, Dánról.
Józs 19.48
Ez lett Dán fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok a helységeikkel együtt.
Józs 19.49
Ezzel a föld kisorsolása és felosztása befejeződött. Izrael fiai Józsuénak, Nun fiának maguk között adtak örökrészt;
Józs 19.50
az Úr parancsára neki adták azt a várost, amelyet kért magának: Timnat-Szerachot Efraim hegyén. Fölépítette a várost és letelepedett benne.
Józs 19.51
Ezek azok az örökrészek, amelyeket Eleazár pap, Nun fia, Józsue, valamint a törzsek fejei sorsvetéssel kiosztottak Izrael fiai között Silóban, az Úr színe előtt, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. Ezzel a föld felosztása befejeződött.
Józs 20
Józs 20.1
Így szólt az Úr Józsuéhoz:
Józs 20.2
"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek,
Józs 20.3
hogy aki embert öl, tévedésből [akaratlanul] emberölés bűnébe esik, oda menekülhessen, s hogy a vérbosszút álló elől menedékül szolgáljanak.
Józs 20.4
[Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon.
Józs 20.5
Ha a vérbosszút álló keresi, ne adják kezére, mert akaratlanul ölte meg embertársát, anélkül, hogy gyűlölte volna.
Józs 20.6
Aki embert öl, maradjon e városban], míg a közösség ítélőszéke elé nem kerül [annak a főpapnak a haláláig, aki abban az időben éppen betölti a papi tisztet. Csak akkor térhet vissza, aki embert ölt, városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült]."
Józs 20.7
Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront.
Józs 20.8
A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Bécert jelölték ki Ruben törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban.
Józs 20.9
Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll.
Józs 21
Józs 21.1
Akkor a levita nemzetségek fejei járultak Eleázár pap, Nun fia, Józsue és Izrael törzsei nemzetségeinek fejei elé akkor,
Józs 21.2
amikor Silóban, Kánaán földjén voltak, s így szóltak hozzájuk: "Az Úr Mózes keze által megparancsolta, hogy mi is kapjunk városokat lakóhelyül és legelőt jószágunk számára."
Józs 21.3
Izrael fiai tehát nekik adták örökrészükből a következő városokat a legelőjükkel együtt, ahogy az Úr parancsolta.
Józs 21.4
A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzséből 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak;
Józs 21.5
Kehát többi fiai nemzetségeiknek megfelelően 10 várost kaptak, Efraim, Dán törzséből és Manassze fiai törzsének feléből.
Józs 21.6
Gerson fiainak nemzetségeik szerint 13 várost adtak, Isszachár, Áser, Naftali törzséből, valamint Manassze törzse feléből, Básánban.
Józs 21.7
Merári fiainak pedig 12 várost juttattak, nemzetségeiknek megfelelően Ruben, Gád és Zebulun törzséből.
Józs 21.8
Izrael fiai Lévi fiainak adták ezeket a városokat, legelőikkel együtt, sorsvetésel, ahogy az Úr Mózes keze által parancsolta.
Józs 21.9
Júda és Simeon törzséből a következő nevű városokat adták;
Józs 21.10
ez volt Áron azon fiainak a része, akik Lévi fia, Kehát fiainak a nemzetségeihez tartoztak: rájuk esett az első sorsvetés.
Józs 21.11
Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülő legelővel együtt.
Józs 21.12
De a város szántóföldjét Kálebnak, Jefunne fiának adták birtokul.
Józs 21.13
Áron pap fiainak adták azok menedékvárosát, akik embert öltek, Hebront és legelőjét, továbbá Libnát és legelőjét,
Józs 21.14
Jattirt, Esteomát,
Józs 21.15
Holont, Debirt,
Józs 21.16
Asant, Juttát, Bet-Semest, mindegyiket a legelőjével együtt: 9 várost ebből a két törzsből.
Józs 21.17
Benjamin törzséből Gibeont, Gebát és legelőjét,
Józs 21.18
Anatotot, Almont és legelőjét: 4 várost.
Józs 21.19
Áron fiai, a papok városainak száma összesen: 13 város és legelőjük.
Józs 21.20
Kehát fiai nemzetségeinek, Lévi azon fiainak, akik Kehát fiai közül még hátra voltak, a sorsvetés az Efraim törzséből való városokat juttatta.
Józs 21.21
Nekik adták a menedékvárost, Szichemet a legelőjével együtt Efraim hegyén, aztán Gézert,
Józs 21.22
Kibcajimot, Bet-Horont, mindegyiket a legelőjével: 4 várost.
Józs 21.23
Dán törzséből Eltekét, Gibbetont,
Józs 21.24
Ajalont, Gat-Rimmont, a legelőjével: 4 várost.
Józs 21.25
Manassze törzse feléből Tanachot és Jibleamot a legelőjével együtt: 2 várost.
Józs 21.26
Összesen 10 várost, a legelőjével együtt azoknak a nemzetségeknek, amelyek Kehát fiai közül még hátra voltak.
Józs 21.27
Lévi fiainak nemzetségeiből Gerson fiainak adták Manassze törzse feléből a menedékvárost, Golánt Básánban, továbbá Astarotot a legelőjével: 2 várost,
Józs 21.28
Isszachár törzséből Kisjont, Daberatot,
Józs 21.29
Jarmutot, En-Gannimot a legelőjével: 4 várost.
Józs 21.30
Áser törzséből Misealt, Abdont,
Józs 21.31
Helkatot, Rechobot, mindegyiket a legelőjével: 4 várost.
Józs 21.32
Naftali törzséből a galileai menedékvárost, Kedest, Hammot-Dort, Kartánt, mindegyiket a legelőjével: 3 várost.
Józs 21.33
Gerson fiai városainak száma nemzetségeik szerint: 13 város és legelőjük.
Józs 21.34
Merári fiai nemzetségeinek, Lévi fiai maradékának jutott Zebulun törzséből: Jokneam, Karta,
Józs 21.35
Rimmon, Nachalal és mindegyiknek a legelője: 4 város
Józs 21.36
a Jordánon túl Ruben törzséből Becer, a menedékváros, a fennsíkon a pusztában, Jacha,
Józs 21.37
Kedemot, Mefaat, mindegyik a legelőjével: 4 város.
Józs 21.38
Gád törzséből Ramot-Gileád, a menedékváros, Machanajim,
Józs 21.39
Hesbon, Jazer és mindegyiknek a legelője: 4 város.
Józs 21.40
Azoknak a városoknak a száma, amelyek a sorsvetéskor Merári fiainak jutottak nemzetségeik szerint, a levita nemzetségek maradékának; összesen 12 várost tett ki.
Józs 21.41
Lévi fiai városainak száma Izrael fiainak tulajdonában összesen 48 várost tett ki, a legelőjükkel együtt.
Józs 21.42
Ezek a városok mindig magát a várost, s a körülötte elterülő legelőt ölelték fel. Így volt ez mindegyik város esetében.
Józs 21.43
Az Úr így Izrael fiainak adta az egész országot, amelyre megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja. Birtokukba vették és letelepedtek rajta.
Józs 21.44
Az Úr nyugalmat adott nekik minden határukon - egészen úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak - és minden ellenségüktől senki sem tudott nekik ellenállni, az Úr mind kezükre adta őket.
Józs 21.45
Azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett.
Józs 22
Józs 22.1
Akkoriban Józsue összehívta Ruben és Gád fiait, és Manassze törzse felét,
Józs 22.2
és így szólt hozzájuk: "Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit.
Józs 22.3
Bármily sokáig tartott a hadakozás, egészen a mai napig, nem hagytátok cserben testvéreiteket, s az Úr, a ti Istenetek parancsát hűségesen teljesítettétek.
Józs 22.4
Az Úr, a ti Istenetek végre nyugalmat adott testvéreiteknek, amint megígérte nekik. Térjetek hát vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek birtokul, a Jordánon túl.
Józs 22.5
Csak nagyon vigyázzatok, hogy azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket Mózes, az Úr szolgája adott nektek, megtartsátok: szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok az ő útjain, tartsátok meg a parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki szívetek, lelketek mélyéből."
Józs 22.6
Józsue megáldotta és útra bocsátotta őket, ők pedig visszatértek sátraikba.
Józs 22.7
Manassze törzse egyik felének Básánban adott Józsue földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk:
Józs 22.8
"Nagy vagyonnal, sok jószággal, rengeteg ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal, ruhával tértek vissza sátraitokba. Osszátok meg testvéreitekkel, amit ellenségeitektől zsákmányoltatok."
Józs 22.9
Akkor tehát visszatértek Ruben és Gád fiai Manassze törzse felével egyetemben. Silóban, Kánaán földjén elváltak Izrael fiaitól, hogy visszatérjenek Gileád földjére, ahol az Úrnak Mózes keze által adott parancsa szerint letelepedtek.
Józs 22.10
Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt.
Józs 22.11
Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: "Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján."
Józs 22.12
E hír hallatára összegyűlt Izrael fiainak a közössége Silóban, hogy hadba vonuljon ellenük.
Józs 22.13
Izrael fiai elküldték Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére Pinchász papot, Eleázár fiát, s vele 10 elöljárót,
Józs 22.14
Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül.
Józs 22.15
Elmentek Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére, és így szóltak hozzájuk:
Józs 22.16
"Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen!
Józs 22.17
Hát nem volt elég a Peorban elkövetett bűn, amelyből még ma sem tisztulhattunk meg, hiába volt a sok csapás, ami rázúdult az Úr közösségére?
Józs 22.18
Mivel ma vonakodtok követni az Urat, sőt ma addig jutottatok, hogy fellázadtok ellene, holnap Izrael egész közössége ellen fellángol haragja.
Józs 22.19
Talán tisztátalan a saját földetek? Akkor gyertek át az Úr tulajdon földjére, ahol az Úr lakóhelye áll, s éljetek köztünk! De ne lázadjatok fel az Úr ellen és ne keverjetek bele minket is lázadástokba, abba, hogy oltárt építtek az Úr, a mi Istenünk oltárával szemben.
Józs 22.20
Amikor Achán, Zerachnak a fia titokban vett az átok alá eső holmiból, nemde Izrael egész közösségére rászállt a harag, jóllehet ő csak egyetlen egy volt? Nem kellett-e meghalnia vétkéért?"
Józs 22.21
Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele felszólaltak és ezt válaszolták Izrael nemzetségei fejeinek:
Józs 22.22
"Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkről vagy hűtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket;
Józs 22.23
ha azért építettünk oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól s égőáldozatot, ételáldozatot s közösségi áldozatot mutassunk be rajta, az Úr kérje számon rajtunk.
Józs 22.24
Valóban, gondunkban s a következő okból tettük: Egy nap megkérdezhetik fiaitok a miénket: Mi közötök az Úrhoz, Izrael Istenéhez?
Józs 22.25
Hát nem közénk és közétek, Ruben fiai és Gád fiai közé húzta-e határul a Jordánt az Úr? Nincs részetek az Úrban! Így fiaitok lennének az oka annak, hogy fiaink nem félik többé az Urat.
Józs 22.26
Ezért mondtuk magunkban: Fölépítjük ezt az oltárt, amely nem szolgál majd égőáldozat, sem más áldozat bemutatására,
Józs 22.27
csak bizonyságul köztünk és köztetek és utánunk utódaink között, hogy az Urat szolgáljuk előtte bemutatott égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és színe előtt bemutatott közösségi áldozatainkkal. Akkor nem mondhatják fiaitok egy nap a mieinknek: Nincs részetek az Úrban!
Józs 22.28
Ha valaki valaha ilyet mond nekünk vagy a jövőben utódainknak, azt válaszoljuk: Nézzétek az Úr oltárának a mását, amelyet atyáink építettek, nem égőáldozat vagy más áldozat bemutatására, hanem bizonyságul közöttünk és közöttetek.
Józs 22.29
Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy fellázadjunk az Úr ellen, s hogy ma felhagyjunk szolgálatával, s égőáldozat, ételáldozat vagy véres áldozat bemutatására oltárt építsünk, oltárt az Úr, a mi Istenünk ellen, hajlékával szemben".
Józs 22.30
Amikor Pinchász pap, a közösség elöljárói és Izrael nemzetségeinek fejei, akik elkísérték, hallották Ruben fiainak, Gád fiainak és Manassze fiainak e szavait, helyeselték azokat.
Józs 22.31
S Pinchász pap, Eleázár fia így szólt Ruben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassze fiaihoz: "Most már tudjuk, hogy közöttünk az Úr, s nem követtetek el hűtlenséget ellene, így Izrael fiait megkíméltétek az Úr haragjától."
Józs 22.32
Pinchász pap, Eleázár fia, és az elöljárók elváltak Ruben és Gád fiaitól, visszatértek Gileád földjéről Kánaán földjére Izrael fiaihoz és választ vittek nekik.
Józs 22.33
A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsőítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak.
Józs 22.34
Ruben fiai és Gád fiai elnevezték az oltárt... Azt mondták: "Legyen annak bizonysága köztünk, hogy az Úr az Isten."
Józs 23
Józs 23.1
Jóval azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétől, amely körülvette - Józsue is megöregedett és előre haladt a korban -,
Józs 23.2
Józsue összehívta egész Izraelt, véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit, és így szólt hozzájuk: "Öreg vagyok és éltes.
Józs 23.3
Ti tanúi voltatok mindannak, amit az Úr, a ti Istenetek a szemetek láttára tett ezekkel a népekkel. Az Úr, a ti Istenetek harcolt értetek.
Józs 23.4
Nézzétek, törzseiteknek örökségül kisorsoltam azokat a népeket, amelyeknek a meghódítása még hátra van, s azokat is, amelyeket kiirtottam a Jordántól egészen a Nagy-tengerig, nyugaton.
Józs 23.5
Az Úr, a ti Istenetek maga űzi majd el őket előletek, s ti birtokba veszitek a földet, amint az Úr, a ti Istenetek megígérte nektek.
Józs 23.6
Legyetek nagyon erősek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tőle sem jobbra, sem balra,
Józs 23.7
s ne keveredjetek össze azokkal a népekkel, amelyek még megmaradtak körötökben. Ne ejtsétek ki isteneik nevét, ne szólítsátok meg őket eskütételkor, ne szolgáljatok nekik, s ne boruljatok le előttük.
Józs 23.8
Ragaszkodjatok inkább a ti Uratokhoz, Istenetekhez, amint a mai napig tettétek.
Józs 23.9
Ezért az Úr is elűzött előletek nagy és erős népeket, senki sem volt képes eddig a napig nektek ellenállni.
Józs 23.10
Közületek egy ezret üldözött, mivel az Úr, a ti Istenetek maga harcolt értetek, amint megígérte.
Józs 23.11
Tehát nagyon ügyeljetek arra - az életetek függ tőle! -, hogy az Urat, a ti Isteneteket szeressétek!
Józs 23.12
Ha azonban elpártoltok, s azoknak a népeknek a maradékához csatlakoztok, amelyek köztetek maradtak, velük összeházasodtok és kölcsönös kapcsolatot tartotok fenn velük,
Józs 23.13
akkor tudjátok meg, hogy az Úr, a ti Istenetek nem űzi el többé előletek azokat a népeket. Inkább háló és csapda lesznek számotokra, tüske az oldalatokban és por a szemetekben, míg el nem tűntök erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Józs 23.14
Nézzétek, én ma minden ember útjára lépek. Ismerjétek el szívetek, lelketek mélyéből, hogy azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr, a ti Istenetek tett nektek, egy sem hiúsult meg, minden beteljesedett értetek. Nem hiúsult meg egyetlen egy sem.
Józs 23.15
De amint az Úr, a ti Istenetek ígéretei beteljesedtek, ugyanúgy valóra váltja az Úr fenyegetéseit is egészen addig, hogy elűz benneteket arról a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Józs 23.16
Igen, ha megszegitek a szövetséget, amelyet az Úr, a ti Istenetek kíván tőletek, ha elmentek más isteneknek szolgálni, ha leborultok előttük, akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltűntök arról a jó földről, amelyet adott nektek."
Józs 24
Józs 24.1
Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt.
Józs 24.2
S Józsue szólt az egész néphez. "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak.
Józs 24.3
Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal.
Józs 24.4
Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba.
Józs 24.5
Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket.
Józs 24.6
Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig.
Józs 24.7
Ott az Úrhoz kiáltottak, és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok.
Józs 24.8
De elvezettelek onnan benneteket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl éltek. Hadba vonultak ellenetek, de a kezetekre adtam őket, földjüket is elfoglaltátok, mert megsemmisítettem őket előttetek.
Józs 24.9
Akkor elindult Balak, Cippor fia, Moáb királya, hogy harcba szálljon Izrael ellen. Elhívatta Bileámot, Beor fiát, hogy átkot mondjon rátok.
Józs 24.10
De nem hallgattam Bileámra, sőt meg kellett áldania benneteket, és kimentettelek a kezéből.
Józs 24.11
Ezután átkeltetek a Jordánon és Jerikóhoz értetek. De Jerikó urai harcba szálltak veletek, az amorita, perizita, kánaáni, hetita, girgasita, hivvita és jebuzita, de én őket adtam a ti kezetekbe.
Józs 24.12
Darazsakat küldtem, s azok az amoriták mindkét királyát elűzték előletek - nem kardodnak köszönheted, nem is íjadnak.
Józs 24.13
Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, s amelyek máig is eledeletekül szolgálnak.
Józs 24.14
Most hát féljétek az Urat és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak és szolgáljatok az Úrnak!
Józs 24.15
Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!"
Józs 24.16
A nép így felelt: "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk!
Józs 24.17
Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk.
Józs 24.18
Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!"
Józs 24.19
Józsue erre azt mondta: "Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket.
Józs 24.20
Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok."
Józs 24.21
A nép így válaszolt Józsuénak: "Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!"
Józs 24.22
Józsue akkor így szólt a néphez: "Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni." Azt felelték: "Mi vagyunk a tanúk!"
Józs 24.23
"Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!"
Józs 24.24
A nép azt válaszolta: "Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!"
Józs 24.25
Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben.
Józs 24.26
Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt.
Józs 24.27
Majd így szólt Józsue az egész néphez: "Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok."
Józs 24.28
Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.
Józs 24.29
Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, 110 éves korában.
Józs 24.30
Saját örökrésze földjén temették el, Timnat-Szerachban, amely Efraim hegyén fekszik, Gaas hegyétől északra.
Józs 24.31
Izrael szolgálta az Urat, amíg csak élt Józsue, s éltek azok a vének, akik túlélték Józsuét és tudtak mindarról, amit az Úr Izraelért tett.
Józs 24.32
József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett.
Józs 24.33
Eleazár is meghalt, Áron fia. Gibeában temették el, fiának, Pinchásznak a városában, amelyet Efraim hegyén adtak neki.